E9 beárazása - Magyar vásárlási szoksáok
Elküldve: 2014 jan. 30, 11:44 am
Van még olyan vásárló, aki tényleg értékeli idõs autónál a megmaradt gyári állapotot és a valós kevés futást. Ide általában idõsebb, hozzáértõbb emberek jutnak el a korábbi tapasztalataik alapján. Kevés az ilyen. Aki nagyon régi autót vesz (jelen esetben E9), az vagy szegény, de megbízhatót szeretne, vagy a jóval ritkább fajta, a megszállott/nosztalgiázó.
Utóbbiból a megszállott, különlegeset és jól felszereltet akar (Gt-i, Gli, klíma, Coupe...), a nosztalgiázó esetleg beéri egy sima Xli-vel, 1.3-al...
A szegény pedig inkább a mûszaki állapotot nézi. Belefér 1-2 rohadás, korábbi törések, szakadt ülések, kis motor füstölés, fapad... A lényeg, hogy még elszaladjon minél több kilométert nagyobb gond és ráfordítás nélkül.
1. A szegény, "használati eszközt" vásárló (vagy Afrikai exportos, vagy munkás autót vásárló) egy E9-ért max 250 ezer Ft-ot ad meg szerintem.
2. A tudatos, úgy hosszabb távra tervezõ, hogy valamilyen szinten rendbe is akarja hozni (igényesebb ember), vagy pl 4WD vásárló max 350 ((400)) ezret ad érte. (Ritka az ilyen ember és már õ is az injektoros, jobban felszereltet keresi. Klubban pl: Steve, Bagoly...)
3. A fanatikus, nosztalgiázós, hobbi autós pedig megadhat érte akár 5-600-at is, de külföldön akár több ezer Euro-t is. (rózsaszín holló) Az enyémért már kínáltak már többször ennél többet is, de tényleg ritka. (Klubban pl: Harkányi Viktor, Toytomi, én ..., bár vásárlásnál még kevesebb, aki egyszerre sokat adna érte, még ha ésszerûbb is, mint idõvel beleönteni még többet.)
Minél többért hirdeted, annál tovább fogod árulni és ha irreálisan sokat kérsz érte, lehet a nyakadon marad. Mindenképp úgy lõdd be az árat, hogy komoly érdeklõdõ esetén engedhess belõle (ne 3 ezer Ft-ot).
Ahhoz, hogy akár a "2." kategóriába sorold az autód, tényleg kiemelkedõ állapotúnak kell lennie, a 3.-hoz meg vagy nagyon felszereltnek és különlegesnek, vagy pár tiz ezret futott szalonautónak.
A korábbi képek alapján (nem elérhetõk már a projektedben), nem éreztem azt a bizsergést, hogy óriási gyöngyszem lenne. Nem bántásból írom, csak hogy jobban tudj kalkulálni. Volt valami kaszni baja is, a lökhárító sem volt gyári és nem is volt nagyon felszerelve.
Ezek szigorúan saját tapasztalatok alapján megírt személyes vélemények. Lehet, hogy tévedek!
Vannak itt többen, akik nagy ármegmondók és hurrogók
"Ne vicceljünk már ennyiért E10-et, vagy kicsit lelakottabb E11-et lehet kapni". Ez igaz és a vásárlók többsége is így gondolkodik. Azonban aki nem tipikus magyar felfogású: "minek nekem a régebbi? Az újabb mégsem annyira ciki, menõbb is, mégha kicsit rosszabb állapotú is" / "inkábbb megveszem az újabbat, mégha kurblis is az ablaka, a korábbi jól felszerelthez képest, de a szomszéd csak kívülrõl látja és így komolyabb embernek tûnök majd" ..., az megad egy korábbi kiemelkedõen jó állapotú idõsebb típusért többet, mint egy átlagos állapotú újabbnál. Lehet ellenérvelni a rozsdára hajlamossággal (de a jó állapot alatt ezt is értem és már az E9 és E10 is erõsen hajlamos a korrózióra), és egy alacsonyabb sofõrnek a hely is megfelelõ lehet egy E9-ben. Nem egy Maruti. Magyarul ezeknél a típusoknál - racionális, tudatos vásárlónál - már sokkal kevésbé számít az, hogy 93-as vagy 90-es évjáratú, minthogy milyen állapotú.
Legjobb példa a nehéz eladásra, hogy egy különleges, nagyon megkímélt, jól felszerelt, keveset futott Liftback Gt-i-t árulnak már több hete 500 ezer Ft-ért. Hozzáértõ szemmel nagyon jó vétel lehet, mégsem viszik el: http://www.hasznaltauto.hu/auto/toyota/ ... ti-7549900
Utóbbiból a megszállott, különlegeset és jól felszereltet akar (Gt-i, Gli, klíma, Coupe...), a nosztalgiázó esetleg beéri egy sima Xli-vel, 1.3-al...
A szegény pedig inkább a mûszaki állapotot nézi. Belefér 1-2 rohadás, korábbi törések, szakadt ülések, kis motor füstölés, fapad... A lényeg, hogy még elszaladjon minél több kilométert nagyobb gond és ráfordítás nélkül.
1. A szegény, "használati eszközt" vásárló (vagy Afrikai exportos, vagy munkás autót vásárló) egy E9-ért max 250 ezer Ft-ot ad meg szerintem.
2. A tudatos, úgy hosszabb távra tervezõ, hogy valamilyen szinten rendbe is akarja hozni (igényesebb ember), vagy pl 4WD vásárló max 350 ((400)) ezret ad érte. (Ritka az ilyen ember és már õ is az injektoros, jobban felszereltet keresi. Klubban pl: Steve, Bagoly...)
3. A fanatikus, nosztalgiázós, hobbi autós pedig megadhat érte akár 5-600-at is, de külföldön akár több ezer Euro-t is. (rózsaszín holló) Az enyémért már kínáltak már többször ennél többet is, de tényleg ritka. (Klubban pl: Harkányi Viktor, Toytomi, én ..., bár vásárlásnál még kevesebb, aki egyszerre sokat adna érte, még ha ésszerûbb is, mint idõvel beleönteni még többet.)
Minél többért hirdeted, annál tovább fogod árulni és ha irreálisan sokat kérsz érte, lehet a nyakadon marad. Mindenképp úgy lõdd be az árat, hogy komoly érdeklõdõ esetén engedhess belõle (ne 3 ezer Ft-ot).
Ahhoz, hogy akár a "2." kategóriába sorold az autód, tényleg kiemelkedõ állapotúnak kell lennie, a 3.-hoz meg vagy nagyon felszereltnek és különlegesnek, vagy pár tiz ezret futott szalonautónak.
A korábbi képek alapján (nem elérhetõk már a projektedben), nem éreztem azt a bizsergést, hogy óriási gyöngyszem lenne. Nem bántásból írom, csak hogy jobban tudj kalkulálni. Volt valami kaszni baja is, a lökhárító sem volt gyári és nem is volt nagyon felszerelve.
Ezek szigorúan saját tapasztalatok alapján megírt személyes vélemények. Lehet, hogy tévedek!
Vannak itt többen, akik nagy ármegmondók és hurrogók
Legjobb példa a nehéz eladásra, hogy egy különleges, nagyon megkímélt, jól felszerelt, keveset futott Liftback Gt-i-t árulnak már több hete 500 ezer Ft-ért. Hozzáértõ szemmel nagyon jó vétel lehet, mégsem viszik el: http://www.hasznaltauto.hu/auto/toyota/ ... ti-7549900