Folytatnám a sort én is.
Ismételten szép számmal összegyûltünk az idei elsõ nagy találkozónkon. Örülünk, hogy megint csak volt olyan résztvevõ, aki nem a fórumról, e-mailbõl értesült. Volt olyan, aki a Totalcar-on olvasta a meghívot és olyan is, aki barátjától hallott a találkozóról. Reméljük ti is jól éreztétek magatokat, így az elsõ Corolla Club talitok alkalmával.
A kezdeti problémára kitérve: Szomorú, hogy nem lehet már hinni egy férfi ember szavában úgy, hogy oly sokszor egyeztettünk telefonon és személyesen is. Szerencsére készült pár kép, ahogy még a füvön állunk, de azért több lett volna az "autóbuzulás", ha nap közben is körbevesznek minket az Corolla-ink.
Sajnálom Walaki, hogy a kullancs para miatt elmentetek. Meg is lepett, hogy csak 1db-ot preparáltunk ki Szullosz asztalán. Ahhoz képest, hogy egész nap a rétet kaszáltuk a lábainkkal, nem is láttam azon kívül egyet sem. Valaki talált magában este?
Mindettõl eltekintve, szerintem szuper sebességgel reagáltatok az új helyzetre és az arcotokat nézegetve egyáltalán nem rontotta a kedveteket az elõbbi affér. A jó hangulatot a fotók is visszaadják

Örülünk, hogy az Olimpiai számok ismét nagy sikert arattak. Volt aki játéknak fogta fel, volt aki vér komolyan vette, de ahogy néztük mindannyian élveztétek. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy nagyon ügyesen szerepeltetek, hisz a megszerzendõ 113 pontból a felét szinte mindenki teljesítette! A nyerteseknek pedig ezúton is gratula
Köszönjük, hogy az aktív részvétnek köszönhetõen mindenfajta sátorállítás, kõrakás, tûzifa pakolás... pillanatok alatt zajlott. A szakácsoknak pedig le a kalappal. Mint említettem a makogós beszédemben is, többet is megkóstoltam és mindegyik ugyan különbözõ, de egyben nagyon ízletes is lett. Jobban is esett a tányéros tunkolós étel, mint a rétes
Elnézést, hogy a díjátadó után gyorsan elszaladtam, de a kalandpark nevezéshez oda kellett érni. A sok 100 méteres csúszópályákat abszolválva az Armageddon ûrhalyósaiként sétáltunk fel a dombon. Mi voltunk a szupercsapat

fõleg, hogy jAbel sem darálta le a kezét
Hazafele pár autóval még autóztunk egyet Márianosztra, Szob felé. Nem a tempó számított, fáradtak is voltunk már, inkább csak a tájban és az útban gyönyörködtünk. Jó kis levezetõ volt. Valahogy este 9 után értünk haza. Talán ez is jelzi, hogy jó tali volt, hisz nem tûnt fel az idõ múlása!
Képeink
