Tegnap, úton a szülinapra, már készítettem magam fel a hazajövetelre. Tudni illik az útvonalam Pilisszentkereszten és Pomázon is át vezetett. A déli lejtõ sajátsága, hogy egész nap süti a nap, ami esti páralecsapódást okoz ami estére jégfilm réteget alkot az aszfalton (nem egyedülálló a jelenség, nem csak itt történik meg). A Pilisszentkereszt és Pomáz közötti tempósan kanyargós szakasz, totyogós tojáson lépkedõs szakasszá válik. Erre is számítottam, nem is csúsztam meg. Viszont itt jött a vörös posztó effektus. Pilisszentkeresztet elhagyva már el is múlt a veszélyérzetem mert a további szakaszt már úgy is lassan teszem meg Pilisszántó fele. Hmmm... Egy szigorú balossal kezdõdik az út (egy temetõ elõtt fordul az út, ez mindig valahogy vészjóslóan hat, de még is megnyugtató igazságot rejt magában. Kb. olyan mintha valaki azt mondaná: - tudod hány ember fekszik ott aki azt hitte elég elõrelátó és tud vezetni?) Tehát az ember arra menet, fõleg ha egyedül van egy negyed fokot visszavesz a gázon, úgy gyorsít ki a kanyarból (aminek amúgy baromi jó íve van). Ennél a momentumnál elforgott a belsõ kerék és a motor olyan hangot adott, hogy: - mi van már told neki, unatkozom. Hát legyen.... egy kicsit beleforgattam 5-be megköszörülte a torkát aztán szépen visszavettem. Az utat jeges átfolyások szabdalták. Jött az utosó tempós kanyar - ami még tapadt - és váltottam vissza motorféküzemre, amikor is egy nagyon ijesztõ dolog történt. Megcsúsztam. Konkrétan a kocsi eleje és aztán az egész kocsi kezdett szánkázni az össze-vissza tekergõ 12%-os lejtõn. Jobb eleje pillanatra a padka - itt csak az út szélét jelenti - felé (-Hol a kéz??? Köszi Pacsker!) Mi a megoldás? Motorfék> ellenkormány, és gyorsan vissza egyenesbe>rá a kézi> kuplung>satu fék egy pillanatra> föl a fék kuplung ki, motorfék. Kb 1-2 másodpercem volt a következõ kanyarig. Annyira gyorsan történt, hogy szinte csak visszajátszani tudtam magamban. Az adrenalin is kb. csak 30- 40 mp után tudatta velem, hogy jelen volt. Mert távozásával az izmaimból kezdett lassan kimenni az erõ.
Sokszor mentem keresztbe, rengetegszer csúsztam meg szándékosan. Rengetegszer kellett még korrigálni amikor nem adta ki, csúszkálásnál de ez más. Ezt nem én irányítottam. A reflexeim mûködtek, de egy kicsit nagyobb elõrelátással nem kerültem volna ilyen helyzetbe. Egyszerûen elszámoltam magam egy picit. Tanulságos!


KE11 Sedan 
Carina Coupe 1.6 DX