Sziasztok!
"Régi CCH-s motorosokként" az elmúlt évek során már több tavaszi, nyári, őszi és szülinapos téli találkozón vettünk részt, azonban ez a mostani új volt mindhez képest. Ezúttal már kis családként vettünk részt a találkozón, így a szempontok és az élmények is mások/újak voltak. Autós találkozó létére alig nyitogattam géptetőt, nem folytattam komoly műszaki tartalmú beszélgetéseket, viszont annál is több volt a gyermek és család téma.
Nekünk ez volt az első komolyabb kirándulásunk Ádámmal, így nagy izgalom előzte meg az utazást. A 8:00-8:40 közötti gyülekező nekünk a nagy távolság miatt korán volt. Ahhoz, hogy legalább 8:30-ra odaérjünk, 6:30-kor el kellett volna indulnunk. Én szerettem volna már a gyülekezőre odaérni, de azt is tudtam, hogy ha Ádámot hamarabb felébresztjük, akkor egész nap nyűgös lehet, így abban maradtunk Mártival, hogy megvárjuk amíg felébred és utánatok megyünk a helyszínre. Viszont Ádám a héten minden nap a szokásosnál korábban ébredt (mintha tudta volna, hogy mit szeretnék), így aznap is, és viszonylag kis csúszással, de sikerült úgy elindulnunk, hogy még ott találtuk a csapatot a gyülekező helyszínén.
Újdonság volt szintén, hogy ezúttal két autóval mentünk (sajnos valószínűleg utoljára is, mert így a költség is dupla) és Márti is önállóan konvojozhatott. Megérte, mert tetszett neki, élvezte, ügyes volt.
Ipolyrétre megérkezve teljesen automatán ment minden, senkinek nem kellett mondani mit csináljon, mindenki talált magának feladatot. A főzőhelyek olyan villámgyorsan felálltak, hogy a konvoj vége még be sem ért, de Taki tüze már füstölgött
A CorOlimpia számai nagyon jók voltak, különösen tetszett a "Nagy Durranás" feladat, ahol a biztonságos és szakszerű kerékcsere folyamatát kellett összerakni kártyákból. Valószínűleg a kapkodás miatt az utolsó két kártyát felcseréltem, így először elmentem 50 km-t, majd ellenőriztem a kerékanyákat, és csak utána pakoltam el a helyszínről a szerszámokat és az elakadásjelző háromszöget...
Közben megalakult a CCH-s baba-mama-(papa) klub is, így Ádámnak és Mártinak is tartalmasan telt a nap. Márti is nagyon jól érezte magát, végre kiszabadulva a négy fal közül, egy teljes napot eltöltve a természetben. Szívből örülünk, hogy a CCH nem "csak egy autós klub", hanem azon már túlnőve, de élményeit és hagyományait megőrizve, egy családi közösség is egyben.
Ádám is annyi újdonságot és élményt kapott, hogy ott napközben nem is akart elaludni. Útközben hazafelé is csak keveset aludt, így gondoltuk, hogy hazaérve gyors fürdés majd alvás reggelig, úgy ki lesz fáradva, de neeeem, még este 10-ig fel volt pörögve!
Végül őszinte köszönetünket szeretnénk kifejezni a vezetőség tagjainak és mindenkinek, aki tett azért, hogy egy fantasztikus napot tölthettünk el együtt a szabadban!
Útközben hazafelé megálltunk egy pihenőben, odajön hozzám Márti:
- "Tudod mit felejtettünk el?"
- "Nem, mit?"
- "Nem fényképeztünk! Első kirándulásunk a természetbe Ádámmal és nem csináltunk egyetlen fényképet sem!

"
Szóval nagyon szépen megkérnénk mi is mindenkit, aki csinált képeket, hogy ossza meg itt a fórumon, hogy el tudjuk menteni emléknek!
Köszönjük!