Svájc II
Most sem egy japán mûszerrel indultunk neki, fõ az izgalom: egy Alfa Romeo volt a szállítónk...

Az elsõ túrán kihagyott dolgok miatt most 1 nappal hosszabbra terveztem, már csütõrtõk este elindultunk [volna], hogy pénteken tudjunk nézelõdni. Csak volna, mert délután 3 óráig konkrétan még utánfutóm se volt, GPS este 9 órakkor került a kezembe, és utána a motoromból még ki is fogyott a benzin. Éjfél felé már minden kapkodást felhagytam, indulunk amikor indulunk alapon folytattuk tovább.

Hajnali 2 órakkor sikerült is felkerülni az M1-esre, így útbavettük Svájcot. Insbruck-nál picit eltévedtünk, az autópályán véletlen Olaszország felé vettük az irányt. Oké, semmi gond, megfordulunk. Ha a tetü kapus engedte volna... Ki kellett fizetni a 7,9 eurós autópályahasználati díjat, holott csak vissza akartunk menni... Nem tudtam, hogy visszafelé is kell e fizetni, vagy nem, így 20 km-t falvakon keresztül mentünk inkább. És eszméletlen szép volt:

Sajnos a pénteki nézelõdés nem annyira jõtt õssze, bár egy picit azért beiktattunk. Kiderült, hogy az utánfutón nincs világítás, így megálltam egy számomra jónak vélt helyen és nekiláttunk szerelgetni. Azt hittük sikerült, de késõbb kiderült mégse. A csajok [anyum + barátnõm] addig beültek teázni, majd mikor végeztünk, a fiúk is csatlakoztak hozzájuk. Majd megdõbbenve tapasztaltam, hogy a szerény Alfánk kapott egy kis ajándékot, elvileg tilosban parkolás...

Szombatra jutott szépen a látnivalókból is, ez a zõldellõ táj Hergiswill. Annyira gyõnyõrû, és csodás, szerelmes lettem

A fotók nem adják vissza, ezt látni kell élõben

Most nagy zsákmányolásra készültem, 7 darabat terméket kellett õsszelogisztikázni másfél napra. Nem volt kõnnyû, volt, aki otthon se volt, el kellett utalnom elõre egy tetemes õsszeget, a kulcsot, papírt otthagyta egy postaládában... A másik éppen Olaszországból tartott haza, mi elõbb értünk oda, azt mondta, hogy nyugodtan pakoljuk fel addig a robogót, majd érkezik 20-30 perc múlva. Megjelent egy X6-ossal, hozott nekünk 6 doboz Colát, a robogóban még volt vagy 6 tekercs bontatlan kéztõrlõ, azokat is nekünk adta...

Az egyiket mi ébresztettük, olyan korán mentünk. A Mazda blokkosok viszont full trógerek voltak, majdhogynem ilyen vidéki suttyók. Szerencsére volt markoló, így pikk-pakk feldobta a tõbb száz kilós tõmeget, azzal nem kellett szórakozni. De a mondjuk 150,50 frankos árból még a 0,50 frankért is tartotta a markát, addig nem volt hajlandó aláírni az adás-vételit. Az utolsó motort sajnos kicsit elhúztuk, sõtét volt, késõ volt, párás, nyálkás idõ... éhesek voltunk, nyûgõsek voltunk... majdnem a francia határ, de kárpótolt minket a gyõnyõrû hegyek kõzti város, szerpentinekkel.
Bernbe muszáj volt bemennünk, korgott a gyomrunk. Belváros jellegû részben hatalmas mozgolódás, buli, fiatalok, zene... Találtunk valami kertes-kiülõs rendezvényt, olyan eszméletlen finom hamburger-sültkrumpli kombót ettünk, megnyaltuk mind a 20 ujjunk

Õsszeségében ez már egy nagyon szép, izgalmas túra volt, teli kihívással. Hazafelé maximum 90-es tempó, afelett bármikor be tudott szitálni a szerelvény.
További fotók itt
