Karitatív CCH - Hazai és nemzetközi segítségnyújtás

[Gugyor]

Sziasztok. Köszönöm a meghívást, de mivel már több helyre is adakoztam, így ebből kimaradnék.

[Holli]

Sziasztok! Matyinak már jeleztem, hogy mi vinnénk holnap egy kisebb csomagot.
A csomagtartalma:
- 2db 30cm körüli plüss maci
- 2db puzzle
- egy 6-7 éves körüli pulóver
- spirál füzetek, filctoll, 1db kifestő, ehhez holnap még veszünk ceruzákat stb.
Illetve az Ikeában nézünk még valami játékot.
Valamint a szomszédaink (akik nem Corollások, de Toyotások ) is összeraktak egy csomagot, amiben fogalmam sincs, hogy mi lesz.

9-10 körül (inkább 9) szeretnék Budaörsre érni az Ikeához. Szerintem túl sokat nem leszünk ott, így dél körül indulnánk haza.

Hova vihetem, kinek adhatom át?

Előre is köszi!

[mozso]

Sziasztok!

Nemes gesztus és remek kezdeményezés! Pacsker elküldtem a támogatást neked, most ebben a formában tudok segíteni.

[Pacsker]

Csodálatos az összetartás! Eddig már több, mint 10 klubtagtól érkezett ilyen-olyan adomány, felajánlás! Folytassuk!

[Pacsker]

Nos, ugyan itt kevés volt a kommunikáció, azonban egy Messenger csoportban igen nagy és aktív volt a szerveződés.
Az adományozók kedvéért íme az összefoglalónk:

A tervekhez tartva magunkat 15-én és 16-án megtörténtek az utolsó bevásárlások.
A munkahelyemen voltak olyan kedvesek és az ott összegyűlt anyagi adományt le is vásárolták, sőt életkor/nem szerint be is csomagolták



Közben begyűjtöttük az utolsó felajánlásokat is, illetve levásároltuk az fennmaradó anyagi részt. (Decathlon és Tesco)



Sikerült minden vidéki, budapesti, kis és nagy, új és használt, be, illetve nem csomagolt ajándékot egy helyre összegyűjtenünk.

Ezt követően 17-én, kora reggel kezdődhetett a logisztika. 5 vagy 6 autót állítottunk az utcán egy csokorba és kezdődhetett a szortírozás.
Mivel az utolsó éjszaka is változott a megcélzott helyszínek darabszáma, sorrendje, reggelre derült ki a végső útvonalterv.
Fót (család) --> Kosd (család) --> Nyírszőlős (család) --> Nyírtelek (Kedvesház). Mindeközben párhuzamosan egy újpesti család, akikhez az eljuttatást velünk párhuzamosan Eszti001 intézte.

Az adományokat először a nagy közösből 5(6) fele kellett szortírozni (ehhez kellett a sok autó csomagtere), majd utána úgy összepakolni egy (két) autóba azokat, hogy az adott állomáson ne kelljen mindig nullára ki-, majd újra visszapakolni az egész autót.
Emellett volt pár olyan tétel (használt női kabátok Anyukának, egy kisebb HIFI...), amit nem tudtunk még kié lesz, majd a helyzet és a testalkat adja a helyszínen .. Ezeket is jól hozzáférhetővé kellett tenni.









Pár nap alatt ennyi felajánlás... Megható!!

10-kor egy Prius taxiba beültem, felemeltek csápossal majd onnan még lezavartam egy értekezletet (szabin voltam, dehát na...) és délben már indulhattunk is.
Ismertek, mi - CCH - nem szívesen adunk alapítványoknak, így mindig direktben a rászorulóknak visszük az adományokat. Családsegítők, védőnők voltak a súgóink, Eszti001 pedig a kis menedzserünk, szuperügyintéző titkárnőnk.

Persze előzetesen telefonáltunk, hogy ki van otthon, hol kezdjünk, majd megérkeztünk az első címre.
Mivel a célzott korosztályokon kívül sok kisbaba játék is összegyűlt, ezért választottuk ezt a családot.
Két kisgyermekes Édesanya, egyedül neveli a két lurkót, a pici alig múlt egy éves, (ha jól mondom) rendellenes sejtosztódása van, nagy baj is lehet belőle, speciális, TB által nem támogatott vizsgálatokat, kezeléseket igényel. A kisiskolás fiatalembernél pedig szülési komplikációk voltak, ami oxigénhiányt eredményezett és ugyan sokat javult a kis legény fizikai és szellemi állapota, mégis sajátos nevelést igényel. Anyuka ugye otthon a kicsivel, így nem túl könnyű egyedül eltartani őket.
Édesanya már telefonon szabadkozott, hogy ő "mindent megpróbál megoldani és nem feltétlenül ők a leginkább rászoruló család. Kellemetlenül érzi magát."
A szerénységgel nem volt gond, jó helyre megyünk...

Megérkeztünk



A parasztház legvégén volt elkülönítve egy ~30nm körüli albérlet a számukra. Ex férje (szomorú..) fizeti bírósági végzés alapján. Nem látogathatja őket.
A kis manó otthon volt, a legény isiben. Csodálatos kisfiú és elmondás szerint nagyon eleven Amikor megérkeztünk éppen békésen aludt kint a babakocsiban. Kritikus vagyok, de tényleg GYÖNYÖRŰ baba!
Szigorúan maszkban mentünk, a kisgyerekre való tekintettel Vitya jóvoltából vittünk kéz és felületfertőtlenítőt illetve minden helyre került maszk is. A bejárati ajtó előtt megálltunk, átadtuk a csomagokat, a hölgy nem értette, hogy még miért fordulunk vissza harmadjára is az autóhoz elmondtuk pár szóban miben mi van, majd búcsút is intettünk. Invitáltak be minket mindenhova, de nem szerettünk volna sehol sem sokat maradni, nem is akartuk, hogy kellemetlenül érezzék magukat, plusz itt még a kicsi is felkelt. Tényleg életrevaló kölyök
A búcsúnál a rengeteg köszönöm mellett kaptunk két kézzel készült kis "plüss" manócskát. Nagy becsben fogom őrizni!

Indultunk is tovább Kosdra.
Innen előzetesen annyit tudtunk, hogy Anyuka, egy ovis, két kisiskolás gyerek, illetve Apuka, (aki alkalmi munkázik és éppen munkanélküli) él együtt nagyon szegényes körülmények közt. Amikor felhívtuk az Anyukát és kérdésünkre, miszerint minek örülnének a gyerekek Karácsonyra, azt mondta élelmiszernek, használt ruhának... Akkor nem gondokoztunk tovább. Aki ilyet kér, annál nincs kérdés.
Ehhez a családhoz a többivel ellentétesen készültünk tartós élelmiszerrel is (cukor, liszt, olaj...).
Szerencsére sok 3-6 éves ruhanemű, puzzle, játék is került a csomagokba, ezeknek itt lehetett a legjobb helye.

Megérkeztünk






A falu utolsó háza, sáros utca, mögöttük már csak a szántóföld.
Ablak helyett fólia, de ez biza nem ám a bejárat volt - sajnos...
Kijött az Anyuka a ház mögül. Kérte, hogy kövessük... Képzeljetek el egy, a régi kádár kockához hozzáépített 15, max 20 négyzetméternyi féltetőt. Elülső helyiség a konyha, mögötte pedig egy kis szoba, amiben (amennyit láttunk) csak fekhelyek voltak. Ennyi.. Nem kérdeztünk rá, de evidensnek tűnt, hogy mind az 5 ember itt él. Alszik, eszik, tanul, játszik. Emellett a kis lakásban volt a gyerekeknek kis madár, tengeri malac, cica és kint a kertben kutya, élelemnek meg gondolom kacsa, tyúk... Nem kell többet mondanom, ugye?
Ennél jobb helyre nem is mehettünk volna. A HI-FI, a kabátok az Anyukának... mind itt landoltak.
Amikor óvatosan azt mondtam (3 fia volt), hogy van itt egy színre kicsit inkább lánynak illő kezes-lábas, de hátha tudják itthon használni, mert jó meleg, akkor majdnem megkönnyezte az Anyuka. "Én? Bármit ráadok a fiúkra". Pár mondattal előbb pedig az hangzott el, hogy amit ők kinőnek, azt mindig odaadja a Caritas-nak.. Nagyon boldogan távoztunk

Ezt követően irány az autópálya és Nyírszőlős. (végre elfértünk a kocsiban)





Felvettünk egy pedagógust, akitől kaptuk az információt és útbaigazítást a családhoz.
2 éve elhunyt a családfő, majd nem tudták fizetni a hitelt, elvesztették az otthonukat, most pedig egy albérletben laknak. 3 gyerek, köztük sérült is, az Apuka Édesanyja és az Anyuka Édesanyja is ott lakik, így 6-an!!! élnek együtt, úgy, hogy az Anyukának van csak keresete... Az albérlet egy padlásból átalakított tetőtér volt. Szörnyen meredek és magas külső lépcső vezetett oda. Az egyik nagyi alig tudott lejönni elénk. (már este volt, de Anyuka persze dolgozott). Sötét volt, az ingatlanról nincs képem, innen viszont már most van visszacsatolásunk.
A képeket érthető okokból kifolyólag nem osztanám meg mind, de ez a pár sor szerintem mindennél többet ér:





Végül megfáradtan, de átautóztunk a szomszédos Nyírtelekre a Kedvesházhoz.
Amire odaértünk, pont megjött a Jézuska. A gyerekek el voltak foglalva a frissen kapott ajándékokkal, sült a vacsora, nagy volt a sürgés-forgás. Nem szerettünk volna sokat zavarni. Bekészítettük a fa alá, mellé a meglepiket, próbáltunk látatlanul kifarolni, de azért csak nem ment egy nagy KÖSZÖNJÜK nélkül.





Az ő visszajelzésük:

Szeretnénk köszönetünket és nagyrabecsülésünket kifejezni azért, hogy a Kedvesházban lakó gyerekek számára, ennyi ajándékkal kedveskedtetek és ezzel sokkal gazdagabbá tettétek a gyerekek Karácsonyát! Köszönet mindazoknak is akik bármilyen módon segítettek Titeket hogy ez az ajándékozás megvalósulhasson!

A gyerekek nevében is kívánunk mindannyiótoknak egy szép Karácsonyt!
Üdvözlettel: a Kedvesháziak!

Siettünk is haza, nagy út várt ránk és ugyan volt a kijárási tilalom miatt papírunk az éjszakázásra, de jobb azért, ha nem kell magyarázni.

Mindeközben Eszti001 meglátogatta az újpesti családot, akik házában korábban csőtörés történt és lakhatatlanná vált. Most már jó ideje a nagyinál laknak egy szobában, hárman a két gyerekkel.
Sikerült őket is meglepni pár aprósággal, aminek őszintén örültek. (Hozzájárultak a kép közléséhez)




Mint látjátok Esztivel ellentétben (több időt töltött a családnál) nem készítettünk nagyon fotókat. a Dzsídípíáron túl remélem ti is érzitek, hogy erősen önbecsülést sértő lenne ott kattogtatni. Mielőtt távoztunk a családoktól, csupán annyit kértünk, hogyha bekészítik a fa alá (már ahol lesz..) az ajándékokat, csak küldjenek egy fotót gyerekekkel vagy anélkül, hogy elmondhassuk nektek, adományozóknak, igazán jó helyre kerültek a felajánlásaitok.
Ehhez képest még nem volt szenteste, de már egy kivételével minden helyről kaptunk hálálkodó levelet!


No de nem az átadáson volt a hangsúly...
Hanem azon a csodás cselekedeten, amit ilyen rövid idő alatt véghez vittetek!! Hogy vidékről autóztatok fel azért, hogy becsomagolva adhassatok összekészített ajándékokat, hogy elmentetek a családtagokhoz, hogy elkobozzátok a gyerekektől a felesleges játékaikat, hogy időt szakítottatok arra, hogy Karácsony előtt átválogassátok és összekészítsétek a ruhákat, hogy ebben a nehéz évben is, hirtelen jött kiadásként igen nagyvonalú anyagi felajánlásokat tettetek.
Szabinak és nekem a ti önzetlenségetek, emberségetek, összetartásotok legalább akkora örömet nyújt, mint az a tudat, hogy segítettünk számos gyermeken és családon!!

Mit is gyűjtöttünk?
Elsősorban, ahogy jeleztük is értelmes és hasznos dolgokat szerettünk volna adni és nem a harminchatodik gagyi, 5 perc alatt tönkretehető játékokat.
- Különböző korú gyerekeknek társasok, puzzlek, kártyajátékok, fejlesztő játékok, sporteszközök és sportkellékek, tanszerek, ruhaneműk, gyurmák, pár kisautó, minimális édesség, pelus, popsitörlő...
- A családoknak mosó és tisztítóeszközök, élelmiszer, gyerekpezsgő, oszlopgyertya, maszk, fertőtlenítőszer, a hős Anyukáknak egy-egy (sampon, tusfüri...) és egy csomag kávé, pár női ruha, HIFI torony..., illetve 1-1db Tescos, 15.000Ft-os vásárlási utalvány, hogy arra tudják költeni, amire még igazán szükség van.

Igyekeztünk mindezt korra, nemre bontani és úgy arányosítani, hogy mindenkihez azt súlyozzuk, amire helyben a legnagyobb szükség lesz.

Számos új és használt ajándékot hoztatok zacskóban/becsomagolva, de még EZEN FELÜL is!!!! 322.000Ft jött össze a végére.

Boldog vagyok, hogy ilyen jó lelkű és nagy szívű embereket ismerhettem meg a klubon keresztül és, hogy még a mai napig ilyen nagy az összetartás!!
Felemelő ez így, pláne Karácsony előtt.

Köszönjük mi és köszönik nektek a megajándékozott személyek
- Gyurminak
- Mozsonak
- Peponak
- Nukinak
- Domi007-nek
- Bohinak
- Dikta01-nek
- Froolnak
- Toytominak
- Bruce E9-nek
- Bardos6-nak
- RWD-nek
- Matenaknak
- Sede7-nek
- Takinak
- Eszti001-nek
- Hollinak
- ZDomannak
- TZS-nek
- Zsolesz3TG-nek
- Cslaci105-nek
- Vitya77nek
- Ewingnak
A munkahelyemről pedig:
- Zs.Lacinak
- K.Péternek
- Sz.Krisztinek
- J.Borinak
- B.L. Tündének
- D. Erikának
- Sz. Szilvinek
- K. Ildinek
(és számos segítőnek)

és természetesen családjuknak!
Igazi ANGAYLOK VAGYTOK!


Békés, Boldog és Szeretetteljes Karácsonyt nektek!

[Holli]

Mi köszönjük, hogy megszerveztétek, és hogy segíthettünk! Egy idő után eljutottam oda, hogy mások segítésétől igazán boldog a karácsony számomra.

Kellemes ünnepeket CCH, és boldog új évet!

[toytomi]

Köszönet mindenkinek, aki részt vett ebben! Jó látni, hogy megfelelő helyre került minden!

A sorokat olvasva folyamat azon kattogtam, hogy ennél jóval többet is adhattunk volna. De, megannyi hely van sajnos, ahol lehetne segíteni és ez csak a jéghegy csúcsa...

[cslaci105]

Nagyon szépen köszönöm én is a szervezést! Nekem meg azon járnak a gondolataim, hogy már lassan 1 éve folyamatosan azon panaszkodunk, hogy kicsi a lakásunk, kinőttük, nem férünk el már a két gyerekkel, jó lenne családi házba költözni, de persze az sem mindegy, hogy milyenbe... Látva és olvasva ezeket az élethelyzeteket, melyekkel találkoztatok, komolyan rosszul érzem magam, hogy nekünk valójában milyen jó is az életünk, és még csak hálásak sem tudunk érte lenni, panaszkodunk azért is, amink van!
Egy ismerősömtől hallottam egy teljesen ide illő mondást: "Ami neked a problémád, az lehet, hogy valakinek az álma!"

[szullosz]

Bár elkényeztetett egyke vagyok, mégis úgy alakult, hogy az első játékvasutamat 7 éve karácsonykor kaptam a feleségemtől a Honvéd kórház szülészetén. Azóta minden év vége a játékvasútról szól. Idén sem volt másképp. Esténként a Piko katalógust nézegettem és fejben szépen költöttem a tízezreket, mert ugye a pénzből van a legtöbb. Egészen jól ment a dolog, míg nem egy érzés „megölte” lelkesedésem.

Egy érzés, amit tízen éve éreztem először, mikor a CCH még kanyarban sem volt.
Akkoriban egy tűzpiros (igaz több árnyalatban) Charade-val nyomultam (1994 évj., 1.3 támadó, 5 ajtó) és Szegeden kívántam egy használt Sony TV venni 170e körül. Valami ilyesmit: https://hardverapro.hu/apro/elegans_csu ... _1-50.html
Egyik este a barátaimmal jöttünk haza egy szórakozóhelyről. A Go-Go előtt falatoztunk és vártuk az éjszakait. Megjelent az éjszaka közepén egy idős hölgy, jól szituált kisnyugdíjas és kérdezi a büfést nincs-e valami maradék ennivalója...
Ez jókora lyukat ütött a tudatomba... Akkorát, hogy miután elment a Szomszédka vállán bőgtem egy kicsit...
Sz. Szabolcs huszonéves budapesti f@szkalap jódolgában költi a pénzt a semmire, miközben mások éheznek… Nagyon szép!
Megvettem a büfést kilóra és megkértem, hogy ha legközelebb jön a néni - amíg a keretem kitart - szolgálja ki rendesen!

Ilyesmi érzés tört rám ismét és el is hesegettem a Piko-projektet gyorsan.
Pár napra rá Mátyás ír egy levelet, hogy milyen rossz volt ez az év, meg minden...
Az ölelés örömétől csúnyán meg lettünk fosztva tavaly, ez nem vitás!
…és csináljunk valamit a melegséggel tölti el a szívünket. Kivételesen nem a seggre pacsira gondolt…

Persze nekem sem kellett több… A sztorit ismeritek, Mátyás fentebb szépen részletezte. A többi már történelem!

A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után röviden összegezném a tényeket:

Corolla ide, vezetőség oda ez a klub csak és kizárólag azért tudott olyan sikereket elérni, élményeket és emlékeket adni, mert olyan kivételes emberek alkották / alkotják, mint akiknek ez az írás szól! Elég volt egyetlen hívó szó és az ügy mögé álltatok egy emberként!

A szándék és az önzetlen cselekedet! Ritka erény a mai világban...
Amit ti adtatok és amit mi a fóti anyukától viszonzásul kaptunk ennek ékes bizonyítéka!
Bocsi, de azt önző módon megtartom, hogy amikor ránézek emlékeztessen, hogy mi az igazi gazdagság!

Szeretném nagyon megköszönni, hogy részese lehettem ennek és egyúttal fejet hajtok nagyságotok előtt!

NAGYON KÖSZÖNÖM!

szullosz

[Pacsker]

[toytomi]

Szabber

[Holli]

🥰

[toytomi]

Felmerült bennem egy olyan kérdés, hogy ezeknek a családoknak máskor is lehetne segíteni, nem feltétlenül karácsonykor csak. Persze tudom, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, ennél sokkal többen élnek ilyen, vagy ettől még rosszabb körülmények között. Sőt! Ne adj' Isten, akár itt bármelyikünk is kerülhet ilyen helyzetbe. Természetesen ne legyen így, meg nem akarok ilyet kívánni senkinek.

Ezt valahogyan meg lehetne oldani szerintetek?

Ha, mondjuk összejönne bizonyos időnkét egy valamekkora összeg(pl 2-3 hónap).
Ebben a felvetésban van reláció? Vagy aki adakozni akar, akkor oldja meg egyénileg?

Azért gondoltam erre, mert ebben a mai elk@rvult világban alig akadnak jótét lelkek, hátha közösségben csinálva mindenki kicsit könnyebbnek érezné, mint az egyéni adakozást. Ebben a közösségben látok erre esélyt, hogy ez megvalósulhasson.
Nyilván nem arra gondolok, hogy legyünk Máltai SzeretetSzolgálat, csak a sok kicsi is sokra megy.

Szóval nem tudom érthető-e mire akarok kilyukadni.
Persze ez csak egy kósza gondolat volt bennem, nem akarok bárkire is ilyet erőltetni, félreértés ne essék.