Mi legfõképpen logisztikai és egyéb okok miatt csak korlátozottan voltunk kint (Maseratis elsõ futam vége, magyarokkal a pódium tetején természetesen megvolt, plusz formaautók, plusz WTCC), de a kisebb napszúrás ellenére (pedig beszereztem Jos Verstappen Arrows satyiját jutányos áron, de késõn) kitûnõen éreztem magam. Imádtam a port, amit felvertek az autók, a formaautók hangján beszabehu minden egyes alkalommal, ahogy a célegyenes végén ordítva bugyborékoltak.
De lehet, hogy sznob vagy mittomén, mi vagyok, de a WTCC autók tetszettek a legjobban. Elegánsak voltak, a többihez képest csendesebbek, mégis markánsak és elképesztõ szépen mentek. Mindkét rajtnál, ahogy leértek a célegyenes végére tömött sorokban, attól libabõrös lettem és még mindig bennem van az élmény. Olyan volt, mintha valami római hadsereg rontott volna le a dombról szorosan tartott pajzsokkal, elsöprõ erõvel.
Tarquini meg elképesztõ íven ment el minden egyes alkalommal a célegyenes végén a s...ggében három másik autóval, nagy tanító az "öreg".
Norbi második futambeli balesetét rohadtul sajnálom, teljesen a szívemre vettem, még itthon is nyomtam a dumát, hogy nem hiszem el, viszont rettentõ büszke voltam a küzdésére, a legjobb köreire (oké, slick, de azért az elsõ futamban is övé volt a best lap) és a második helyére. Azt a futamot hiába Menu nyerte, a középpontban nem õ volt. Szóval magával ragadott a hurráhangulat, de azt hiszem, van okom rá.
Brnoba megyünk?

Ja, nem leszek itthon. Mindegy, jövõre ugyanitt!