PiciPeti írta:Még a végén meggyõztök..
Én hálistennek eddig csak egyszer próbáltam ABS-t, és igenis nem tetszett, hogy nem az történik amire számítottam. Ahogy bepi mondta, meg kell tanulni....
És az is igaz, hogy biztosan nem tudnék minden helyzetben úgy fékezni, hogy az pont tapadási határon legyen...
Mindenesetre nem hiányzik most, de lehet ha lenne, és azt szoktam volna meg, akkor le sem akarnék mondani róla...
tschangow!
Nem veszem személyeskedésnek, de hálistennek van annyi tapasztalatom ilyen téren, hogy nem nyúlok pánikból a fék után. Persze elõfordulhat bármikor...
Milyen versenysportokban használják?
Eddig amit láttam, mindenhol volt elfékezés után füstölõ gumis becsúszás. (F1, WTCC, BTCC, DTM, rally...) Vagy azok másképp vannak hangolva? Vagy én ülök háttal a TV-nek?
De mondjuk tereprallyban sem tudom elképzelni...
Lehet elméletben okosnak lenni...
Az a biztos, hogy legtöbbször a vészfékezõs szituációkban az ember nem tud ésszerûen, átgondoltam gondolkozni, ráadásul még az idõ is kevés rá. Egyfajta reflexszerûen beleáll a fékbe és lesz ami lesz. Az agy és a tapasztalat azt az ingert küldi elõször, hogy csak fékezéssel kerülhetjük el a balesetet, MEG KELL ÁLLNUNK és így a lábunk már szakítja is a tûzfalat. Általában nem 100 métereket csúszunk, hogy legyen idõnk gondolkozni. Pár méterrõl, 10 méterrõl van szó és általában be se tartjuk a megfelelõ féktávot, sokszor még az útfelület is rátesz egy lapáttal (egyenetlenség, hiba, dõlés, hideg-meleg, csapadék...)
Pár rutinos sofõr annyit tud mérsékelni, hogy a fékezés elõtt irányba állítja az autót egy elkerülõ manõverre, majd utána fékez, vagy elsuhan a kényes szitu mellett. (de mi van, ha nem lehet kerülni?...)
Volt már rácsúszásos balesetem. Attól függetlenül, hogy nem lettem hibás, az ember utólag már levetíti a szituációt és tudja, hogy mérsékeltebb fékezéssel, vagy nagyobb féktávval elkerülhetõ lett volna a törés. És ekkor már egy ideje játszottam a hóba, esõbe.
Gyakorlatilag azt akarom írni, hogy a vészfékezés (satuzás) egy reflex, ami minél nagyobb tempónál egyre "erõsebbnek" mondható. Adott szituációban, izgalmi állapotban a normál sofõrök elenyészõ százaléka tudja felülbírálni ezt a cselekvést és gondolkozni úgy, ahogy írjátok itt többen.
Sok sok évnyi keresztbemenés, téli játszadozás és havas megcsúszott szituációk elkerülése (feltétlenül ajánlom mindenkinek, vagy egy komoly vezetéstechnikai oktatást!) kellett ahhoz, hogy ezt egyszer Kerepes környékén a forgalomban is érvényesítsem az E7-el! Vén mami rezzenéstelenül kilépett Bohi elé, én jöttem mögötte, mindenki elrántotta a kormányt és fékezett, azonban szerencsétlenségemre Bohi árnyékából kikerülve egy úttesten parkoló autó felé csúsztam. Láttam, hogy kemény csatt lesz, majd ráhúztam óvatosan a kézire is, apró kormánymozdulat, 4 féknyom, lassítás, ameddig lehet, majd fék felenged, hogy a megtapadás után ne riszáljon be. Így sikerült kikerülni. Gyorsabban is mentünk, mint kellett volna igaz! Még magam is meglepõdtem, hogy sikerült így lekezelnem a szitut.
Gyakorolni kell az autó fura mozgását és kezelését. Csak ekkor lehet az, hogy a reflex helyett már a betanult kezelések lépnek érvénybe. (de még így sem mindig)
Ettõl függetlenül a mai napig félek a városi hirtelen fékezésektõl. Egy dolog a jó gumi, meg a jó és nagy fék. Ha megcsúszik, rohamosan nõ a fékút.
Magyarul! Nagyon kevés az az ember, aki baleset közeli zaklatott állapotban tudna arra figyelni, hogy adagolja/felengedje a féket, netán kormányozzon is, esetleg rásegítsen kézivel. Lehet támadni...
Ezért az az én véleményem, hogy az ilyen esetek 90%-ban hatásos az ABS, hisz azon túl, hogy akár drasztikusan rövidíti a féktávot, még irányitható is marad valamelyest az autó. (sokan csúsznak egyenesen kitekert kormánnyal!)
De azért örülnék, ha lenne a Coriban.