Kézcsókom a hölgyeknek, és üdvözletem az uraknak!
Ex-adminisztrátor bácsi közel 10 év hallgatás után megtalálta az elkallódott billentyűzetét, hogy ismét megossza gondolatait veletek! Remélem többen örülnek, mint ahányan fogják most a fejüket gondterhelten. Ha nem lenne így, köszönjétek meg a Főnök úrnak hogy kirugdosott a hallgatás barlangjából pár héttel ezelőtt. Csak hát idő / egészségügyi / magánéleti problémákkal nehezítve csak most tudok életjelet mutatni magamról.
Nos mindenekelőtt jelzem hogy piszok rég jártam erre, ebből adódóan rengeteg mindenről lemaradtam, továbbá nem tegnap történt eseményeket kellene felidéznem néhány sorocskában, ami nem tűnik egyszerű feladatnak, de azért megpróbálkozom vele.
Mindenesetre előre felhívom a figyelmeteket, az írásom kétes valóságtartalmára, és a változtatás jogát is szeretném fenntartani. Annyit ígérhetek hogy amit leírok, arra én így emlékszem / így éltem meg.
Aki pontosabb infókra kíváncsi, annak sok sikert kívánok a fórum archívumának legrégebbi és legmélyebbi bugyrainak feltárására.
2005-ös év második felében kezdtem megelégelni a közel velem egy idős kocka ladám örökös lerohadását, és korszerűbb konstrukció váltását vettem célba a közeljövendőbe. Terveim szerint a II. generációs Fiat Punto lett volna az ideális utód, amíg kezembe nem került az a2 autósújság azon száma, melyben a II-es Punto használt tesztje volt található. Finoman szólva úgy le lett húzva a típus, hogy csöbörből vödörbe jutottam volna a típusváltással. Úgy voltam vele, hogy 1.5 milliót nem érdemes kidobni a szebb design miatt. Majd apám feltette a nagy kérdést:
- Miért nem veszel Corollát?
Eszembe se jutott addig a típus, nem is néztem azelőtt róluk semmit. Majd ár alapján az E10, E11 kódszámúak jöhettek számításba. Végül kimaxoltam a rendelkezésre álló összeget, és szert tettem egy csúcs felszereltségü E11 G6-ra. Furcsa volt a lada 4 fokozatú váltója után átülni egy 6 fokozatú váltós kocsiba. Mivel a küllemétől nem dobtam hátast, és a típust sem ismertem, így terveim szerint max. 3 évig megtartottam volna, majd néztem volna mást. Hogy lelőjem előre a poént, a 3 év már 13 éve tart.
Szóval úgy voltam vele, hogy a kocsi bármikor lerohadhat, így elkezdtem a neten böngészni a típussal foglalkozó oldalakat. A Toyota klub után a CCH tűnt az optimálisabb választásnak, hiszen ez nem a gyártmánnyal foglalkozott globálisan, hanem magára a típusra fókuszált rá. Kértem a felvételem, és elkezdtem a fórumban garázdálkodni, hogy megismerjem az itteni közösséget.
Ha jól emlékszem először a 2007-es tököli találkozón mutattam meg magam, ami eredetileg a Toyota Klub rendezvénye volt, de a CCH is garázdálkodott ott, ha már belefért a Toyota témán belül a Corolla is.

Akkor találkoztam személyesen az akkori tagok jó részével. Átvettem CindR-től az akkor még szarvacskás logoval ellátott pólóimat, amiket már előzetesen megrendeltem itt a fórumon, továbbá a Főnök úrtól a klubkártyát és fényképes kulcstartót, amiket szintén tartogatok a mai napig.
Nem sokkal ezután a frászt hoztam a csapatra, mivel buzgó újonc tagként lenyúlván a vezetőségtől az irányítást, oroszlánrészt vállalva megszerveztem a klub talán első ott alvós találkozóját kisgyónban.
Ha emlékeim nem csalnak, felmerült hogy a soron következő találkozó jó lenne ha valahol a bakonyban lenne, én pedig miután felhoztam kisgyónt mint lehetőséget, kaptam sorban az egyetértő kommenteket, melynek hatására el is kezdtem aktivitásomat a találkozó tető alá hozatala ügyében. Szegény Matyi mire észbe kapott, már elindítottam a lavinát. Képzelem hogy maga alá csinálhatott akkor.
- Ki ez a decaon16? Hogy veszi a bátorságot hogy a klubvezetőség bele egyezése nélkül találkozót kezdeményez? Nem is ismerjük! Még a végén csinál egy nagy galibát nekünk!
Valami ehhez hasonló gondolatok játszódhattak le a fejében akkor. Mindenesetre a találkozó elvileg minden különösebb fennakadás nélkül lezajlott, és nem lett rossz vége.
Talán Gyurmi is azon a találkozón mutatkozott meg mind a 8 kerekével és édesapjával első alkalommal. Biago meg Monoval a húspácolást intézte a pörkölthöz. Orosz Ati, ngabee-ék, Toytib és Pampi akik még eszembe jutottak most hirtelen… Ja meg Zed is ott volt tutira!

Jajj de csapongok, de ez van ha törnek fel az emlékek. Aki még ott volt és nem említettem, attól bocsi, de mára kiestek a memóriámból. Szóval lényeg a lényeg nem sült el rosszul a tali a bajlós előzmények ellenére.
A nagyjából 70 km-es távolságom a keménymagtól arra ösztökélt, hogy én javarészt a fórumon éljem ki magam, így szinte én csak itt tudtam tartani a kapcsolatot a tagokkal. Ez hamarosan odáig fajult, hogy mikor kezdtek szaporodni az off topicok, és Matyi próbált valami rendet összehozni, én bátorkodtam segíteni neki feltárni a makacs off topicok hol létét, és javaslatot adni azok hova helyezéséről. Mikor egyszer csak egy hozzászólásában megkérdezett:
- Nem csinálnád inkább te?
- Oké, de akkor admin jogok kellenek a profilomhoz.
5 perc sem telt bele, és abban a pillanatban
a fórum adminisztrátor bácsija lettem.
Reszkethetett onnantól minden off topicot létrehozó kommentelő, mert onnantól tevékenységem végéig viszonylag rövid idő alatt irtottam / áthelyeztem / helyre igazítottam a kommenteket, továbbá felhomályosítottam a szabálytalankodó kommentelőket. Oh Istenem! Olyan voltam mint egy rendőr basszus! De még így utólag is vissza gondolva imádtam csinálni. Nem teher, hanem hobbi volt számomra. Na de haladjunk is a történetemmel.
Ha minden igaz, legközelebb novemberben egy rendhagyó minitalin vettem részt. Cél a Tátra hegység volt, ahová hárman mentünk egy kocsival. Én, a Gyula, meg az Ottó. A Tóth Ottó!... Ja nem, összekevertem! Szóval Matyi, az Orosz Ati, meg a 16. A decaon16! Örök emlék marad induláskor, mikor a kagylós kútnál Matyi megtankolta a szekerét, és bement fizetni nyakában a cuki rózsaszín sáljával. Mikor jött vissza hozzánk, nagy szemekkel nézett minket a kutas. Vajon mi játszódhatott le a fejében? Cuki sálú srác egy kocsiban két sráccal.
-Hát ezek hárman biztos egy nagy kanbulit fognak csapni!
Nem is tévedett sokat. Matyi csapatta a technikát a havas hegyi utakon, mi meg élveztük Atival a zárt körű showműsort. Ezt most visszaolvasva elég kétértelmű lett, de egye fene! Mi hárman tudjuk mi történt azokban az órákban a kocsi belterében.
Közben a klubos karrierem sebesen ívelt felfelé! Talán az első egyben utolsó tiszteletbeli klubvezetői státusszal én rendelkeztem a klub életében. Jogkörrel ugyan nem rendelkeztem mivel a vezetőségi találkozókon a távolság miatt nem tudtam személyesen részt venni, ellenben elektronikus levél formájában minden fontosabb információval el lettem látva, továbbá hozzáférésem volt a klub belső információaihoz, amivel ha kém lettem volna, simán kiadhadtam volna az ellenségnek, ezzel megsemmisítő csapást mérve a klubra.
Eljött a december, s vele a kisszékelyi szilveszteri találkozó. Emlékszem ott már hozzám is eljutott a megyünk / mégse tudunk menni csiki csuki játék a vezetőség és némely tagok közt. Valamiért Kiki kiakadása ez miatt nagyon megmaradt bennem. Mindenesetre ez magára a talira nem tette rá a bélyegét, vagy legalábbis én nem éreztem a levegőben ezt a problémát szivárogni. Olyannyira nem, hogy talán mai napig mondhatom hogy az volt életem legjobb szilvesztere. Na most képzelhetitek hogy akkor milyen volt a többi óév búcsúztatóm!

Itt Shuira, Lyanira, Neragira, nemethakyra, és természetesen Layoshra emlékszem mint számomra új arcokra. Zséda munkássága aznap új értelmet nyert számunkra Layoshnak és a karaokee szettnek köszönhetően:
- Moteeeeeeel szobááááááááánk. Hitűűűűűűűűűnk csodááááááááánk.
Orosz Ati pedig Fenyő Mikinek érezvén magát zenei aláfestés nélkül kiválóan adta elő a Multimilliomos Jazzdobost szólóban.
Én pedig Nagy Feróhoz igyekezvén felnőni, előadtam a Boldog szép napok című slágert. Természetesen a refrénbe többen is besegítettek.
Nyilván mások is megcsillogtatták énektudásukat aznap, de nekem csak ezek maradtak emlékezetesek. Bár tény, hogy Layosh produkcióját nehezen lehet elfelejteni.
Éjfélkor természetesen nem maradhatott el a tüzijáték sem. Szuper évzáró volt.
Aztán eljött a reggel, és arra ébredtünk hogy már 2008-at írunk… Úristen! Már 11 éve volt! Megy az idő a kokas csípje meg!
Eljött a február és fiam született… Írná Deák Bill Gyula, én viszont a klub első születésnapjáról írok most. Ha megöltök se mondom meg hol volt, valahol Budapesten, talán egy kolesz szoba lett kibérelve a jeles alkalomra. Gyurmi is tett egy karikát arrafele, azonban az épületbe már nem gurult le. Aznap Cucu volt nekem az új arc. És ezzel a temérdek infóval zárnám is ezt a témát. Valahogy az esemény további részleteit már nem tudom felidézni, mert keveset hidratáltam aznap.Ugorjunk…
Egyenesen Németországba, hiszen Passau környékére mentünk, ahol az ottani Toyota múzeumot mentünk megcsodálni. Zed a sógoroknál már megcsillogtatta hatalmas angol tudását hogy pályamatricához juthasson, majd a kutas magyarul le egyszerűsítette a diskurzust. Aztán az osztrák pálya egy szakaszán elváltak útjaink a csapattal egy időre, mivel én nem hajtottam le pihenni, míg a többiek de. 30-45 perc élményektől mentesen a leállósávban egy örökkévalóságnak tűnt, mígnem felbukkantak a lemaradt ámde kipihent corolla tulajok a visszapillantó tükörben. Miután megérkeztünk a szállásra (Passport bitte), annyira el voltunk ájulva a gyönyörtől, hogy DBandesz ezt nem hagyhatta annyiban, és kirángatta a csapatot a természetből / faházból /rozsdás lakókocsiból a betondzsungeli hotel kellős közepébe. Ezt annyira sajnáltuk, hogy estére egy kocsmába tértünk ahol a német sörök nedűjével próbáltuk vigasztalni magunkat. Másnap reggel indultunk is tovább a múzeumba, de előtte a hotelben dolgozó recepciós hölgy rágyújtott az akkor már kopóban lévő Eins zwei polizei slágerre. Inkább fizettünk neki hogy hagyja abba, mielőtt izlésficamot kapnánk. A múzeumhoz érve egyenesen a Gestapó… illetve a Télapó fogadott minket nyári öltözékében. Mondtuk neki hogy karácsonykor nem leszünk itt valószínűleg, ezért most kérjük az idei ajándékunkat előre. Nem tétovázott sokat az öreg! Kitárta a múzeum kapuit előttünk, és úgy éreztük magunkat néhány órára, mint gyerek az édességboltban. Aztán hazafele a sógoroknál még betértünk a Maria hilfe strassébe azaz a helyi magyar negyedbe, hogy ócsóér felvásároljunk mindent ami mozdítható.
Nyáron Királyrétre tartottam a csapattal. Layosh be engedett maga mellé, így ez volt az első (normál) találkozó, amire nem saját kocsival mentem. A rend derék őreinek hála nem tévedt el a konvoj, mivel mutatták a főnök úrnak a helyes irányt. Nem is kóvályogtunk össze meg vissza.

Birkával és AndrewGL-el itt találkoztam személyesen először.
Aztán jött ismét a Toyota klub szervezésében a Kakucs ringi találka. B26-nak (a csapat akkori feketebárányának) és az akkori birkaságomnak hála partizánkodtunk egyet a pályán soron és megbeszélésen kívül, amiért meg is kaptuk a jól megérdemelt fejmosásunkat a Toyotásoktól. Szerencsére megbánásunkat tanúsítva el is felejtődött az incidens viszonylag hamar. Ezután már csak unalmas körözgetések következtek a pályán, amiben Zsolteet is részesítettem. Ugyan a volánt nem adtam át neki, de azért hátul középen sem érezte olyan rosszul magát.
Az év eleji program sűrűsége annyira megviselt, hogy a szilveszteri tali eljöveteléig, már nem is untattam személyemmel a klubtagokat, csupán a fórumon diktátorkodtam, hogy azért érezzék a hozzászólók adminisztrátor bácsi törődését és vigyázó szemeit.
Ha megöltök se mondom meg hol volt a 08/09-es szilveszteri tali, csak annyi dereng hogy valahol kelet-magyarországon. Annyi még megvan belőle hogy Shui oda a fehér békalámpás svájci csodájával érkezett, Zsoltee-val összehaverkodtam Neragival egyetemben. Igaz velem a kapcsolat nem mélyült el annyira mint Neragival, de talán nem sértődik meg egyikőtök sem, ha ezt nem nem sajnálom tiszta szívből.
Volt még twisterezés is emlékeim szerint, majd nemethaky őszödi beszéde személyemről, melyet a túlzott hidratálásnak köszönhet. 2009 reggele pedig hipp hopp róka a szőnyegen Lyani közbenjárásával kezdődött. Máig sem mondtam el hogy ennek köszönhetem első közös takarítási élményemet Szullosszal… vagy Szabberrel? Mai napig nemtom mi a kolega úr neve.
A 2009-es év egyre inkább a személyem távolmaradásáról szólt. Tanulmányaim megszaporodtak, és a munka és a suli mellett egyre kevesebb időm jutott már a klubra. Mondhatjuk kerek perec, hogy szilveszter után kezdett személyesen zuhanni, online pedig mérsékelten csökkenni az aktivivitásom.
Valamikor év végén Zsoltee épp a környéken járt, és tett egy villámlátogatást nálunk. Örültem neki, csak a villámlátogatás nevében benne van, hogy nem tart sokáig. De kedves volt, mert csak azért hogy ne érezzem olyan rosszul magam, volt olyan kedves, és eltörte a kezét a rákövetkező hónapban, hogy legyen okom meglátogatni, és egy jót beszélgetni náluk. Nem maradtunk sokáig kettesben, mert feltűnt Bubidisc a Made in United Kingdom-os olcsó másolatú fehér paripájával, így ismét egy kanbuli trióban találtam magam másodszor és egyben utoljára (bár ezt akkor még nem tudtam).
Év végére már a fórumot is hanyagolnom kellett, így nem hivatalosan, de
ex-adminisztrátor bácsi lettem az év végeztével, és az utóbbi közel 10 évet néhány alkalmat kivéve már a fórumra se néztem fel. Más irányba terelődött az életem, amibe nem fért már bele a klub.
Ha valakit érdekel, dióhéjban közlöm hogy azóta elköltöztem a szüleimtől, megházasodtam, munkahelyet és profilt váltottam. Irodakukacból átvedlettem raktárossá, majd kamion sofőrré. Lényegében úgy alakítottam az életem hogy ne nekem kelljen fizetni azért hogy utazhassak, hanem nekem fizessenek azért, hogy utazzak. Szóval a klubtalival járó utazás felváltotta a munkámmal kapcsolatos utazás. Így a mozgás megmaradt, csak a társaság csökkent le drasztikusan. De biztos ismeritek a mondást, miszerint mindennek van előnye és hátránya.
Corolla témában már az elején lelőttem a poént, de ismétlem már 13 éve tart a szerelmem Yuko-val. És bár hazudnék ha azt mondanám hogy egyszer sem merült fel hogy megváljak tőle, valahogy mindig felvetődött bennem a kérdés:
- Miért adjam el?
És végül sose tudtam rá kielégítő választ adni, így mai napig megvan, és vigyázunk egymásra.
Feleségemnek 2 éves lesz a jogsija hamarosan, és elérkezettnek látja az időt, hogy a II-es Golfját valami fiatalabbra / komolyabbra cserélje. Kilátásban van neki egy E10-es, majd drukkoljatok hogy minden rendben menjen.
Még egy érdekességet a végére:
2019 Március 30-án 22:18 perckor épp az M0-áson csordogáltam Szigetszentmiklóson Szeged felé, mikor balra tekintettem, és egy E9-es Corolla FAY-456-os rendszámmal süvített el mellettem. Ösztönösen kaptam a telefonhoz hogy felhívjam a főnök urat, de aztán letettem róla, mert nem akartam vezetés közben zavarni. A sors fintora hogy pár hétre rá ő keresett fel SMS-ben hogy belefáradt a
f@szbukosok értelmi szintjébe, amit nem csodálok hogy őszinte legyek, én sem ok nélkül nem vagyok rajta. Nekem az IWIW megszűnésével a közösségi oldali életem is megszűnt.
De hogy valami okosat és bölcset is mondjak, két alternatívát látok a klubnak:
A., Tényleg a júniusi találkozó lesz az utolsó, aztán ahogy az akkori miniszterelnököt idézzem:
Előbb utóbb megunják, azt hazamennek.
B., Ha akad még valaki aki tudja a főnök úr lelkesedésének és odaadásának legalább a felét hozni, továbbá időmilliomos, az qrva gyorsan kapja össze a bandának a megmaradt aktív tagjait, a
f@szbuk fórumról tereljék át az értelmesebbjét ide, majd szüntessék meg a klubot a
f@szbuk felületén. Aki ismeri a guglit, az úgy is ide fog találni. Akitől ennyi nem tellik, az nem is való ebbe a közösségbe.
Aki pedig már itt van, az viselkedjen a fórumszabályzatának megfelelően, máskülönben figyelmeztetés. Ha ez nem világos neki, akkor 1-2 hét tiltás. És ha ebből sem ért, akkor 1-2 hónap tiltás. Előbb utóbb belefárad, és máshol fogja a nyálát fröcsögtetni.
Nem mondom, simán lehet hogy drasztikusan le fog csökkenni a fórumozók száma, viszont cserébe akik maradnak, azok hozni fognak egy minőségi szintet, amit az átlag ember elvárhat.
A klubvezetőség döntse el mi fontosabb.
Darabszám vagy minőség?
Kezicsókolom!
u.i.: Nem felejtettem el a talit, időben jelezni fogom, ha meg tudok jelenni a feleségemmel. Pápá!