Corolla Club Hungary - Megpihenünk :(

[Pacsker]

Köszönöm, hogy az elmúlt pár napban is sikerült szánnotok több-kevesebb időt egy-egy hozzászólás megírására.
Rettentően jól esnek és legalább, ha máskor nem is, de így utólag láthatjuk, hogy tényleg megérte csinálni, mert számos klubtagnak igazán sokat jelentettek találkozóink.
Őszintén remélem, hogy ezek a beszámolók, visszaemlékezések, vélemény nyilvánítások mielőbb tovább szaporodnak, mert igazán "gáz" lenne, ha az elmúlt 13 év alatt, a 2300 fórum felhasználó és 3000 Facebook csoport tag közül csak ennyi embernek okozott volna örömöt, hasznot ez a közösség. Minden nap többször ránézek erre a témára és bizakodva várom az újabb és újabb bejegyzéseket

Nagyon jó olvasni az emlékeiteket, valóban megható pillanatokat okoztok ezekkel! Felbátorodva a hozzászólásaitokon, nem kizárt, hogy a közeljövőben én is felidézek pár kedvenc pillanatot, megnevezek egy-egy kedvenc találkozó helyszínt csak eddig azért nem tettem, mert igen NEHÉZ úgy, hogy szinte kivétel nélkül mindegyiket élveztem és azért akadt is belőlük pár darab (több, mint 150)
Addig is folytassátok, elevenítsétek fel azokat a pillanatokat!

Miért..
Még, ha nem is értek egyet az összes ok-okozati véleményetekkel, tisztelem mindenki álláspontját!
Örülök, hogy sokan említitek a Facebook-ot, mint amolyan mumust. Ugyan az első hozzászólásomban nem írtam le egyértelműen, de nagyon nagy mértékben okolom én is a kialakult helyzetért ezt a felületet annak ellenére, hogy 1-2 előnye is akad(hatna). Nem mondom, hogy a Facebook az oka a társadalom változásának, hisz látván a (katasztrofális) törekvéseit bárki mondhatta volna, hogy "sz@rok én erre az erkölcstelen fertőre", mégis óriás teret hódított és manapság a legtöbb embernél eljutottunk oda, hogy Internet = Facebook, sőt kapcsolatok, kommunikáció = Facebook... Magyarul ez a felület maximum rásegített minderre, illetve felgyorsította ezt a negatív irányú változást, de sajnos volt rá igény a társadalom túlnyomó részénél.
Azt sajnálom CCH Facebook tekintetében, hogy a számos közlemény, rögzített bejegyzés, vezetőségi kérés.. ellenére a projekteken és 1-2 apróságon kívül gyakorlatilag átterelődött a kommunikáció ezen felületünkre. A Facebook csoportok teljes moderálására, a felmerülő témák kategorizálására.. nevetséges módon, a szolgáltató a mai napig nem nyújtott megoldást, illetve az, hogy a vezetőség többsége nem támogatta azt a javaslatom, hogy legalább az új bejegyzések megjelenését kössük engedélyhez (többszöröződés, oda nem illő tartalom elkerülése..) szerintem ugyancsak nem segített a Facebook csoportunk érdemi tartalmának szűrésén és a színvonalának emelésén.
Tisztában vagyok azzal, hogy az átlagos Facebook csoportok, sőt autós csoportok között a CCH-é egy átlagosnál jobbnak számít, de továbbra sem tudok megbarátkozni vele, ezért nem is véletlen, hogy nem látjátok ott az aktivitásom és nem is adom hozzá a nevem. Véleményem szerint sokkal többet érne a 3000 helyett 300 vagy még kevesebb olyan csoport tag, aki tényleg képes kultúrált formában írni és közösségként egymást segíteni. Szomorú, hogy akik már írtak ide, közületek is van több olyan klubtag, aki Facebook felhasználó is, mégis elege lett a CCH csoportból és vagy kilépett belőle vagy egyáltalán nem követi már nyomon.
Mindegy, túltárgyaltuk, felesleges tovább ragozni.. Nem érdemes széllel szemben vizelni, ez a mai társadalom velejárója.


FONTOS!

Tényleg rettentően sokat jelentene az, ha veletek együtt tölthetnénk el az utolsó CCH találkozót!
Főleg VELETEK.., akik veszik a "fáradtságot", hogy írtok ide.
Többen jeleztétek is a válaszokban (Toytib, steve...), hogy ott lesztek, de légyszi írjátok be magatokat a jelentkezők listájába is, többek közt pl. azért, hogy tudjuk hány főre vegyük meg az étel hozzávalókat.
https://corolla-club.hu/forum/viewtopic.php?f=1&t=2248
Egy esküvő, egy gyermek születés persze jogos kifogás, de mindenki próbálja meg magát szabaddá tenni. Ez az utolsó..

Köszönöm!

[domi007]

Sziasztok!

Nehezen szedtem össze magam, hogy az itt elhangzottakra reagáljak, mert olyan furcsa érzés tudni, hogy a CCH az eddig ismert formában nincs tovább. Azért is nehéz, mert amióta teljesen véletlenül megcsípett az autóbuziság azóta a CCH maga volt a megtestesült állandóság. Akármilyen eső zuhogott is adott esetben a találkozó napján a CCH talik rendületlenül folytak, egyik a másik után. Fantasztikus volt, hogy ilyen akaraterővel és kitartással vitte ezt a vezetőség folyamatosan előre. Ilyen erőfeszítések mellett a leírt tapasztalatok, negatív visszacsatolások abszolúte érthető módon vezettek a mára kialakult helyzethez. Én nagyon remélem, és kívánom is, hogy az általunk képviselt emberek csoportja végül megtalálja a megfelelő platformot és módot ezen "hobbi" (annál sokkal több) megélésére, egymás bántása nélkül.

Milyen emlékeim fűződnek a CCH-hoz?
Gyakorlatilag először az rémlik, hogy miután megvettem a Celicat, és átvészeltem vele az első telet (hátsókerék hajtás, friss jogsi, abszolúte tapasztalatlanság ), kiszámoltam az első fogyasztási értéket a hidegben (a 86 lóerő az ikerkarbikon át kifejezetten szomjas volt városban) megérett bennem a szokásos Domi-féle megoldás: hát azért KELL nekem motort cserélni az autóban, mert akkor üzemanyagot tudok megtakarítani. Nyilván a nagy francokat kellett nekem üzemanyag megtakarítás, nekem egy sokat forgó üvöltő 4A-GE kellett, meg sperrdifi hátra .
Innen indult a keresgélés, hogyan is lehetne ilyet kivitelezni?
Miután már angolul jól elmerültem a dolgokban, és elbizonytalanodtam mindenben amiről azt hittem, hogy tudom (pedig semmit se tudtam még ) idetaláltam a CCH-ra, valami sokadik elem volt a találati listámon az AE86-os rész egyik topikja talán.
Néztem, hogy hű, hát itt Magyarországon vannak nem kicsit okos emberek engem érdeklő témában, hát írjunk gyorsan. Regisztráltam, vártam az emailt mint a Messiást. Nem jött . Kinyomoztam Matyi egyik email címét és bombáztam emailekkel, hogy engedjen már be legyen kedves a fórumra, tudom hogy nincs Corollám, de nekem muszáj ÍRNOM, kérdeznem stb. meg is tette, jóváhagyott
Megírtam az első hozzászólásomat, amiben próbáltam összesűríteni az összes külföldi fórumról összeszedett információt . Sancy kedvesen válaszolt, és jelezte, hogy szerinte ez nem lesz olyan egyszerű, valamint ebbe a bódéba kevés lesz ez a motor. Ez utóbbi állítása amúgy teljesen betalált, de én vak voltam, csak az érdekelt, hogy biztosan meg lehet csinálni ezt egyszerűen is.

Ekkor írt to4m5i, hogy szerinte beszéljek ZDomannal, mert ő kifejezetten vágja a témát, és még az is lehet, hogy motor is van nála, amit megvehetnék .
Egy hétig ültem Doman telefonszámán, emlékszem rá, hogy kissé remegve hívtam fel . Elhabogtam mit akarok, kinyitván ezzel a végtelen kincseskamrát, ami drága Hacsi őrültünk fejében lakozik. Én előtte még szerintem sosem telefonáltam ennyi időn keresztül senkivel, pedig esküszöm már volt több barátnőm is addigra
Már akkor azt mondta ZD, hogy Tibivel beszéljek, mert szerinte nála kellene megejteni a motor cseréjét. Újabb nagy levegő, Tibi tárcsázása. Hirtelen minden klappolni kezdett, ismét egy hihetetlenül kedves embert találtam a vonal túlvégén, aki rábólintott az általam elmakogott tervre. Így talált engem az este 7 órás csúcsforgalom Dány felé úton egy decemberi napon, a motort megtekintendő, valamint váltó ellenőrzési célból.
Sosem fogom elfelejteni, hogy egy alkatrészt nem tudtam volna megnevezni az autómon helyesen, de azt tudtam, hogy a váltóban a harang mögötti csapágy 68 vagy 62 mm lehet, és a Celica váltók egy részén 62-es van.
ZD ezt a problémát meghallván előkapott az asztal alól egy Celica váltót és megmérte tolómérővel a csapágyat. 62 mm-es volt. A tekintetén láttam, hogy mostantól már a "menthetetlenül hülye" kategóriába kerültem nála. Mondom mindezt úgy, hogy a következőkben is abszolúte tudatlanságról tettem tanúbizonyságot:
-"van a kerék fölött egy ilyen háromszög alakú cucc, amibe megy bele a teleszkóp"
-"aham, toronycsapágynak hívják"

Illetve
-"valahogy összeolvasztják a fék alaplapon a lukakat, legalább is erre fordítottam le az angol szót"
-"hegesztik azt szerintem"


Azóta se lettem sokkal okosabb, de próbálkozom szélesíteni is a tudásomat, nem csak pontszerűen elmélyíteni. Egy szó mint száz, hihetetlen embereket ismertem meg a CCH-n keresztül, akik a legvadabb hülyeségeimet, álmaimat is valóra tudták váltani. A közösség tagjaival pedig azon a pár alkalmon, amin részt tudtam venni hihetetlenül jót bandáztunk, sosem akarózott eljönni. Wortex konstans vigyora amivel megjelent az autóm mellett, és kedvesen érdeklődött mi a helyzet. RWD kifogyhatatlan Hacsi "telefonkönyve", amikor egy fél hátsólámpa alapján már mondta is a kocsi tulajdonosait, rendszámát stb.
Walaki trollkodásai, és hát persze az arany Cressida mellett átélt közös időutazásunk
A fórumon pergő élet, amikor napi szinten 2-3 neten talált hirdetést osztottunk meg érdekesebbnél érdekesebb autókról...a projektek, amelyekben együtt sírtunk és nevettünk a tulajokkal.

Végül, de nem utolsó sorban Pacsker úr. Mindenki Matyija, akinek tényleg mindenkire volt egy szava, egy biztatása, a legelkeseredettebb projektautós pillanatokban pár bátorító szava. Akit bármikor bármilyen hülyeséggel fel lehetett hívni. Például amikor az emelőn lógó autóban a középkonzolt próbáltam kivenni fél kézzel, hogy a váltót le tudjuk venni, akkor kit tudtam felhívni, hogy "a fűtés részt hogyan kell szétkapni?" Persze, hogy Matyit. Rögtön kapásból vágta a helyes választ, ezzel megspórolván nekem mérhetetlen mennyiségű időt és fölösleges szívást.

Mi egyebet is írhatnék a végére, mint az az egy szót, amit valószínűleg sosem mondtam elégszer, és így már nagyon adós vagyok vele: köszönöm! Köszönök mindent és mindenkit akit és amit itt kaptam.

u.i.: és még csak egy éve van Corollám, mégis soha egyetken rossz szót nem hallottam amiatt, mert másik típusról írok. Ez is volt többek között az egyik legkedvesebb tulajdonsága a CCH-nak.

u.i.2
Annyira, de annyira szerettem volna itthon lenni az utolsó találkozón. Azonban arra a napra már több mint egy hónapja másik program került, és azt átszervezni nem lehetséges.

[Birka]

Sziasztok Mindenkinek!

Kb ezer éve nem írtam a fórumra, de mindig vissza vissza nézegettem, képben voltam a tagokkal kb. kivel mi van, kinek, hogy alakult a sorsa mielőtt elhagytam a márkát már vagy 3 éve.
Idejét nem tudom mikor lehetett az első talim még a béka E11-el, szerintem 2007-8 ra datálható.
Egyszer csak ott volt egy szórólap az ablaktörőm alatt.
Elkezdtem talikra járni, jóformán együtt nőttem fel a közösséggel. Együtt autóbuzulni, remek, felemelő, inspiráló, csodás élmény volt mindig is, soha sem feledem, ahogy a kis zöld békával eltöltött több, mint 10 évemet.
Rengeteget voltam fórumon, jóformán ki sem kapcsoltam sose. Függő lettem a legrosszabb(jobb)-ikból. Voltam ottalvós, nem autós, kirándulós, szülinapos, mini, óriás talikon. Rengetgen.
Legalábbis úgy gondolom, mert ma mikor (szégyellem, de nem tudom ki küldött sms-t, nincs meg a száma, gondolom telefon csere miatt) és elkezdtem olvasgatni a fórumot, megrohantak az emlékek.
Matyi hosszas bevezetője utáni képeken nem kevésen véltem magam felfedezni, vagy a kocsimat. Mennyi baromkodás, röhögés, szurkálódás volt te atya ég!

Tisztelt Vezetőség!
Nagyon sajnálom, hogy ide jutott a dolog, de meg tudom érteni az indokaitokat!
Egyetlen egy dologot szeretnék csupán, hálás lenni.
Nagyon hálás vagyok a megfeszített munkátokért, minden apró dologért amit nem is láttunk-látunk, de a klubért tettetek-tesztek!

Talán sosem tudtam (szvsz többedmagammal) kellőképpen kimutatni a hálát, de amit a hsz elején írtam, mindenképp a TI becsületetekre váljon!
KÖSZÖNÖM!

Még friss a dolog, kicsit zsong is fejem, de lebeszélem otthon a talit és sztem támadunk nyáron!

Puszi, béke, riszpekt Mindenkinek!

[Holli]

Sziasztok!

Köszönöm a munkátokat. Bár igazából nagyon sokan nem tudjuk és nem is tudjuk felfogni, hogy milyen mennyiségű munka, odaadás és önfeláldozás van benne a vezetőség, a segítőik és a hozzátartozóik részéről a klubban. Teljes mértékben megértem a döntéseteket. Én egy márkaszerviznek voltam évekig a műhelyvezetője, így csak abból indulok ki milyen nehézségekkel jár 10-12 ember munkáját összehangolni és koordinálni. Elképzelni sem tudom milyen lehet több száz fős találkozókat levezényelni, pusztán szerelemből. Minden tiszteletem a tiétek.

Jómagam sajnos csak egy találkozón tudtam részt, talán a 2014-es szülinapon. Sajnos a fórumon sem voltam túl aktív, inkább csak olvastam a többiek hozzászólásait. Ennek ellenére nagyon sokat köszönhetek nektek. Mikor összetört az autóm nektek köszönhetem, hogy 1 hónapon belül talpra állt. Nagyon sok szívástól és felesleges agyalástól mentett meg a többiek általt leírt tapasztalat. Az inaktivitásom legfőbb oka magánéleti. 2013-tól 16-ig volt egy nem túl pozitív párkapcsolatom. 2016-ban ismertem meg a menyasszonyom. Azóta megszületett a fiam és úton van a kislányom. Emellett párhuzamosan folyik a házfelujítás. Sajnos az E9 két éve ki van vonva a forgalomból, mert helyenként rozsdás. Egy évig bírtam aktív Toyotázás nélkül ezért tavaly vettem egy Avensist. Gondoltam jövőre utolérem magam, rendbe rakatom a Corollát és akkor két autóval családilag végre eltudok menni egy rendes találkozóra. Sajnos erre úgy néz ki már nem lesz lehetőség.

Facebookról csak annyit, ha nem lennének veterán autós csoportok le is törölném magam, az egy kib@szott fertő. Először mikor megláttam a CCH csoportot megörültem, hogy lesz egy színvonalas csoport. Biztam benne, hogy a fórum színvolnala tartható lesz, de sajnos bejött az amit még régebben írt a Matyi ezzel kapcsolatban a fórumon.

Az utolsó találkozón sem tudok részt venni sajnos, még az Avensissel sem mert június 10-re van kiírva a kislányom születése, így ha nem a kórházban leszünk akkor készenlétben kell lennem.

Abban bízom, hogy a jövőben időnként ha nem is évente, de rendeztek még CCH-s találkozót. Én megmondom őszintén, hogy nagyon szivesen fizetnék is érte, mivel sajnos mással jelenleg nem tudom segíteni egy ilyen rendezvény lebonyolítását.


További minden jót nektek. Remélem egyszer még autózhatok veletek.

[Pacsker]

Srácok!

El sem hiszitek milyen felüdülés ma, 2019-ben olvasni ilyen irományokat. Összeszedett, jó fogalmazású, kulturált kinézetű, helyesen írt, rövidítésektől mentes hozzászólások, amik manapság már tényleg ritkaságszámba mennek. Nem, hogy csak a weben, de már személyesen is. De jó, hogy vagytok és de jó, hogy van ez a fórum...

Az érzelmi töltetükről pedig ne is beszéljünk. Szeretném nektek névről-névre megköszönni, de félnék, hogy akkor nem lenne folytatva hozzászólás sorozat. Ne érdekeljen titeket, ha már más is írt hasonló gondolatokat!! Mondjátok el nekünk a saját szavaitokkal! Nem lesz uncsi, higgyétek el mindegyiket szóról-szóra elolvassuk és rengeteget jelentenek nekünk!
Remélem június elsején minden szerző kezét megszoríthatom!

[TomiD]

Sziasztok!
Most a napokban volt egy éve, hogy regisztráltam ide a fórumra. Igaz, hogy már hamarabb rátaláltam, még a Corollám vásárlása előtt és az itt olvasottak alapján is mertem akkor belevágni, amit azóta sem bántam meg.
Sajnos személyesen egyedül a Klasszik E9 Liftback talin tudtam megjelenni, de talán életem legszélesebb mosolyával az arcomon jöttem el onnan, és hetekig, ha nem hónapokig emlegettem mindenkinek az eseményt.
Itt rengeteg nálam elhivatottabb tag segítségével tudtam javítani, vagy legalábbis nem rontani jelentősen az autóm állapotán, mindig volt valaki, aki tanácsokkal esetleg szükséges alkatrésszel látott el. Tudom, hogy ez a közösség a szomorú változások ellenében is a későbbiekben is ilyen marad, de köszönöm mindenkinek a segítséget utólag és előre is!
Üdv.: TomiD

[six]

Sziasztok!

Köszönöm szépen, hogy sok éven át itt lehettem. Ez a Klub tényleg több, mint egy színvonalas oldal: egy baráti társaság emlékkönyve. Rengeteg segítséget kaptam itt és valóban jó visszagondolni a régi találkozókra, szerelésekre. Nem tudom, mond-e a nevem még valamit, ha nem az sem gond, én sosem voltam nagyszájú, az autómat gyári állapotú szépnek akartam fenntartani, a tuning és sok fejlesztés nem az én műfajom és hát nem is voltam olyan sok találkozón, az utóbbi 2 évben pedig nem nagyon néztem fel az oldalra, mivel eladtuk a szép kis szürke Csacsinkat. Tudom, hálátlan dög vagyok. Cserébe elmondanám, hogy az új autómon 100x többet szereltem két év alatt, mint a Corollán 11 év alatt, úgyhogy meglett a büntetésem.

Hihetetlen, hogy 2008-ban csatlakoztam a CCH-hoz! Még hihetetlenebb, hogy egyszer még a Feleségemet is el tudtam csalni egy királyréti találkozóra. Ahogyan mondtam, nem vagyok egy porondmester és az Olimpiákon is inkább csak nézelődtem, de élveztem a konvojozást és hogy ennyi lelkes, Corollát szerető ember jön el a talikra. A csúcs nekem természetesen az volt, amikor az E16 megjelenésének apropójából a Klub kiállított a Műjégen majdnem az összes generációból, és az E11 az én autóm lehetett. Felejthetetlen élmény.

A Vezetőséget igazából csak a fórumról ismerem, így ismeretlen-ismerősen is köszönök minden erőfeszítést, amit tettetek. Akit személyesen ismerek: Pacsker, Neked külön szeretném megköszönni mindazt a segítséget, amit adtál! Az akaraterődnél csak a szíved nagyobb! (És még egy köszi az sms-ért is.) Nekem talán vannak elképzeléseim arról, hogy mennyi energiát visz egy klubozás (esetleg valakinek rémlik a Daihatsu klub Magyarország? ), én azt mondom, ennyi év kőkemény munka után Rátok is fér a pihenés, töltsétek valami élvezetessel!

Mivel az autóm már nincs meg (de ha sikerül, majd elmesélem az eladás történetét) és nincs közeli ismerős, családtag, akinek Corollája lenne, nincs más választásom, mint venni egy 2019-eset. Komolyra fordítva, megpróbálom megdumálni az Aurisos haveromat, talán nem fogunk annyira kilógni, de ha Ő nem jön, én nem szeretnék "szégyenkezni" a sajátommal.

Még egyszer köszönöm mindenkinek és nem csak a Vezetőségnek, hanem az összes tagnak, akiknek 9 éven keresztül csodáltam a projektjeit, követtem a leírásait, röhögtem a poénjaikon. Tapasztalatból mondom, sose mondjátok, hogy "soha", és hogy "utolsó"! Összeállunk még, mint a Take that!

Üdv, six

[mozso]

Sziasztok!

A CCH vezetőségben a 2015-ös kedzésem óta vagyok csak jelen, látva a visszajelzéseiteket - amivel én is tudok azonosulni - szeretném felhívni a figyelmet a fórum közösségre, nem elég évente egyszer vagy 2-szer idenézni. Attól lesz közösség, hogy mindenki itt van és aktív.

Én 1994-ben kezdtem fórumozni, ez akkor inkább külföldön volt divatos, de mindig a fórumokban voltak a legjobb tanulságot adó, leginkább naprakész, legjobban informált hozzászólások. Fórumokból lehetett tanulni és naprakész lenni.

Ha kitekintünk egy új, modern "hobby"-ra a RC modellek / quadkopterek / drónok világára, mit látunk????
Minden lényeges infó fórumokon van megosztva, sőt a gyártók maguk hozzák létre és üzemeltetik ezeket a fórumokat saját logó alatt. Nem Frászbúúk-on.

Ha mindenkit annyira zavar a Frászbúúk valósága - engem is nagyon -, akkor miért nem adtok vissza picit ebbe a remek, 10+ éven át bizonyított közösségbe, amit CCH fórumnak hívnak? Miért azt látjuk gyakran - utóbbi pár évben - hogy van 1-2-3 admin aki napi szinten itt van és segít, majd más felhasználó alig van jelen. Jellemzően X felhasználó per nap, ahol X közel van vagy alacsonyabb, mint 10.

2016. szeptemberben 96 felhasználó volt itt azon a napon, hova lettetek?!

[Lyani]

Én mondhatni a kezdetek előtt óta részese voltam/vagyok ennek az egész klub dolognak.
Matyit nem a klubból, hanem a tanulmányaim során ismertem meg, és lettünk barátok.
Már akkor sokat lógtunk együtt, kirándultunk, autóztunk, próbáltuk értelmesen tartalmasan eltölteni a szabadidőnket. Akkor még volt.
Ott voltam amikor menthetetlen körülmények között megtört az E8 (nagyon szerettem azt az autót, nagy, kényelmes, ronda egy csótány volt ).
Aztán meglett az E9, ugyan nem GT-i, csak 4AFE, de azzal is rengeteget autókáztunk. Suli után kocsiba be, és gó.

Csak címszavakban:
Slovákia, Tomika (mekkora dumája volt már! ), rövid naciban hógolyózás, elhagyott hegyi lácfűrészesgyilkosos ház, naplás tó, reptér, Tatabánya, kilátók stb...

Aztán megalakult a klub. Persze nekem még nem volt autóm, de nagyon megtetszett a Corolla formavilága.
Hosszas keresgélés után hívott Matyi, hogy menjünk tud egy GTi-t. Aztán nekem is lett autóm.
Világos volt, hogy részese vagyok az egész klubos dolognak, nem volt kérdés.
Tibcsinél dobtuk be a 4AGE-t Matyinak.
Abban az időben rengeteget lógtunk a 17-ben. Feri, Bohi, Pampi, Atti, Matyi, én...
Bütyköltünk, szereltünk, marhultunk, autókáztunk. Pörgött a fórum is ezerrel.
Lelkesen belevetettük magunkat ebbe az dologba. Találkozókra nem volt kérdés, hogy megyünk-e.
Hungaroringes nyílt napok, rally versenyek látogatása meg persze csomó kirándulás.

Mivel többet lógtam Matyival, mint az átlag klubtagok, némiképpen világos volt, hogy azért ebben rengeteg munka volt/van/lesz.
Szuperül gyarapodtunk, óriási bulik voltak a találkozók, rengeteket készült rá mindenki, lelkiismeretesen.
Nem volt olyan, hogy nem ment el valaki, aki megígérte. Ebben változott rengeteget a világ azóta.
Volt súlya az adott szónak, ígéretnek.
Így jött létre szépen egy értékes, őszinte csapat, akik számíthattak egymásra, nem csak klubos dolgokban.
Ment az oltogatás ezerrel, élőben, fórumon.

Nem is tudom felsorolni hány találkozón voltam, ottalvóson is. Nekem azok voltak a legemlékezetesebbek.
Az első szilveszter, a tiszaparti megőrüléses buli, mátrai üdülő. Ezeket azóta sem feledem. Óriás ivászatok, emlékezetes pillanatok.

Segítettünk egymásnak, sokkal többet, mint manapság bárki.
Pl Tigrás András hívott a rakpartról, hogy a Coupéből kifogyott a nyál. Mentem, mentettem. Csak hogy egyet említsek.
Mára ilyen nem nagyon van sajnos.

Aztán persze változtak a dolgok. Kevesebb lett a szabadidő, munka, barátnő.
Volt hogy az autóm is kiesett hosszabb időre. Nem lehetett tartani részemről sem ezt az aktivitást.
Sajnos rengetegszer alakultak úgy a dolgok, hogy nem tudtam elmenni neves klub eseményekre.
Csomó szülinap, nyári tali, E9 tali... Ezek mind mind kimaradtak. Belső őrlődés maradt csak helyettük.
Persze mindenre van magyarázat, meg az ellenkezőjére is.
Mondjuk úgy, hogy jelentősen megváltoztak az életkörülmények.
A sosehalunkmeg-nincsenholnap hülyegyerekből 2 gyerekes családapa letem, elköltöztem vidékre, feleség munka ház...
Mindez igen sűrű ütemben. Szerintem aki benne van, pontosan tudja ez mennyi időt, pénzt igényel.
A költséges hobbi leszűkült a karbantartásra, lopott időben végezve. (számtalanszor volt úgy, hogy este 11 kor mentem ezeket csinálni, mert egyszerűen nem megy máshogy..)

Egyszerűen eltolódtak a prioritások. Persze csomó dolog maradt.
Az a rengeteg plusz, ami a clubon keresztük ragadt rám pl. az autókkal kapcsolatban, vagy az értékes közösség fogalmával kapcsolatban.

Aztán persze gyerekkel is voltunk találkozókon, még ottalvóson is. Nagyon jó volt az is.
Valóban, komoly mélységében bele sem gondoltunk, hogy milyen elsőosztályú szolgáltatást kapunk a kevéske pénzünkért.
Természetesen ezért akkor is és most is nagyon hálásak voltunk/vagyunk. Köszönjük Matyi és a többiek.

Jelen világunkban mindenki mindig rohan, sosincs idő semmire. Arra sem, amire kéne.
Így aki kicsit igényesebb az átlagnál, kialakít magának egy prioritási sorrendet, amiből nem enged.
Az erre fordított idő sok esetben le is fedi a a nap 24-óráját. Persze ott van még az éjszaka.
Forumra azért naponta 2 naponta fel szoktam nézni, de szinte teljesen kihalt. Még ha lenne is mit írni, szeirntem sokan nem tették meg.
Pl egyik bejegyzést 10 ember nézte meg másnapra. Ebből 3 én voltam.

Faszbúkot hagyjuk. Tragédia.

A jovőt illetően annyira nem kell aggódni. Alkalmazkodni kell a változáshoz. Ez a siker kulcsa.
Csak azt kell kitalálni mi a siker, meg ki akarja csinálni. Másban is el lehet érni sikereket.

Bocsánat, hogy kicsapongó az irásom, de nem tudom jobban összeszedni a gondolataimat.
Akinek kell, az úgyis érti.

Pá

[montoya]

Sziasztok!

Reg nem jartam ugyan erre, de ez alkalombol magam is ugy erzem, hogy illik irnom nehany mondatot.

Eloszor is tenyleg koszonet Matyinak es a vezetoseg tobbi tagjanak is a sok beletett munkaert! Voltam azert tobb talalkozon, osszesen szerintem 3 autoval is sikerult ezeken megjelennem (E11, Carina, IS200), es mindegyik jol sikerult, jo programok voltak, jo kozosseggel.

Sok hasznos tanacsot, tippet kaptam itt en is, megismertem embereket, eleg sokat is logtam a forumon...
Aztan amikor Nagoyaban lattam viszont sok olyan dolgot, amirol itt olvastam, hallottam eloszor, vagy csak itt tudtam meg tobbet, az nagy elmeny volt.

Ezek utan mindenkepp szeretnek megjelenni az utolso talin. Hogy mivel, azt meg nem tudom, de valahogy csak kiadja. Mindegy igazabol, csak J-vel kezdodjon az alvazszam, meg hajtson jo helyen.

Megneztem most a profilomat, 21 voltam, mikor regisztraltam, az utolso tali pedig nem sokkal lesz a 30. szuletesnapom elott. Nem keves ido telt el.

A dontest pedig teljes mertekben megertem. Egyreszt az utobbi evekben lathatoan mindenki elfoglaltabb lett (munka, csalad, kulfold, kinek mikor mi), masreszt pedig tenyleg atalakultak az autos forumok egyfajta "megelhetesi forumma". ("Kene egy feltengely/bal hatso lampa/idexkar, okosba, lehetoleg tegnapra"). Tudom, hogy nagyon sovany vigasz, de ez egyaltalan nem CCH-specifikus jelenseg, MX5 klubban is pontosan ez megy, pedig az a donto tobbsegnek hobbiauto, nem napi igaslo.

[gasztroterrorista]

Sajnos régóta nem jártam erre, voltak gondok ,egészségügyiek leginkább, zajlott az élet, házasság, gyerek, lakásvásárlás, egyszerűen elmaradtam, vagy a nagy közhely mondja; így hozta az élet. Valahol mindig ott motoszkált a gondolat, hogy kellene egy E9, az autóvadász mai napig küldi az értesítéseket, lassan egyenesbe jövünk, megint lehet találkozóra járni, talán ezért ütött is szíven Matyi mai üzenete.
Vége!
Elgondolkodtam, megrohantak az emlékek, az autókról , a találkozókról ,az autókkal töltött utakról...

Amikor 2004-ben megvettem az életem első autóját, nem volt tudatos a választás. Volt egy ismerősöm, vett T22-es Avensist, az övé volt a CE90 LB. Nekem dízel autó kellett, mert a Tapolca-Fehérgyarmat hétvégi odavissza út 1100 km-re jött ki.
Soha nem volt olyan jó autóm, mai napig visszasírom. Összetörtem, eladtam.



A következő már tudatosan E9 LB volt, egy piros EE90 lett végül. Utolsó szériás, kicsit lelakott, de nagyon szerettem ezt is, miután rendbe raktam.





Ezzel kezdtem el klubozni, a 2009-es gánti találkozó volt az első. Emlékszem öhhöm hideg volt, befagyott a fenekünk, Froolal a tűz mellett beszélgettünk az akkor még készülő hacsiról, néztük hogy a motoros csávó hogyan küzdi fel magát a siratófalon… Jó volt.



Aztán jött sorba a többi, nekem az egyik királyréti maradt emlékezetes, ahol az öt piros E9 LB beállt egy sorba…
Zsoltee ott segített felrakni a klubbos matricákat..










Jók voltak a találkozók, jó programok, barátságos emberek, szép autók.

Aztán jött az esküvő, nemsokára baba. A feleségem nagyon rosszul bírta a meleget, az E9 is kezdett szűkössé válni, klímás autó kellett, váltottunk egy AT190-es Carina-E kombira, amivel azért elég sokat szívtam. Az E9 ment sógornőmékhez, a mai napig megvan, szeretik, semmi baja annak ellenére hogy 28 éves.









Megszületett a kislányom, onnantól kezdve semmi szabad időm nem maradt, elmaradtam a találkozókról.



Idén elkezdett nagyon sok baja lenni a Carinának, vettünk egy offtopic autót (Audi A6 Avant (C4 1995)). Toyotát szerettem volna, de ennek 13 évre visszamenőleg megvan az összes szervízszámlája és teljesen rozsdamentes, egy igazi Audi fanatikus tulajtól, szerintem racionális döntés volt.





Minden reggel leköpöm magam a tükörben az Audi miatt. A Toyotáknál megvolt a szerelem (még a bűnrossz Carinánál is) ez csak egy közlekedő edény.

De az asszonynak már adagolom, hogy kellene valami nagyon öreg, rozsdás japán vacak, mondjuk egy E9 LB…

Egy kis kronológia: 2004-ben vettem a CE90-et, 2009-ben az EE90-et, 2016-ban a Carinát, idén a C4-et. Amikor a feleségemet megismertem, a fekete volt, pocakosként utazott sokat a pirossal, Esztert már a Carinával hoztuk haza a kórházból.

Sajnálom a klubot, nekem nagyon sokat adott, nagyon jó embereket ismerhettem meg, akik rengeteget segítettek. Külön köszönöm Matyinak, hogy bármikor kérdeztem tőle bármilyen amatőr dolgot, mindig türelemesen segített.

Remélem azért a társaság időnként önszerveződő módon azért még összejár majd, és remélem hogy én is (mi is, mert a gyerek mindre izgul ami berreg) eljutunk még CCH találkozóra.



Addig is mindenkinek sok sikert az életében, és sok-sok balesetmentes kilométert, szép autós emléket kívánok!


Bodnár Norbert / gasztroterrorista

[jabel]

Sziasztok!

Visszaolvasva az előző hozzászólásokat nem egyszerű összeszedni a gondolataimat. Főleg, hogy jelenleg sem vesztette aktualitását az elcsépelt műegyetemi poén (- Mit tervezel az este? - Féltengelyt...(meg hozzá teljes MacPherson futóművet)) de azért megpróbálkozom a dologgal:

2008-ban került hozzánk az E12, és nem sokkal később regisztráltam is a fórumba. Fun fact - innentől még nem egész 1 év volt, mire a jogsi is meglett mellé, szóval a két időpont egymáshoz való viszonya felvet némi kérdést

Az első találkozóra csak jóval később, ha jól emlékszem 2012-benjutottam el, ahol hatalmas meglepetés volt, hogy ezt a műfajt így is lehet művelni. Azóta sem mondhatom, hogy túlzásba viszem az összejövetelek látogatását, de minden alkalommal öröm látni, hogy a hulladékzene csomagtartóból való bömböltetésén és a vágott rugós autóval való fekvőrendőrök összekarcolásán túl is van lehetőség gépjárművekkel kapcsolatos közösségi életet folytatni.

Mikor el is jutottam, mindig egy kicsit kívülállónak éreztem magam. Ennek tán a legfőbb oka, hogy ugyan vágyom rá, de még mindig nem jutottam el odáig, hogy valami régebbi japán gépbe rendszeresen könyékig olajosan turkáljak. Az itthoni szürke E12 pedig szép csendben teszi a dolgát a család alatt és amortizálódik annak rendje-módja szerint, mindenesetre nincs hobbiautó státuszban. Hogy jobb lett volna ész nélkül belevágni egy olyan projektbe, amit nem tudok finanszírozni ahelyett, hogy csak a partvonalról szemlélődők, azt nehéz megmegmondani és messze is vezetne a gondolatmenet.

De maradjunk inkább a klubnál, mert végül is erről van most szó, nem az én kifogásaimról. Rengeteg segítséget kaptam tőletek főleg, ha valami új dolgot szerettem volna kipróbálni fotózás terén. Ezért nagyon hálás vagyok. Emellett pár olyan kaput is kinyitottatok számomra, ami jelentősen meghatározza a dolgok menetét a mai napig (elég csak a CCH pályanapra és a Hungaroring Classicra gondolni)

Még hosszan lehetne sorolni a dolgokat, de inkább rövidre zárnám azzal, hogy ha nem is tudtam eddig túl sok időt Veletek tölteni, remélem sikerült visszaadnom valamennyit abból, amit kaptam Tőletek. Remélem valamilyen formában még lesz folytatás és mellé most már lassan saját autó is. Addig is remélem senki sem gondolta, hogy képek nélkül fejezem be a hozzászólást

[Holli]

Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de ami a számomra a legfájóbb, hogy igazából a saját f@szságom ("majd lesz még rálehetőség") miatt nem ismertem meg a "kemény magot" és rengeteg élményből kimaradtam pedig lett volna rá lehetőség. Az ember mindig akkor döbben rá dolgokra és akkor kezdi el értékelni a dolgokat mikor már "nincs". Nekem két autó volt bakancs listás. Az egyik a Corolla E9 a másik a Dacia 1310 (tudom perverz vagyok). Mára mind a kettő megvan. Szerettem volna mind a kettővel találkozólra járni. Remélem idővel újra összejön.

Sajnos nagyon kisérteties azt látni, hogy egyedül én fórumozok jelenleg. Ehhez mind annyian hozzájárultunk, tisztelet a kivételnek. Ha visszagondolok régebben ez ritkaság volt.

Bocsánat, csak feltörtek a gondolatok belőlem. Régebben mondjuk nem irtam volna le ezeket, de azóta változott sok minden.

[Nuki]

Kedves Vezetőség, Kedves Matyi!

A legtöbbünk megírta, hogy nem ért benünket váratlanul a döntés, ez tényleg így van. Nyilván a vezetőségben folyó dolokról nem sokat tudok/tudtam eddig sem, mert soha nem voltam "aktív" tag, éppen csak annyit tudtam, amit mint egy testvéri beszélgetés alkalmával elmondtál. Viszont most nem Hugiként szeretném leírni az érzéseimet a "bezárásról", nem azt szeretném leírni, hogy az utóbbi időben mennyire féltettem a bátyámat a rengeteg negatív impulzustól, amit a CCH adott és nem azt akarom leírni, hogy mennyire egyetértek Matyi álláspontjával a társadalom jelelegi "értékeivel" kapcsolatban.

Részemről ez inkább egy"tisztelgés" a club előtt, a vezetőség előtt, a sok évnyi rengeteg munka előtt.

Testközelből láthattam, ahogy egy hobbiból szenvedély, abból elhivatottság, klub és végül egy olyan közösség született, ami mögött egészen elképesztő tudás és összetartás van/volt. Az aktív tagok, alapítók, vezetőség és "fanatikusok" megalkottak és hosszú éveken keresztül fenntartottak, építgettek egy olyan clubot, ami tulajdonképpen szolgáltatások tárházát nyíjtotta azoknak, akik egy kicsit is érdeklődtek a témában. Tudtok-e mondani a mai világban olyan szolgáltatót, aki azonnal(!), nagyon segítőkészen, kedvesen, emberbarátian(lehetsz, akármilyen bunkó is), lényegében ingyen és örömmel siet bárki segítségére? Én ezt láttam, tapasztaltam. Olyan mennyiésgű ÉRTÉK volt ebben a clubban, amit nem sok helyen látni. Sajnálom, hogy egy ilyen különleges jelenségnek vége kellett, hogy érjen. Persze sokan írtátok, hogy felnőttünk, családot alapítottatok, változott a prioritás. Természetesen megértem, bár egyet ne értek vele. Személy szerint soha nem azért voltam a tagja a clubnak, mert bármennyit is értek az autókhoz. E9, E12? Legfeljebb annyit tudok az E-kről, hogy az ételekben az E-200-tól 299-ig: tartósítószereket jelentenek. Tudjátok mit láttam én? Találkozók... Elmész, igyekszel nem egyedül menni, igyekszel barátostul, barátnőstül, családostul menni, mert pontosan tudod, hogy a találkozók CSALÁDI események. A kezdetektől fogva. Nem lett volna egyszerűbb olyan talikat szervezni, ahol az aszfalt szélén sorba alltok nyitott géptetővel, megy a faszméregetés és csorgatjátok a nyálatokat az éptített motorokra? Nem lett volna olcsóbb? Nem lett volna egyszerűbb megszervezni? Dehogynem, de a clubnak SOHA nem ez volt a célja. Biztos voltak hasonló jellegű önszervezős minitalik, de a club vezetősége MINDIG befektette az energiát, a pénzt, hogy a nagyobb talikra egy olyan helyszínt találjon és olyan programokat, játékokat szervezzen, ami az egész családnak kellemes időtöltés, program. Ez ritkaság és a kezdetektől fogva erre törekedtetek. Én ezt hívom értéknek. Én ezért gondolom úgy, hogy ez nem egy autós club volt, hanem egy olyan club, amiben felmérhetetlen menyiségű munka, emberi jóság, odafigyelés és igyekezet állt a háttérben. Nem csoda, hogy visszajelzés, köszönet, hála és egyáltalán ennek a felfogása nélkül nem maradhat fenn sokáig ez az önzetlen forma. Családosok lettetek, igen. Hát nem a családi programokat kaptátok eddig is? Hát elvárja bárki is, hogy a család mellett építs 4-5 autót? Elvárja bárki is, hogy a családtól elvéve öld a pénzed a hobbidba? Soha nem volt elvárás, soha nem volt kényszerítés. Ez a club a kezdetetktől nem elvett, hanem adott. És mégis az emberi hanyagság miatt kell, hogy bazárjon. Irónia? Inkább a szomorú valóság.

Sajnálom, hogy elérkezett a vége a egy ilyen ritka jelenségnek, de azokat, akik mérhetetlen energiát, időt és értéket tettek ebbe a clubba csodálni fogom mindig. Példát mutattatok sokunknak az elhivatottságról, az önzetlenségről és a segítségnyújtásról. Köszönetet szeretnék mondani az élményekért (Girbe-Gurba óriás fan vagyok) és azért, hogy részese lehettem egy ilyen közösségnek. Úgy gondolom, hogy egy pillanatig nem szabad bánkódnia senkinek sem, mert vége lett. Matyi, neked ez egy életmű, amire életed végéig büszke lehetsz, amivel a kitartásról példával szogálhatsz majd Levinek és amire szerintem mindig örömmel gondolsz majd vissza. Gratulálok az összes elhivatott vezetőségi tagnak, nagyot alkottatok és tudom, hogy rengeteg embernek számított az, amiért éveken keresztül dolgoztatok. A club által sok jó született, sok jó emlék, sok jó élmény, sok jó barát és megszámolhatatlanul sok segítség ért célba.

Részemről a végszó: GRATULÁLOK ÉS BÜSZKE VAGYOK RÁTOK!

[mozso]

Idővonal:
2006.06 - E12 Corolla megvásárlása
2009.06 - Hungaroring / Euroring / Kakucsring dinamikus próbák versenypályán - Szuti volt a felbujtó
Emellett gyakran jártam éves összejövetelekre 2006-2010 között, igaz ezek nem CCH-s rendezvények voltak, mert akkor nem jutott el hozzám, hogy van CCH…

Mikor is kezdődött a CCH nekem?
2010. Április 05. A fórum regisztrációm nyilván mutatja az időpontot, de vissza kellett lapoznom a saját archívumomban mi is volt pontosan azon a napon......

Egy esős Hungaroring nyílt nap volt, itt találkoztam a CCH-s csapattal élőben. Aznap csak fotózni mentem ki, de végül elkezdtem böngészni a fórumot aznap este és voltak tisztázandó félreértések:


Majd jöttek a következő események, ahol megint csak szövődtek barátságok:



Itt éppen Kárpittal a fedélzeten előztünk EVO-t és értünk utól Ferrarit


2010. Április 20: első jelentkezésünk CCH talira


Majd első élményünk beszámolója, fotói megosztva, ahogy kérte a csapat – teljesen jogosan!


A tavaszi találkozón a vezetőség profi, de mégis barátságos, új tagokat befogadó miliője nekünk azonnal megtetszett, a klubtársak szintén fenomenálisak voltak. Nagyon barátias volt a légkör, szuper a helyszín, kreatív a program. Kriszta pörköltje is sokaknak az ízvilágát eltalálta, pedig nem volt meghívott szakács – rögtönzés volt. A jó hangulat miatt, részünkről az önzetlen segítség nem volt kérdés (Kárpit is ott volt tűzmesternek és ízlelési szaktanácsadónak).
Egyszóval 100% betalált, amint az akkori CCH vezetőség szervezett.

Akkor mi sem tudtuk, de változás volt várható…. Amíg lehetett, mentünk CCH találkozókra……...
Viszont én 8536km távolságban dolgoztam (Kína - Shenzen) az év második felében.
Kriszta nem vezette a Corollát, mert volt más dolga is abban a félévben.

Majd megosztottuk veletek is az örömhírt, miért voltunk passzívabbak:
Milu: 2011-03-13:


Ezután sok kihívásunk lett. Szerettünk volna ismét menni találkozókra, de nem mindig lehetett, gyakran ez csak az utolsó pillanatban dőlt el. Ennek főleg egészséggel kapcsolatos okai voltak, Milu-nak meg kellett ismernie a bacikat, mielőtt Corolla versenyautót épít.
Azért voltak szerencsés és boldog pillanatok is, amikor nem volt gond:

Zsoltee kösd föl a gatyát a csajszi nem enged...




Pacskernek üzeni Milu: megmondtam, hogy ez NEM Denso gyertya!!!


Ezután következett életünk első Girbe – Gurba kalandtúrája 2014-ben (Szögliget), addig elsiklottunk a sok CCH-s rendezvényből pár felett és nem vettük észre korábban ezt a gyöngyszemet.
Itt a kislányunk nagyszülőknél volt és ketten tudtunk kalandozni. Ez a Girbe-Gurba kalandtúra VALAMI AGYAMENT JÓ !!!
Fejtörők és rejtvények megfejtése egész nap, móka, kihívás, kacagás, autózás.
Baráti társaság este és másnap minden kezdődött újra.


Miért volt jó CCH-val kalandozni? Mert nagyon kreatív ötleteket, profi megvalósítással, nagyon barátságosan a klubtagok helyett is szerveződve tálcán tolták a szemünk elé szinte ingyen. Itt sok barátot lehetett találni, olyan sok esemény volt, hogy mindenkinek el tudta találni valamelyik az izlését.

Nekünk többet is: Girbe – Gurba kalandtúrák, CorOlimpiás tavaszi találkozók és a természetjárós őszi találkozók. Nekem pedig ott marad a picit dinamikusabb Hungaroring, szlalom, Rolla Rutin bónuszban, amire az utóbbi években Milu is rácápázott.


2015-ben az akkori CCH vezetőség felvette velem a kapcsolatot, hogy beszélnünk kellene. Ez meg is történt és elvállaltam a vezetőséghez való csatlakozást. Tetszett a szemlélet, a hozzáállás, az akarat az elvek. Volt cél és volt miért csatlakozni, ebbe energiát fektetni. Előtte hasonló motívációkkal létrehoztam nulláról már egy cirka 300 fős közösséget (ez nem autós volt). Nem volt kérdés részemről a miért és a vezetőség is pozitívan fogadott.

Innentől persze beleláttam abba a hatalmas munka mennyiségbe, ami szükséges egy JÓ CCH találkozóhoz. Azonban nem volt elég látni, tenni is kellett érte. Az megdöbbentő és meglepő volt, milyen szinten értékelte ki a vezetőség a visszajelzéseket és tapasztalatokat, minden egyes – mondom minden egyes - aktivitás után. Szerintem ez nagyon-nagyon fontos eleme volt a sikernek, a vezetőség kritikus szemmel vizsgálta mit, hol és hogyan lehet még jobban csinálni. Olyan CCH vezetők fogták és fogják azóta is a staféta botot, akik igenis figyelnek a saját közösségükre.

Vannak dolgok, amik nem feltétlen ismertek mindenki előtt, de:
1. Minden lényegi kérdést szavazással és a szavazat részletes indoklásával döntöttünk el
2. Egyenlő volt minden vezetőségi tag “súlya”
3. Iszonyatos idő és energia ment bele az új ötletekbe
4. Egy-egy találkozó akár 15-20 nettó munkaóra befektetést is igényelt tagonként, hogy a színvonal CCH-hoz méltó legyen
5. Amikor szükséges volt, magunk adakoztunk, hogy meglegyen az éves működési költségkeret vagy a veszteségek kompenzálása megtörténjen
6. VOLT terv 2019-re is, meglehetősen részletes: korábbiakhoz képest picit átalakított eseményekkel, helyszínekkel, időpontokkal
7. Minden CCH találkozó meg kell üssön egy minőségi szintet, sima betonplaccon leizzadás nem az

Mit csinálnék máskét a nemrég bejelentett változások tükrében:
1. amikor nem voltam vezető tag: sokkal több találkozóra mentem volna el
2. amikor nem voltam vezető tag: még többet adtam volna vissza az élményekből, információkból a CCH közösségnek itt a fórumon
3. vezető tagként: próbáltam volna jobban eltalálni a családcentrikus és autóbuzulós események közötti arányt
4. vezető tagként: még jobban próbáltam volna motíválni a CCH keménymagot

A CCH egy kivételes gyöngyszem, mind tagként, mind vezetőként ez a véleményem. A döntés sajnálatos és nagyon is érthető bizonyos nézetből. Vezetőségen belül is nagyon komoly csata volt, hogy mi legyen a végső forgatókönyv. Ez senkinek sem egyszerű.

Szerintem legyünk büszkék erre a közösségre, de vonjuk le a tanulságokat.
Ha többet adunk vissza a közösségbe - akkor azok akik túlóráznak a közösség miatt – kevésbé/később fáradnak el.
Ha nem várjuk el az alapos kiszolgálást – hanem magunk is teszünk a csapatért – mindenkinek szebb és jobb lesz.

Röviden:
- Jó minőségben, azonnal, költséghatékonyan senki sem ad szolgáltatást
- A CCH megpróbálta mindhármat egyszerre, de ehhez a közösség extra befektetése is kellett volna
- Egy ideig (évekig?!) volt B és C terv - hát ez most elfogyott

Gyertek el az utolsó saját szervezésű találkozóra, mert ATOM jó lesz és utána is van még élet, hiszen:

A publikált döntésünk a CCH vezetősége által szervezett, 13 éve etalon, részünkről nagy időráfordítást és kreativitást igénylő CCH találkozókkal kapcsolatos, ahol az összes CCH vezetőségi tag intenzív munkája szükséges az adott rendezvényhez sikeres lebonyolításához és annak CCH hagyományokhoz méltó szinvonalához.

Ilyenek például: szülinap, tavaszi tali, nyári tali, őszi tali, egyéb kizárólag CCH vezetőség által szervezett találkozók - mini-találkozók, autós túrák, versenypályás aktivitások, egyéb események.

Mostantól önszerveződés centrikusak lesznek az események, teljes CCH megszűnésről nincs szó. Nem fog visszapattanni az email vagy privát üzenet, ha aktív CCH vezetőségi tagnak írtok, hogy van egy JÓ ötletetek egy önszerveződő találkozóval kapcsolatban!