Egy kicsit megkésve, de megszületik ez az élménybeszámoló is. Az elmúlt hetekben mind a munkában, mind magánéletben nagyon sok intézni valónk volt illetve van.
Csütörtök reggel a Campona felé vettük az irányt, időben indultunk, nem siettünk, már majdnem tértünk le az M0-ról, amikor találkoztunk IceRocko-val de ő ment tovább, gondoltuk ő egyből Gárdonyba megy, de végül már hazafelé tartva esett le, hogy ő nem is tartott velünk ezen a találkozón.
Megtaláltuk a találkozási pontot, mindenki mosolygósan fogadott, Guszti is nagy népszerűségnek örvend, persze mindenki reggelijéből szeretett volna egy kicsit.
Egy rövidke 20-30 perces beszélgetés után indulni kellett, hogy időben Gárdonyba érjünk. Itt ketté bomlott a csapat ugyanis Bruce E9 akkumulátort kellett cseréljen, és ha jól emlékszem Vityáék várták meg őket, így ők később érkeztek a Kalandtúra indulási pontjára.
Ott mindenki megkapta a rajtszámot, itinert, és indulhatott a megfejtési móka. Az első helységnév megfejtése túl egyszerűnek tűnt, biztos nem az (sár is, kereszt, is úr is), így hasonló helységnevet kerestünk, de nem nyert, csak majdnem… mivel több ötletünk nem volt, megpróbáltuk, és igen, mégiscsak Sárkeresztúr az.

A helyszín kitalálása már több idő volt, de az is sikerült, majd egy kis séta a helyszínen és mi is elrajtoltunk.
A sebességhatárok betartása nem volt nehéz, mert az útviszonyok ott helyben büntették is a gyorshajtókat.

Itt természetesen az út minőségére kell gondolni. Az első állomáson megszámoltunk mindent, kisakkoztuk a betűket, de a szomszéd szem kifogott rajtunk. Többen is ott álltak a templom mellett, sőt két csoport is, de akárhogy számoltuk nem jött ki a matek. Próbálkoztunk a szomszédos házak ablakainak számával, de az sem volt jó. Körbe is járta Netti a templomot, de nem talált semmit. Maradt a térkép, és visszafordítva az egyenletet, kijött a 8 szem(pár). A toronyórát leolvastuk, de itt nincs benzinkút, a kérdések biztos a következő helyszínre vonatkoznak… útközben tanulmányozva az itinert jöttem rá, hogy nem, bakker, no vissza már nem megyünk. Így is sok időt eltöltöttünk, itt már előttünk járt az a páros, akik utánunk rajtoltak.
A többi helyszínen minden kérdésre válaszoltunk, de a megerősítő pontok nem igazán voltak tiszták, mire is gondol épp a kitalálója.
A Duna part volt a legszebb közülük, Guszti csobbant is egyet, és nem száradt meg teljesen, így törölközőjét az ülésre terítettük pluszban, az átázást megelőzve. A vízszintjelzőt is megtaláltuk, így ha már ott jártunk, fagyiztunk is egyet. Az utolsó előtti helyszínen azért elkövettünk egy hibát, az emlékoszlopon rossz oldalon kezdtük a megfejtést, azaz nem jó világháborúban voltunk, ez nem magyar helységnév, külföldön leszünk.

Fakklak… (azt hiszem ez jött ki), ez tuti nem magyar, aztán ott bújt ki a szög a zsákból, hogy volt egy olyan sor, betű kombináció, ami nem volt az oszlopon, jó oszlopot nézünk? Nem, kitört a nevetés, átmentünk a tűzoltóság felőli oldalra, és mindjárt magyar szó bontakozott ki: Bárányfok. Térkép elő, hol van ez? A Duna túloldalán. GPS-en is megnéztük, tuti jó helyre indulunk? Hát persze, hogy persze. Okostelefonos segítséget hívtunk, hogy az M9-es fizetős vagy sem, mert semmilyen matrigánk nincs a Pest megyeit kivéve.
Szekszárdon még keresztülverekedtük magunkat a helyi forgalmon, hogy megtaláljuk a SPARtai bevásárló helyet. Bevásároltam gyorsan és mentünk is tovább a rettegés fokára.
Megérkeztünk, egy kisebb kavarodás után, hogy melyik is lesz a mi kunyhónk, végül elfoglaltuk a szállást. Elrendezkedtünk, majd a megbeszélés után, ahol kiderült, hogy a következő napon hajós programok lesznek, és Guszti még sosem utazott semmi ilyesmin, úgy is mondhatnánk, hogy nem utazott még vízen. Szóval a megbeszélés után elmentünk egy közeli étterembe (Aranykulacs) feltölteni a szénhidrát raktárakat. Az étterem igényes és szép volt, egy kicsit hosszúnak tűnt, amíg kihozzák az ételeket, de egy ilyen túra után már türelmetlenebb a megfáradt utazó. A felszolgált fogás nagyon finom volt (vagy mi voltunk már nagyon éhesek

), jól esett végre rendes főtt ételt fogyasztani. Végezetül visszakonvojoztunk a szállásra, miközben egy piros villám elviharzott mellettünk az éjszakában.
Este már nem volt energiánk kiülni a többiekhez, így nyugovóra tértünk.
Másnap korán ébredtünk, Guszti az új helyeken elég nyugtalan és korán felver minket is, már majdnem indultunk a reggeli hajókázásra, mert végül a hajózást választottuk, de kiderült csúszik egy kicsit hajókázás, a többiek elmentek kenuzni, de kajakra.

Jól telt a délelőtt is, az ördögien gonosz Szaberrel megbeszéltük milyen volt a kalandtúra, ennek következtében úgy döntött jövőre olyan nehéz lesz, senki nem fog célba érni.
A hajókázás előtt a kapitány bemutatta képekkel illusztrálva, hogy milyen madárfajok találhatóak meg a Gemenci területen, majd következett az egy órás hajóút, a felénél eszméltünk fel, hogy már a felénél járunk, végig érdekes történeteket, előadást hallottunk, ezúton is köszönjük szépen a hajós kapitánynak az érdekes beszámolót, tényleg nagyon jó volt. A déli órák ellenére azért árnyékos részeken is haladtunk, a kapitány próbált árnyékban haladni ahol a terepviszonyok engedték.
A hajózás után körbejártuk a gátat is, mindig lenyűgöző látványt nyújtanak az ilyen nagy építmények, a nagy zsilipkapuk, a méretek.
Visszatérve a szállásra kicsit lepihentünk, Netti el is aludt, nem akartam felébreszteni, így csak én segédkeztem a délutáni bográcsozási előkészületekben. Közben a vezetőség felállította a rutin pályát, melyen idén meglepetés is volt, hiszen a sofőr bekötött szemmel kellett haladjon, fékezzen, váltson, és a párja kormányzott. Én jó párszor felmentem a pályára, mivel próbáltam fotózni, és már fejben kívülről fújtam a pályát, ennek ellenére, már az indulás után azt se tudtam hol tartunk.

Nagyon jó ötlet volt ez a szervezők részéről, másokon is sokat mulattunk.
Majd következett a jól megérdemelt vacsora. Nagyon jókat főztek a szakácsaink, mindegyiket megkóstoltunk, majd laza italozás mellett jókat beszélgettünk. Éjfél után tértünk nyugovóra, sajnos nekünk másnap indulnunk kellett hazafelé, így nem tudtunk részt venni a többi programon.
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük szépen a lehetőséget, és örülünk, hogy ilyen jó társaságban volt szerencsénk ezt a pár napot eltölteni.