Szóval mégegyszer, döbbenet.

Ráadásul pont melóközi szünetben olvasom este. Csak a címig jutottam, mert Pacsker hozzászólást látva időm ugyan nem volt annyit lógni.

Csak reggel itthon tudtam végig olvasni mindenki írását. Ilyenkor éjszaka nyugodtabb kicsit a hangulat, az ember magába tud szállni, gondolkodni. Látatlanba is ezen kattogtam.
Az előttem szólókhoz hasonlóan én is éreztem legbelül, hogy ez, ami jelenleg van, nem lesz sokáig működőképes.
Az, hogy mi okozta ezt, Matyi nagyon jól megfogalmazta, mégha én nem is tudom ezt ennyire átlátni. Én is érzek lelki furkát, hogy mivel is tudtam volna többet hozzá tenni személy szerint. De, a lustaság ugye nagy úr, nekem sincs sokszor hatalmam felette. Valahol itt keresném a hiba forrását magamban is.
Emlékszem a
10. szülinapi talira, amikor kérte a vezetőség, hogy egy kis videóval, vagy valami személyessel mindenki álljon elő. Nos én csináltam egy alibi videót az utolsó pillanatban a találkozó előtt, hogy azért mégis csak valami legyen.
De, ugyanolyan rosszul éreztem magamat, mintha nem is csináltam volna semmit. Hogy ennyire nem vagyok képes, ha mások mindent megtesznek, hogy nekem jó legyen. Valahonnan innen kezdődött érződni némi kezdetleges hanyattlás a klub életben, legalábbis én így látom.
A másik ilyen, ami szerintem hozzájárult leginkább a fórum halálához, az a Facebook csoport elindítása volt. Félreértés ne essék, dobom magamra is a követ, mert én is elég sokat lógok azon a szaron.
DE! ettől függetlenül a mai napig, ha kezembe veszem a nagyon okos telefont, vagy a gépet, az első dolgom a fórum végig pörgetése, nincs-e új hozzászólás, vagy keresem, hogy valakinek kell-e segítség valamiben. Napi szinten többször is(egyáltalán nem teher számomra továbbra sem a fórumozás, ugyan annyi idő, mint a közösségi sz@rok), főleg a telefon miatt, mivel azt úgyis figyelem folyamatosan, meg állandóan nálam lóg. SAJNOS! Én is csapdájába estem, ezt el kell ismernem.
Ráadásul kb szerintem már lassan egy éve, ki is léptem a Facebook csoportból, mert elegem lett belőle, hogy rengeteg ismeretlen arc anélkül, hogy ismerné a több éve önzetlenül segítő embereket, nemes egyszerűséggel ledegradálja. Mert ugye fotelforradamárkodni a legkönnyebb. Személyesen meg úgy sem hajlandó találkozni senkivel, hogy élőben is személyesen megismerje az adott illetőt.
Az utolsó cseppek a pohárban azonban azok voltak a számomra, amikor valaki neki esett Mozsónak, hogy: "Te Zsoltika, jó lenne, ha nem csak Pest környékén rendeznétek találkozókat" Vagy valami ilyesmi volt a stílus, de hiába a normális higgadt hangvételű válasz, ezek után elkezdte szidni a vezetőket. Vityába is elég csúnyán belekötött, utána Vitya elküldtem nekem, hogy személyesen is mivel kezdte az Ő személyét ócsárolni privátban.
A végső döntésemhez, hogy kilépjek, meg az volt, amikor egy nagyon új tag a csoportban elkezdte az emberektől számon kérni, hogy mit lehet ezen a sz@r típuson ennyire imádni, hogy tiszta hülyék vagyunk.
AKKOR MI AZ APßĐ [A$Zß$RT LÉPSZ BE EGY ILYEN TÁRSASÁGBA???? Bocsi a hangvételért, de ezt azóta se tudom máshogyan leregálni.
Az már csak hab a tortára, hogy egy elég jól moderált hangvételű és írás kultúrájú fórumba is kezdték belevinni ezt a fajta stílust. Most nem azon van a hangsúly, hogy valaki rossz helyre rak egy vesszőt, vagy félreüt egy karaktert.
Na de, ezektől függetlenül, azért próbáltunk eljutni a legtöbb találkozóra, hogy ne csak virtuálisan ismerhessük meg a tagokat, viszont anyagilag sajnos nem mindig tudtuk megoldni. (Azért nem vagyok annyira eleresztve, még ha ezt az eléggé drága autóépítős hobbit is választottam magamnak

)
Tettük úgy, hogy nem is számítunk annyira ős tagnak, hiszen csak 2011. októberében regisztráltam, miután megvettük Szandrával az első Corollánkat. Bár a klub létezéséről tudtam már vagy az előtt két éve. Mégis úgy éreztem, hogy ennyivel tartozunk, ha ezt az egészet nem veszik fél vállról a vezetőség tagjai és személyes, akár több napos kiruccanásokat is szerveztek nekünk. Saját költséget, időt és családot nem sajnálva.
Csak, hogy ne a negatívumokat írjam én is, mit is adott nekem ez a közösség(amit bátran kijelentem, hogy lassan egy családdal is felér) az eltelt pár évben?!
Kiemelném elsőnek, hogy nagyszerű embereket sikerült megismerni, mind a vezetőség, mind a legtöbb tag személyében(bocsi, hogy nem kezdem el sorolni a hosszú listát:) ). Jóleső érzés, hogy ezek az emberek felénk is hasonlóan vélekednek.
A nyári és őszi találkozók alkalmával sok helyre jutottunk el, ahova azelőtt eszembe se jutott elmenni, vagy nem is tudtam, hogy létezik.
Talán a legkedvesebb emlék számomra, az első találkozón való részvétel volt
2012-ben a szülinapon, amikor először találkoztunk pár emberrel. Természetesen ki más lett volna a legelső, mint Matyi

Álltunk valahol a XVII-dik kerület szélén keresve a találkozó helyszínét. Próbáltuk egy járókelőtől megkérdezni, hogy pontosan hol található a Racing Club Café.
Aztán egyszer csak megpillantottam a
Piros E9-et valamelyik úton. Mondom Szandrának azonnal usgyi utána.

Ő meg mondja, hogy: -Nyomjad már neki, nehogy szem elől veszítsük!
-Tövig nyomom -mondom, de nem érem utól. Ez egy Gt-i!
-Jaaaa

Aztán végül csak sikerült nem lemaradni és utána már együtt mentünk a találkozó helyszínére.

Utána meg a többi ember közvetlensége is fogadott minket. Mi lettünk középpontban, elvégre csak mi voltunk az újak

A többi találkozón való részvétel innen kezdve nem is volt kérdéses számunkra. Még több ember, még több helyszín.
Az
első tavaszi találkozónkon való részvételünk, majd a legelső
Girbe-gurba kalandtúra és a többi. Hatalmas élmény volt mindegyik, köszönhetően a nagyszerű szervezésnek.
Vagy a másik személyes kedvencem volt az eddigiek közül, az E9 Liftback találkozók. Számomra szemet gyönyörködtető látvány volt a többiekkel együtt vonulni a csupa egyforma autóval.
A gyönyörű őszi tájak a túrázásokkal, csakhogy párat említsek még.
Ja,
Kollektív pályanapozás...
Nap-estig
lehetne sorolni még az élményeket...
A másik fontos, amit adott nekem a klub, az a Toyota(azon belül nyilván a Corolla)iránti sokkal mélyebb elkötelezettség. Ugyan már 2004-től megszerettem a típust, amikor az első japán autó, azon belül egy CE90-es Liftback a családba került, de az igazi változás akkor jött, amikor megvettük a bézs E9-et 2011-ben. Szandrának volt köszönhető ez a döntés, mert Ő vett rá, hogy ha van már egy ilyen autó, akkor csak ilyet vegyünk már, mert hogy milyen jól mutat majd a kettő együtt.
Nem is kellett a vétel után sok, már regisztráltam is ide a fórumra. Látva néhány tag elszántságát és autója gondozását, jobbá tételét, engem is megfertőzött ez a "szenvedély". Rögtön egy új hobbira is találtam.
Első körben, csak az autó teljes rendbetételét terveztem. De, itt nem állt meg a történet. Én is elkezdtem kicsit számomra jobbá tenni az autót. Majd végül ezeken felbuzdulva és pár ember által
kitaposott ösvényt követve, én is a elkezdtem a sportosabb Gt-i-re való építés elkezdését. Függetlenül attól, hogy nem vagyok az a Senna típusú ember

nem igazán van a véremben a versenyzés. Páran megengedték, hogy kipróbáljam az övéiket és én is vérszemet kaptam, hogy nekem is KELL!!
Úgyhogy ezeket összevetve kicsit furcsa lesz, hogy nem lesz a vezetőség által szervezett találkozó. De, bízom benne, hogy a Matyi által említett egyéni megmozdulásokkal, nemsokára túllép a klub ezen a mélyponton és újra elhintjük a remény magjait a vezetőségben, hogy van értelme csinálni ezt az egészet.

Kértem is a keménymaghoz való csatlakozást!!
KÖSZÖNET AZ EDDIGIEKÉRT MINDENKINEK!! NAGYSZERŰEK VAGYTOK MINDANNYIAN!!!!
U. i.: Köszönöm, ha végig olvastad!
Ha, szükség van rá és elfogadjátok, szívesen segítek tőlem mérhetően az anyagiakban, a tárhely bérlésben vagy bármiben!