Sokáig kellett hangolódnom( vagy 10 percig). Szinte azonnal megcsapott az éget gumi, kuplung stb. szaga. Elkezdett remegni a lábam, menni akartam.
Valahogy úgy alakult, hogy csak 13:30-as etapra sikerült odavergõdnöm a boxutcába, kis beszélgetést követõen a régi harcos Ford Focus-os kollégával (aki, elmondása szeint 10 éve jár a ringre és benfentes néhány dologban). Gondoltam majd meglátjuk. Tivadar jobbegy. Felkészült, 2 gép is volt a nyakában amit hihetetlen gyorsasággal kezelt és kattogtatott, mintha legalább 3-4 keze lenne.
A guminyomás valamikor be volt lõve, most nem bíbelõdtem vele, de korán észrevettem, hogy maszatolt a hátulja. Ez nem is zavart, gondoltam inkább a hátsót, minthogy az orrát túrja. Láttam korábban egy honda civic s type dupla rr akármit ahogy szinte hókotróként túrta az aszfaltot a kanyarokban... elég szarul nézett ki.
Noha a kocsi nem is fejlõdött, Én próbáltam csiszolgatni fejben az íveket a tavaszi futam óta. Nem tudom, hogy ez hozott-e eredményt, vagy a többi autós volt még nálam is tapasztalatlanabb ebben a futamban, de az biztos, hogy az egyértelmûen erõsebb és pályára termett autókon kívûl nem sokan elõztek meg minket. Sõt pár erõsebb autón keresztül, átfûztük magunkat a mezõny egy jelentõs ráadásul a hátunk mögül induló részén.
Kívánom ezt az érzést a többi klubtársamnak is.
Utolért az utolsó kör és a ford focus-os veterán
Ma különösen jó móka volt kint lenni, riszálni a corolla farát a kanyarok bejáratánál.
Õsszel, újra ugyanitt! Rövidebb fékutakkal, jobb ívekkel és keményebb gumikkal, és több E11-el az
Üdv.,
Bú


KE11 Sedan 
