Pacsker írta:Egy vízesést kerestünk, amit a több órás gyalogtúra és az (ugyan nevetséges) belépő miatt inkább nem vállaltunk be. Inkább lemásztunk ebédelni egy vadvízi folyóhoz nézni a Raftingosokat.
Volt egy kisebb rámpájuk, ahonnan vízbe ugrálhattak. A folyóba volt sok szikla és elég heves folyású volt ezen a szakaszon. Ha beugrottál kb 20 métered volt kiúszni a fősodrásból, hogy ne ragadjon el az ár és ne vigyen a következő kanyarhoz, ahol sok-sok veszélyes szikla volt, amihez odavághatott volna. Persze, hogy kacérkodtunk kemény férfiak az ugrással.
Erősen elemeztük a fizikát, mi szerint a neoprém ruha és a mentőmellények a raftingosokat, rögtön a víz tetejére hozzák, így kevés merüléssel könnyebben kiúszhatnak (így is volt akinek kötelet dobtak). Nekünk azonban volt egy fürdőgatyánk és semmi más. Gondolkoztunk vész esetén vontatókötéllel, hosszú fatörzzsel, de rövidnek bizonyultak. Végül megkérdeztem két túravezetőt, szerinte ugorhatnánk-e. Mindenki a 8°C-os vízzel riogatott, de mondtuk, hogy az nem para (térdig álltunk benne és a tegnap esti sem volt melegebb, plusz ugrás előtt megmártóztunk volna természetesen), azonban a sodrás felől érdeklődtem inkább, hogy ki tudunk-e úszni. Egyik azt mondta, hogy ne vigyük kockára az életünket, nagyon veszélyes, a másik, hogy ugorjunk bátran

Ekkorra már túl sok volt a dilemma (mint Bungee-nál ugrás előtt) így a srácok visszamondták, egyedül meg nem volt buli. Na de jövőre ezt is pótoljuk
Elindultunk Mariazell irányába. Volt, hogy szimplán megálltunk az út mellett, az árokpartra dobtam magam és féltem, hogy csak erőszakkal tudnak majd elvinni innen. A srácok szedret is találtak… Annyira csodaszép volt, hogy leírhatatlan. Az út ismét durván szerpentines volt. Azt vettem észre, hogy már tudat alatt annyira nem akarunk elmenni innen, hogy egy 30-as sebesség korlátozású településre érve nem kellett a fékre lépnünk. 2-esbe 3-asba csurogtam Gergohun után és nem akartuk elengedni a tájat

Végül nagy nehezen beérkeztünk Mariazell-be. Gyönyörű város, gyönyörű fekvéssel.