Sziasztok!
Először is köszönjük szépen a szervezést és a lehetőséget, hogy ott lehettünk. Sajnos nem tudtunk végig maradni, de mondhatjuk, hogy minden percét élveztük a hosszú hétvégének, nagyon hamar eltelt ez a pár nap veletek.
Az egész hétvége alatt hibátlan nyárias időjárás volt, M7-es, majd a Balaton északi partján autóztunk tovább Körmend felé. A szállás elfoglalása után megnéztük Ausztriában a Riegersburgi várat, ahol madár röptetést is megnézhettünk. A fejünk felett pár centivel (szó szerint kell érteni) repültek el a különböző nagytestű ragadozó madarak, nagy élmény volt, főleg a lurkóknak. Miután megmásztuk a 482m magas sziklára épített várat, kellemes fáradtsággal tértünk vissza a völgyben maradt autókhoz.
A napot a rönöki Székely Tanya étteremben zártuk, ahol nagyon finom és szép nagy adag ételeket kaptunk.
Szombaton a csapat ketté vált, mivel a medve szurdok a kisebb gyerekek számára nem abszolválható, illetve korhatár is van a belépésre, ha jól tudom. Mi a medve-szurdok mellett döntöttünk. 700 méteres szintkülönbség és igencsak meredek emelkedők, lejtők, és veszélytelennek nem mondható lépcsők jellemzik, folyamatos odafigyelést igényel. Viszont a látvány mindent is megér.
A P1-es parkolóból egy kis „vonatozással” értük el nagyjából a P3-as parkoló szintjét, innen már gyalog mentünk tovább kisebb-nagyobb emelkedőkön a szurdok bejáratáig. A szurdokban létrákon lehet egyre feljebb és feljebb jutni. Nagyjából féltávon van egy szép pihenőhely, ahol feltöltöttük energia készletünket, és másztunk is tovább a csúcs felé. A létrázás után még kb. 20 perc volt a felfelé vezető út, ott volt egy büfé is, ahol fel lehetett frissülni. Innen már lefelé indultunk, voltak részek, ahol rendesen kapaszkodni kellett a korlátba, mivel a sziklákat nagyon fényesre koptatta már a sok túrázó, és a helyzetet az ősszel lehullott lomb sem segítette. Végül sikerült leérni, ahol többen még a gyerekek is kipróbálták, hogy mennyire hideg, vagy nem hideg a hegyi kis patakok vize. Innen már kényelmes sétával értünk vissza parkolóig. Ezt a kis kört így végül majdnem 7 óra alatt teljesítettük. A nap végére még egy kis sprint következett Graz városáig, hogy még elérjük a boltok nyitvatartási idejét.
Az estét egy kis sörözéssel, iszogatással, vacsorával társított beszélgetéssel zártuk.
Vasárnap reggel a Grünen See irányába vettük az irányt, ismét egy pár órás autókázás következett. A klímaváltozás mindenhol nyomon érhető, sajnos a tavak vízszintje is nagyon alacsony volt, a kisebb tó helyén sétálni lehetett, alig maradt víz a mélyebb pontjain. Szerencsére a nagyobb tó még szép zöld színeiben pompázott, így meg tudtuk csodálni, sétálni egy nagyot körülötte. Megnéztük még a távolabbi „külső” tavat is, ahol sok kis hal úszkált a part mentén.
Mi sajnos nem tudtunk tovább maradni, így elköszöntünk a csapattól, és elindultunk Veszprém irányába.
