Önszerveződő kirándulás - Osztrák Alpok, Őrség, Kis-Balaton / 2026.05.01.-04.

[Kiki]

Sziasztok!

Vége lett ennek a csodás, tartalmas négy napnak, az önszerveződő májusi kis előnyaralásunknak.

Legyetek kedvesek ide írni a beszámolóitokat, hogy hogyan éltétek meg a változatos programokat, hogy legyen mit később nekünk, vagy épp az unokáinknak visszaolvasni.

(Nemsokára belinkeljük a közös képgalériát, ahova mindenki be tudja húzni, fel tudja tölteni a képeit és videóit.)

[Ewing]

Sziasztok. Köszönöm mindenkinek, hogy részt vehettünk ezen a nagyszerű hétvégén. Kijelenthetem, hogy mindannyiunk kívánsága teljesült, Daninak rögtön kettő is. Az első, hogy rádiózhatott, ezt menet közben hallhattátok is többször, közérdekű információk megosztásának formájában. A másik, hogy lecsússzon egy szivárványon (köszi Matyi, hogy megoldottad neki). Petinek is sikerült egyet teljesíteni, Danival ketten autózhattak Szombaton a kis Medveszurdok felé. Én pedig még sosem mentem végig ilyen hosszú létrás/lépcsős útvonalon, a Medveszurdok valami fantasztikus volt. Az utolsó nap reggelén még egy gyönyörű ajándék rajzot is kaptam a szombat esti szalonnasütés emlékére. A Kis-Balaton szinte érintetlen élővilágát is megtekinthettük a kenuzás során. A közös elakadásmentes evezés zárásaként pedig egy nagyszerű gulyás várt minket a parton, többször is megkóstoltam, minden alkalommal ízlett. Még egyszer köszönöm mindenkinek a hétvégét!

[Zolee11]

Sziasztok!
Először is köszönjük szépen a szervezést és a lehetőséget, hogy ott lehettünk. Sajnos nem tudtunk végig maradni, de mondhatjuk, hogy minden percét élveztük a hosszú hétvégének, nagyon hamar eltelt ez a pár nap veletek.
Az egész hétvége alatt hibátlan nyárias időjárás volt, M7-es, majd a Balaton északi partján autóztunk tovább Körmend felé. A szállás elfoglalása után megnéztük Ausztriában a Riegersburgi várat, ahol madár röptetést is megnézhettünk. A fejünk felett pár centivel (szó szerint kell érteni) repültek el a különböző nagytestű ragadozó madarak, nagy élmény volt, főleg a lurkóknak. Miután megmásztuk a 482m magas sziklára épített várat, kellemes fáradtsággal tértünk vissza a völgyben maradt autókhoz.
A napot a rönöki Székely Tanya étteremben zártuk, ahol nagyon finom és szép nagy adag ételeket kaptunk.

Szombaton a csapat ketté vált, mivel a medve szurdok a kisebb gyerekek számára nem abszolválható, illetve korhatár is van a belépésre, ha jól tudom. Mi a medve-szurdok mellett döntöttünk. 700 méteres szintkülönbség és igencsak meredek emelkedők, lejtők, és veszélytelennek nem mondható lépcsők jellemzik, folyamatos odafigyelést igényel. Viszont a látvány mindent is megér.
A P1-es parkolóból egy kis „vonatozással” értük el nagyjából a P3-as parkoló szintjét, innen már gyalog mentünk tovább kisebb-nagyobb emelkedőkön a szurdok bejáratáig. A szurdokban létrákon lehet egyre feljebb és feljebb jutni. Nagyjából féltávon van egy szép pihenőhely, ahol feltöltöttük energia készletünket, és másztunk is tovább a csúcs felé. A létrázás után még kb. 20 perc volt a felfelé vezető út, ott volt egy büfé is, ahol fel lehetett frissülni. Innen már lefelé indultunk, voltak részek, ahol rendesen kapaszkodni kellett a korlátba, mivel a sziklákat nagyon fényesre koptatta már a sok túrázó, és a helyzetet az ősszel lehullott lomb sem segítette. Végül sikerült leérni, ahol többen még a gyerekek is kipróbálták, hogy mennyire hideg, vagy nem hideg a hegyi kis patakok vize. Innen már kényelmes sétával értünk vissza parkolóig. Ezt a kis kört így végül majdnem 7 óra alatt teljesítettük. A nap végére még egy kis sprint következett Graz városáig, hogy még elérjük a boltok nyitvatartási idejét.
Az estét egy kis sörözéssel, iszogatással, vacsorával társított beszélgetéssel zártuk.

Vasárnap reggel a Grünen See irányába vettük az irányt, ismét egy pár órás autókázás következett. A klímaváltozás mindenhol nyomon érhető, sajnos a tavak vízszintje is nagyon alacsony volt, a kisebb tó helyén sétálni lehetett, alig maradt víz a mélyebb pontjain. Szerencsére a nagyobb tó még szép zöld színeiben pompázott, így meg tudtuk csodálni, sétálni egy nagyot körülötte. Megnéztük még a távolabbi „külső” tavat is, ahol sok kis hal úszkált a part mentén.
Mi sajnos nem tudtunk tovább maradni, így elköszöntünk a csapattól, és elindultunk Veszprém irányába.

[toytomi]

Én is írnék egy élménybeszámolót ezzel a remek hétvégével kapcsolatban.

Köszönjük a lehetőséget, öröm volt pár régi ismerős arccal találkozni és időt együtt tölteni! Hiányzott már!

Mi nem mentünk az indulási találka helyére, hanem reggel egyenesen a szállás felé vettük az irányt. Próbáltuk úgy kalkulálni az utazás idejét, hogy nagyjából egyszerre érjünk oda mi is. Kb fél órával hamarabb odaértünk, volt időnk a szállásadóval csevegni kicsit és szétnézni.



Idővel befutott a banda



A szobák kiosztása és a kicsomagolás után már pattantunk is az autókba, hogy a hétvége nem messzire lévő első úticélja felé vegyük az irányt, Riegersburgba. A társaság szétvált a váron belül, mi szimplán körbejártuk.



A nap végén a Székely tanyán elfogyasztottunk egy kellemes vacsorát, majd visszatérve a szállásra kipihentük az egész napos utazás fáradalmát.

Másnap két opció közül választhattunk a Graz környéki természeti csodákból. A keményebbek a Medve szurdokot választhatták, a másik lehetőség a Kesselfallklamm könnyedebb és gyerekbarát túrája összekötve a Zotter csokigyárral.

Kisebb gyerkőcökkel utóbbi bizonyult jobb választásnak. Ott nem volt akkora szintkülönbség, időben is kevesebb, könnyebben járható, mégis látványos a kis Rötschbach-patak mentén húzódó szurdok.







Miután lefárasztottuk a gyerekeket a menettel, a csokigyár felé vettük az irányt a nap második feléhez.
Családdal ez is tökéletes választás, a gyár melletti hatalmas parkkal, állatokkal is körbevéve.
A gyárlátogatás egy kis bemutató filmmel kezdődik, majd körbejárható a temérdek csokoládét kóstolva. Közel 300 féle minta van, brutális cukor és energiabomba.







Ezt a rengeteg energiát a gyerekek letudták mozogni a parkban a különböző játékokkal. Vagy nem



Akár egy teljes napot is el lehet itt tölteni.
Késő délután visszaindultunk a szállásunkra, ahol az este további részét kis baráti csevejell folytattuk.

Harmadnapi látnivalónk a Grüner see gyönyörű, tiszta, zöldes színű tava.







Impozáns látvány a hegyekkel körül ölelt tó.





Innen tovább haladva, letérve az autópályáról egy kacskaringós úttal övezve megközelítettük a Schöckl hegyet.



Itt egy libegővel jutottunk fel a csúcsra, pazar kilátással szembesülhettünk közben. Fent egy rövid bob pálya is található, hogy teljes legyen az összkép.



Az Alpok messzi hegycsúcsai is megcsodálhatóak innen. Tényleg nehéz szavakkal leírni a látványt.





Miután ezt a helyet is megcsodáltuk, magunk mögött hagytuk a sógorokat és indultunk haza egy közös pizza vacsira, majd megfáradva mindenki belezuhant az ágyba.

Negyedik nap. A búcsú napja sajnos. MIndenki irány haza, de, hogy ne maradjunk élmény nélkül a végére se, célba vettük a Kis-Balatont egy laza kenutúrára.





Borulás nélkül megúsztuk szerencsére, nekünk ez volt az első közös evezésünk. (voltak gondok, de semmi veszélyes )
Meseszép ez a táj is.
A hajózás fárdalamainak levezetéséhez már várt bennünket az isteni szarvasgulyás bográcsban. Többször is szedni kellett, hogy elhiggyem mennyire finom. Az volt





Egy gyors búcsú után, teli hassal hazavettük az irányt, mivel másnap már várt sajnos a valóság.
Rengeteg élménnyel, és több mint 1500 km-rel a számlálóban lettünk gazdagabbak ezen a hétvégén.

Köszönjük ezt a lehetőséget és ezt a változatos programot! Örülünk, hogy továbbra is részesei lehetünk ennek a társaságnak! Pacsi!

KÉPEIM

[TZS]

Idén március 08-án Pacskerrel közösen autóztunk az ország keleti végébe, természetesen E9 alkatrész beszerzés témában. Akkor szót ejtettem arról, hogy Lindi milyen sokszor említi, kérdezi: „Apa! Matyi esetleg nem szeretne a tavaly májusihoz hasonló túrát szervezni?”
A gondolatot tett követte, külön megtiszteltetés, hogy a szervezés motivációjában Lindi kívánsága jelentős súlyt képviselt.
Az első gondolat ami eszembe jut, hogy iszonyatosan fárasztó volt ez a néhány nap.
Élménnyel teli, fárasztó, élvezetes!
Indulást megelőző napra szabadságot vettem ki, hogy ne forduljon elő a szokásos forgatókönyv, miszerint munka után állok neki készülődni, az autót rendbe tenni.
Nos, a szabadság megvolt, sok mindennel foglalkoztam napközben, nem voltam tétlen. Mindezek ellenére majdnem este kilenc óra volt mikor ráálltam az aknára, hogy olajat cseréljek és felszereljem a hátsó kipufogódobot. Az autó tavaly november óta aludta téli álmát.
A hosszú téli álmot követő használat első kilométerein mindig izgulok, figyelem a műszereket, a zajokat, a rezgéseket. Mire ezek a bizonyos első kilométerek elteltek másnap, már élesben úton voltunk Lindivel és KisTesóval a budaörsi startpontra.
Várakozással és kihívással teli érzésekkel mentem, ez volt az első alkalom, hogy a két gyermek az édesanyjuk nélkül jött el velem egy olyan közegbe ami leginkább rólam szól. Volt köztünk súrlódás és volt sok-sok örömteli pillanat is.
Mindig jó az Alpok lejtőire visszatérni, utoljára 2024-ben tettünk családostól hasonló túrát osztrák-olasz-szlovén útvonalon az E9-cel. Most sem okozott csalódást a természeti környezet.
Az első napon a riegersburgi várban a madárreptetés különleges élmény volt, nem csak Lindinek és KisTesónak, a többi gyermek is szájtátva fogadta a produkciót. Engem is lenyűgözött a természet csodája, ahogyan ezek a ragadozó madarak teljes természetességgel számolják ki tizedmilliméterre a röppályát, egy puha tollpihe érintésével súrolják a fejünket. A nap zárásaként jót kajáltunk autentikus útszéli csárda környezetben, aztán teli hassal ágynak estünk.
A másnapi Medve szurdok túra egyáltalán nem volt megterhelő, Lindi különösen várta a létrázós-mászós programot, hiszen tavaly a Tátrában is ez volt a legmaradandóbb élménye.



Láttunk a távolból nem félős hegyi kecskéket, Pacsker pedig vagányan csábította a gyermekeket a jéghideg patakban való mezítláb tapicskolásra. Versenyt hirdetett, ki bírja legtovább. Végül Lindit hirdette ki győztesnek a fair play szabályait is figyelembe véve.



Az esti beszélgetős, fröccsözős program hiánypótló volt. Személy szerint nekem már nagyon igényem volt rá, egy éve dumáltunk utoljára ebben a közösségben.
A következő napi Grüner See látogatás ígéretesnek hangzott, hozta is a várakozásokat. Ahogy közelítettünk a tóhoz, kezdett erősödni bennem a gyanú, hogy már jártunk itt valamikor. Úgy van, 2019-ben a JapTimeTour alkalmával a hazafelé vezető úton (mikor már minden autó egyéni útvonalon, egyedileg, szabadon választott programmal haladt hazafelé) érintettük a Grüner See-t. Anno 2019. július közepén lényegesen magasabb volt a vízszint, nézzétek csak a fotókat!









Libegőzés és bobozás volt a folytatás. Élmény volt nézni a gyermekeim arcát. Egyre nagyobbak, egyre több dolgot illetően kapnak felhatalmazást, hogy egyedül csinálják. Hát akkor menjetek apa nélkül a bobbal! „Apa, láttad ahogy mentem? Apa, figyeltél? Apa, csináltál fotót? Apa, én fék nélkül mentem!”
Vacsorára kiváló pizzát ettünk Szentgotthárdon pocsék felszolgálás kíséretében.
Későn értünk vissza a szállásra, nem volt szocializálódás, hiányérzetem volt.
Utolsó napon kenuztunk egyet a Kis-Balatonon. Mindig szoktam említeni, hogy az élet legtöbb területén szerencsés vagyok, most sem volt ez másként. Mondhatni a véletlen műve volt, hogy mi a számunkra idegen túravezető csónakjába kerültünk. Nem is történhetett volna jobban, bemutatkozást követően könnyen jött a szó. Sokat mesélt nekünk a helyi természeti környezetről, annak állami szabályzó hátteréről, az iskolai végzettségéről, a munkája iránti elhivatottságáról (tiszteletreméltó a nem igazán magas bérszínvonalat jelentő állami bértábla tudatában), a közelgő nyugdíja utáni életéről amit úgy képzel el, hogy a mostani munkájának már csak az élvezeti részét szeretné csinálni, azaz túravezetni.
Jó ebédet követően könnyes búcsú, volt szerencsém Antit a Népstadionig (nekem már örökre ez a megnevezés marad) vinni, köszönöm a jó társaságot, a jó beszélgetést.
Bő 1400km-rel az órában értünk haza épségben, biztonságban, fáradtan, élménnyel telten.
Viki, Matyi!
Köszönjük a szervezkedést, mindannyiunknak csak annyi volt a feladat, hogy részesei legyünk ennek a négy napnak és élvezzük. Megerősítem, a küldetés sikeres volt.

[Zsoltee]

Sziasztok!
Köszönjük szépen a szervezést és hogy ismét részt vehettünk egy izgalmas, élményekkel teli hétvégén! A gyerekek azóta is sokszor emlegetik, hogy milyen jó volt. Máté többször mondta, hogy ő Ausztriában szeretne élni, mert sokkal szebb mint Magyarország. Nekem is közel állnak a szívemhez a hegyvidéki tájak, ezért örülök, hogy Ausztriába mentünk. Gyönyörű hegyek között autóztunk, élmény volt a 10km hosszú alagútban is menni. Ritkán megyünk ilyen hosszú utazásra, de nagyon türelmesek és ügyesek voltak. Persze ez annak is köszönhető, hogy mindenhol volt valami új és izgalmas látnivaló vagy esemény. Nagyon örültünk mind a négyen, hogy újra találkozhattunk. A gyerekek már nagyon várták, hogy a tavalyi után ismét találkozhassanak a többi gyerekkel. Jól érezték magukat együtt.
Az első napon a várat alaposan körbejártuk, igyekeztünk felfedezni minden rejtett zugot. A madár bemutatón ugyan nem sokat értettünk a német nyelvű ismertetőből, de felejthetetlen élmény volt, hogy a fejünk felett néhány centire repültek a ragadozó madarak. Második nap a gyerekekkel nem vállaltuk be a Medve szurdokot, de a kisMedve szurdok szerintem megadta nekik majdnem ugyanazt az élményt. Mivel ez rövidebb táv volt és könnyebb terep, így nem fáradtak el annyira és maradt időnk ellátogatni a Zotter csokoládé gyárba. Online nem sikerült időpontot foglalnunk, de ettől függetlenül sikerült bejutni a videós ismertetőre, ahol megtudhattuk hogy honnan származik a kakaóbab, amiből készítik a csokoládékat. Ezután végigjárhattuk a gyár mindhárom szintjét, ahol megnézhettük hogyan készül a csoki, és emellett természetesen végig is lehetett kóstolni minden alapanyagot és kész csokoládét, forró csokit. Több mint 300 féle csokit lehetett(volna) kóstolni, de ez embert próbáló feladat volt. A gyerekek igyekeztek mindent megkóstolni, de kifogott rajtuk a számukra korlátlan lehetőség. Utána azt mondták mindketten, hogy egy darabig nem szeretnének csokit enni. A kóstolás után, tele energiával megtámadtuk a csokigyár területén található óriási játszóteret, ahol a legváltozatosabb játékok igyekezték lefárasztani őket. Legjobban az óriás golyópálya és a trambulinok tetszettek nekik. Este nem nagyon kellett altatni egyikünket sem, hamar kidőltünk. Vasárnap egy kellemes sétát tettünk a Grüner See körül, majd libegővel felmentünk a Schöckl hegyre, ahol tiszta levegő és páratlan kilátás tárult elénk. A libegőzés is új volt a gyerekeknek, nagyon élvezték. A hegy tetején egy bobpálya várt minket, amit természetesen ki kellett próbálni. Mind a négyen nagyon élveztük a fék nélküli suhanást. Utolsó nap visszatértünk Magyarországra és megcéloztuk a Kis Balatont, ahol már vártak minket a kenuk. A tavalyi szeles, nádasba ragadós izgalmak után a gyerekek kicsit féltek tőle, de szerencsénkre nem volt akkora szél, hogy veszélyben legyünk. Sikerült olyan részekre is eljutnunk, ahol kevesen járnak, bár ezért meg kellett küzdenünk a növényzettel. Néhol csak a nádba kapaszkodva húztuk a kenut, az evezőkkel esélytelen volt hajtani magunkat. Evezés után a parton már várt minket a bográcsban készült gulyás, ami nagyon finom volt és jól esett mindenkinek.