Egy ideig nem akarok most Svájcról hallani... Sõt, semmirõl.
kezdjük ott, hogy péntek reggel óta lelki válságban vagyok, és ez szombatra sem javult, úgyhogy fogtam, beültem, és elindultam egyedül, lesz ami lesz.
Elsõ motor gyõnyõrû festõi kõrnyezetben, fent a hegyen, még jó, hogy az elsõ, megpakolva fel nem mentem volna. Gyõnyõrû falvacska, gyõnyõrû házakkal, kedves idõs 60-as pár, fiatal võrõs lánnyal... :-]
2. motornál nem találták a forgalmit, eltõltõttem vagy 2 órát. Kõzben kutyáztam, gyerekeztem, a két éves kisfiútól kaptam szuvenirként egy 40 cm-es Angry Birds-õt, hogy adjam oda a Szerelmemnek, ha már nem tudott eljõnni. Aztán meg sírt, mikor elindultam, aranyos volt.
3. motorhoz már nem értem oda, igy sorrend csere, odamentem a 4-hez, majd reggel 8-kor felveszem, ez volt megbeszélve. Oftringen, gyõnyõrû város, gyõnyõrû várral, finom gyrossal.
Irány a 3. motor [3 darab], de tegnap este óta nem érem el telefonon. Már ott vagyok a cimen, még mindig semmi, majd e-mailre reagált, meglett.
Elhaladok egy parkoló mellett, gondolom magamban, de szép, itt álltunk meg a múltkor. 200 méter múlva pukkanás, fütyülés, defekt az utánfutón, pont az alagútban.
4-nél kettõ motor, szintén nem reagál egész nap, de legalább kicsõng. 19:30kor volt randi beszélve, de mivel nem értük el, és nem volt ott, elindultam. 30 km-rõl fordultam vissza, 20 percre rá megjõtt.
Még 2 motor...
Kicsit aggódtak már, mert erõsen késõre járt. Utolsóhoz siettem, igy gondoltam kibirja üzemanyaggal... hát nem. Autópályán kapott kannából, majd felfelé a havas hegyi szerpentinen a ház elõtt 200 méterrel teljesen elfogyott, se fel, se le, se semerre. Kifizettem a motort, elbúcsúztunk, legurultam a motorral a szerelvényhez, és rádõbbentem, hogy egyedül hogy a retekbe teszem fel?? Motorokból benzin leenged, busz megtankol, majd találtam egy beugrót, ahova odaállva pont síkba tudtam tenni a rámpát, igy hajnali fél kettõre fepakolva minden.....
Irány a határ, reggel vámoljunk. 6 felé megérkezek, fél 8kor nyit, mint késõbb kiderült, nem a vám. Lefekszem aludni, fél 7 felé bekopog a határõr, hogy ugyanmár ha már itt vagyok, méricskéljünk már egy picit, addig se unatkozzunk. Elõszõr elnézték a busz forgalmiját, azt hitték az is túl van terhelve, de megmagyaráztam. Viszont a futót már nem tudtam, az tény, hogy számításaim alapján kb 150 kg-val túl volt terhelve, de nekik a mérlegen 300-al volt tõbb. De azt nem tudom, hogy 300 helyett hogy lehet 600 kg-os a trailer... Megmotoztak, elém tettek egy cetlit 180E Ft-nyi euró. Hõh, namondom, ezt felejtsd el, nincs pénzem. Hitelkártya? Az sincs.
Elment, tanakodtak, legyen 495 euro. Annyi sincs. OTP kártyám nem kellett neki, más nem volt. Papírok kitõltése, stb, majd utólag befizetem.... De ugye nem mehetek igy tovább, mert a német ugyan úgy megbüntet majd, úgyhogy átpakoltam a rakományt. Szerintem semmit nem ért, de legalább látták hogy csinálok valamit.
Na, akkor próbáljunk vámolni. 10 speditõrbõl 9 nem csinálja, 1 igen, de nem ért rá foglalkozni velem. Egy másik azt mondta hagyjak itt 390 euro kaukciót..... vicc az egész.
Hazafelé még egyszer kifogyott a benzin, de begurultam a kútra. Nem tudom hogy sikerült, de tõbbet aludtam már mint az utat néztem.
És nem is tudom minek csináltam meg, mert...... mindegyis... Õsszezuhantam, tõbbszõr fel akartam adni.
) ráraktam a karikát, óvatosan kivettem sebességbõl, majd mondtam a tulajnak, hogy na üljél be azt toljuk 
