Corolla Club Hungary - Megpihenünk :(

[Hugi]

Sziasztok!

Sajnálattal olvastam a hírt..de valahol megértem. Zsoltee által volt egy kis betekintésem a találkozók szervezésébe,hogy a vezetőségnek mennyi munkája és energiája van benne. Én nagyon köszönöm Matyi a sok segítséget, hogy létrehoztad ezt a közösséget. Ha ez nem lett volna akkor talán a sógornőmet, Ágit sem ismeri meg a tesóm,hisz ők is itt ismerkedtek meg

2013-as tavaszi találkozó volt az első amin részt vettem Törökmezőn. Bátyám(Zsoltee) s párja Ági ekkor már többször is invitált találkozókra,de mégis ez volt az első alkalom, hogy velük tartottam. Ági még az anyósülést is átengedte nekem Mikor megérkeztünk emlékszem Szabi első mondatára amikor meglátott az autóban ülve, "-Zsolti,új csajod van??-Ő a Húúúgom!!!" (a mai napig emlegetjük) Ennek ellenére a következő pár találkozón mindig elfelejtette a nevem, de mára már ez is megváltozott, ha felhívom telefonon is tudja ki vagyok

Jogosítvány és autó nélkül érkeztem az első találkozóra, de annyira jól éreztem magam és tetszettek a programok, ahogy időm engedte sok találkozón részt vettem azóta is. Első alkalommal is éreztem a befogadást,annak ellenére,hogy a mai napig alig értek az autókhoz,pláne műszaki kérdésekben.

2015-ös bárányfoki nyári talin pedig az egyik játék alkalmával Vitya és Bárdos Feri megengedték,hogy beüljek féltett autójukba, s tanítgattak vezetni. Vitya bíztatott,hogy nagyon jó érzékem van a vezetéshez,miért is nincs nekem jogosítványom még?! Nem telt el sok idő 2016 nyarán a kezemben tarthattam a jogsim Ezúton is köszönöm a biztatást. Az első autó választásában is nagyon nagy segítséget kaptam, s mi más lett volna az mint egy Corolla. Azóta rengeteg élményen, kalandon és utazáson vagyok túl vele. Rengeteg segítséget kapok a mai napig, bármilyen műszaki szőkenős kérdésemre szívesen válaszolnak a tagok s a vezetőség tagjai is.

Az évek során rengeteg élményt,ismerőst és barátokat is kaptam a club által,amit ezúton is nagyon KÖSZÖNÖK. Remélem ez nem is szakad meg. Bár új eseményt kell találnunk az évi egyszeri banános-karamellás sajttorta sütésre,hiszen ezt mindig az év eleji szülinapi találkozókon sütöttem csak Nektek.

Izgatottan várom a zebegényi találkozót,s remélem nem ez lesz az utolsó, hogy találkozunk.

[Zsoltee]

Sziasztok!

2007-ben vettem meg a második autómat, ami mi más lehetett volna, mint egy Corolla. A szüleimnek is Corolla volt (és van azóta is), ezért ismerve a típust én is emellett döntöttem.
A klubra csak egy évvel később találtam rá, teljesen véletlenül, a neten barangolva. Elkezdtem olvasgatni és már akkor megtetszett, hogy létezik egy ilyen összetartó közösség. Pár nappal később már el is mehettem az első találkozómra, ami ugyan nem CCH esemény volt, hanem a Toyota Klub kakucsi rendezvénye, azért találkozhattam jópár klubtaggal. Mindenki kedves és segítőkész volt. Akkor is látszott, hogy ez egy összetartó csapat Hazafelé már tudtam, hogy szeretnék én is ide tartozni és több találkozón részt venni. Aztán ősszel jött a következő találkozó, amit a Pilisbe szerveztek. Ebbe én is besegítettem egy kicsit (helyszínt javasoltam és bejártam, fotóztam), amit szívesen fogadott az akkori vezetőség.
A találkozó után ismét tudtam segíteni a vezetőség munkáját egy olcsó és jó minőségű klubos matrica beszerzési forrás felkeresésével. Ezután meghívtak egy vezetőségi megbeszélésre és felajánlottak egy helyet maguk között. Örömmel mondtam igent, és innentől kezdve, mint vezetőségi tag szervezkedtem, segítettem, és vettem részt a találkozókon. Csodálkoztam, hogy ilyen megtörténhet, mert előtte csak két találkozón vettem részt. Köszönöm utólag is, az összes egykori és mostani vezetőségi társamnak hogy „befogadtatok” és együtt dolgozhattunk! És Neked Matyi, hogy megálmodtad és létrehoztad ezt a közösséget!

Hogy mit kaptam én a CCH-tól?
Hosszú lenne felsorolni, hiszen több mint 10 év alatt nagyon sok értékes embert ismerhettem meg, sok olyan helyre eljutottam, ahová lehet, hogy másként nem mentem volna.
Elsősorban azonban egy nagyon fontos embert kaptam a CCH-tól, Ő pedig nem más, mint a feleségem, Ági. A második CCH-s találkozómon ismerkedtünk meg, azóta összeházasodtunk és egy csodálatos kisfiú szülei vagyunk. Ezúton köszönöm neki a sok segítséget és támogatást, amit kaptam Tőle az évek során!

Ahogy korábban már Matyi leírta, nekünk, vezetőségi tagoknak a találkozók munkát jelentettek a legtöbb esetben és nem szórakozást, így csak a beszámolókból és a képekből tudtuk leszűrni, hogy sikerült a találkozó, hogy érezték magukat a résztvevők. Ennek hiányában semmiféle visszajelzés nem volt, nem tudtuk jól csináljuk-e, vagy esetleg mit kellene változtatni. Kivételt ez alól a több napos találkozók jelentették számunkra, ott esténként mi is tudtunk pihenni, szórakozni és több időt eltölteni Veletek, akikért mindezt csináltuk.

Nagyon sajnálom, hogy így kellett döntenünk, hiszen szerettük csinálni, értetek, Nektek. Ezt ebben a formában másképp nem is lehetett volna, hiszen mint előttem a vezető társaim írták, egy Ft-ot sem kaptunk a munkánkért, csak a Ti mosolyaitokat és köszöneteteket.

Zsoltee

[Vitya77]

Nehéz ezt megélni, pedig nekem "csak" 4 évem volt erre.
2015 januárjában megvettem tini korom kedvencét, az első E9-emet (azóta 3db tulajdonosa vagyok) és másnap regisztráltam is a fórumba, amiről már BruceE9 által tudtam.
Bemutatkozás, izgatottság, rengeteg átolvasott éjszaka (nulláról elkezdett tudás kiépítése) után elmentem a legközelebbi találkozóra a szülinapra.
Magával ragadott az emberek közvetlensége, figyelme, kedvessége.
A profin megszervezett buli, zökkenőmentes lebonyolítás.
Semmihez nem tudtam hozzászólni, csak szívtam magamba a tudást.
Ha valaki kérdezett, csak annyit tudtam
-E9 1.6 karbis
Mi az a 4AF , 2E, zenki vagy kouki???
Fogalmam sem volt még róla.
Mégsem éreztem magam kívülállónak.
Nem okoz gondot a kapcsolat teremtés, megszólalás, de ez más volt, innen még kilógtam.
Azaz mégsem, mert nem éreztem ezt, csak gondoltam.
Rájöttem, ez az a közösség, ahol mindenki megtalálja a számítását ha van némi intelligenciája, mert az ittlévőknek van.
(Ahogy Matyi mondta, a közösség szűri önmagát)
Fórum tovább olvasgatás, újabb találkozó, újabb izgalom.
Szeretem jól érezni magam és ehhez az kell hogy a körülöttem lévő emberek is jól érezzék magukat.
A bárányfoki nyári találkozón én aki szeretem a kávét is, felkészülten üldögéltem a padon a gázmelegítőmmel, rajta a kis kotyogós kávéfőzőmmel az erdő közepén és jól éreztem magam.
Elmélkedtem az előző napi kalandtúra nagyszerűségén, kiforrottságán és azon hogy én még mivel próbálkoztam volna.
Majd azt vettem észre hogy ébrednek az emberek és "gyűlnek" a kávé illatára.
Kb 12x főztem le a kis kotyogóst, mire Matyi rám "förmedt",
-Miért nem vagy kész a bringa túrára.
-Mert több mint egy órája kávét főzök, én itt voltam időben.
Jóleső érzéssel töltött el az az apróság hogy jobban indult a reggele pár korty kávétól az embereknek.
Kivéve Matyit, ő teázni szeretett volna.
(Kaptam is érte hálás mosolyokat, visszacsatolásként)
Azt hiszem többek között ez a mozzanat és az esti beszélgetés a tűz mellett Zsoltee val indított el a vezetőségi tagság felé.
A Robinson szigeteki talira is felkészülve érkeztem, (nem volt áram a szigeten) akkumulátor feltöltve, szerelőlámpa, a gyermekeknek világítós horgász kapásjelző a csuklójukra, na meg pálinka.
Jól sikerült találkozó volt az is. Én jól éreztem magam és a körülöttem levő emberek is.
Nem körülöttem forog a világ, csak az én szemszögemből ennyi a lényeg.
Ezek után pár nap múlva én is ott ültem Mozsóval azon a bizonyos vezetőségi ülésen, amin felkértek minket tagnak, melyet örömmel vállaltunk.
Az élvezetből felelősség lett, de tetszett és megmutathattam, nem csak "népjóléti" adottságaim vannak.
Minden új tagot próbáltam azzal a lelkesedéssel és örömmel fogadni, amivel engem is fogadtak az első talin.
Az első benyomás fontos, de nem kellett többet mutatni, mint ami valójában maga a CCH.
Szeret(t)em ezt csinálni, örömömet lel(t)em benne.
A szervezés, az ötletelések, a folyamatos ugratások, hatalmas nevetések.
A fárasztó, de boldog lebonyolítások.
Az elégedett, mosolygó arcok.
Mind-mind egytől egyig kellettek a lelkemnek.(mindannyiunk lelkének)
De a lélekmelengetés egyre inkább elmaradt.
(Ezért most én sem veszem a fárdtságot hogy képeket emeljek be, mert nem érdemlitek meg. Meg rohadtul fáradt vagyok így hajnali 3 körül. Pedig rengeteg pozitív élményem van.)
Közben új kapcsolat, házasság, gyermek, költözés vidékre, majd mégegy gyermek(éppen 10 napos ma a kisebbik lányom, ezért is írok csak ennyi idő után posztot)
Egyre kevesebb idő, egyre több feladat.
Megfordult a fejemben hogy fel kellene adnom, de ezek csak pillanatig tartó, múló gondolatok voltak fáradt óráimban.
Nem tudtam elképzelni a szervezések nélkül az életemet, most mégis el kell.
A megbecsülés a tagok részéről egyre inkább elmaradt, majd a jelentkezések is alább hagytak.
Én sem jártam a fórumon már csak nagyon ritkán.
Valamiből nekem is le kellett adnom.
A projektemet sem vezetem.
Szégyen, de ez van.
Napestig sorolhatnám megannyi jó élményemet a tagokkal, de nem teszem.
Akiknek velem is van, azok úgyis emlékeznek rá.
Akiknek nincs, még nem biztos hogy nem is lesz......

Csók a családnak!

[Pacsker]

Másfél hét alatt 3500 megtekintés érkezett az utsó tali szervező témájára és erre a bejelentésre.
Ez mind szép és jó és remélem, hogy ezek alapján ez a topic tovább gazdagodik majd a kritikáitokkal és emlékeitekkel gazdagított bejegyzéseitekkel.


Összeszedtem pár olyan reakciót, véleményt, amelyek számomra is nagy meglepetésként, más felületen vagy privát megkeresésben érkeztek eddig (Viber, Messenger, Japtimers fórum, SMS.. Ha nektek is van ilyen, légyszi másoljátok be ide őket, hogy egy helyen legyenek).
Szerintem nektek is számíthatnak:

Szia Pacsker! Csak annyit szeretnék írni a CCH poszt kapcsán, hogy sajnálom a döntést, de hálás vagyok, mert nélkületek nem lett volna Van, ami életünknek egy nagyon vidám szeletét adta, szóval köszönöm!

Végigolvastam a bejegyzést. (Mindig meglepő, ha valaki tökéletes helyesírással ír rajtam kívül.) Teljesen egyetértek az általad említett tendenciákkal kapcsolatban, igazából egy társadalmi körképnek is beillik az okfejtésed. Én úgy vélem, hogy ezek olyan körülmények, amelyeket nem lehet befolyásolni, egyszerűen erre halad a világ. Ahogy korábban írtam is, aki még sosem szervezett semmit, az soha nem fogja megtudni mennyi áldozattal jár, sokkal könnyebb a kákán csomót keresni otthon a fotelből.
Nem titok viszont, hogy minél nagyobb egy társaság, annál jobban felhígul a minőség, azonban - szerintem - hasonszőrű klubok esetén fontosabb a minőség fenntartása akár a létszám rovására is. A Facebook-ot el kell felejteni, viszont nagyon jó szűrőként működik: aki veszi a fáradtságot és beregisztrál egy klubnak dedikált fórumra, már a 99%-nál komolyabban gondolja a dolgot.

Minden szavával egyetértek. Viszont az okok jóval összetettebbek annál mint amennyit mi látunk belőle. A facebook csak egy része annak az egésznek ami a közösségeket rombolja. Akár egy film mondanivalója, végkövetkeztetése, de még maguk a dalok a rádióban is társadalmi érzetet, működést befolyásoló tényezők lehetnek. Szerintem ezt szinte mindenki tudja, de egy részük élvezi, egy részüket nem érdekli, van aki nem is fogja fel, aztán van aki tud róla és zavarja, de nem akar ellene tenni, végül meg vannak a próbálkozók/küzdők. Mindig a küzdők szívnak a legnagyobbat, mert a többi halmaz a nagyobb. Persze majd ha jön egy olyan probléma (nyilván nem veteránautós ), amit a közösségi összefogással lehetne megoldani, akkor majd mindenki egyformán szív. Amúgy ami zajlik nem magyar sajátosság.
Ezzel nem elhárítani akarom a nagyobb halmaz felelősségét, sőt, éppen ellenkezőleg, rajtuk múlik minden.

Én hallomásból annak ellenére is vagy 5-6 éve tudtam a CCH-ról, hogy sose volt Corollám, sőt volt, hogy így látatlanban ajánlottam is olyannak, akinek volt és tudtam, hogy szereti. Emiatt eléggé meglepett a dolog és sajnálom, hogy így alakult, bár a bejegyzést végigolvasva meg is tudom érteni.
Még ha a világ arra is halad, amerre, szerintem pont ezért egyre nagyobb kincs minden olyan közösség, ami ellen tud állni ezeknek a tendenciáknak és megőrzi a "régimódi", emberi jellegét.

Ezen kívül olvasván a hírt még vagy 10 ember keresett telefonon, üzenetben (nagyon jól esett), de az ő reakciójukat nem írnám ide, mert megígérték, hogy maguk fogják a többetekéhez hasonló beszámolójukat megírni.

És persze ott a Facebook csoportunk..
Mivel a CCH felülete és napjaink legismertebb, leggyorsabb online információ áramlását segítő közösségi helye, természetesen ott is megejtettünk két bejegyzést. 1.- Változás bejelentés, 2.- Utolsó találkozó.

Ugyan egyértelműen kértük, hogy a FÓRUMON írjanak, ha szeretnének, de van aki nem mozdult ki a komfort zónájából. Mindegy... Legalább vették a fáradtságot pár sor erejéig, így lássuk ezeket:

Tavaly óta vagyok tag a facebook csoportnak és bár találkozókra nem jutottam el, de egy igazán jó csapatot ismertem meg. Az utolsóra megpróbálok elmenni, márcsak azért is, hogy megtudjam miről maradtam le eddig.

Én nem egészen 4 hónapja vagyok csak tag ,,és olvasva a beszámolokat, nagyon sok jó közös élmény lehetett az összejövetelek során ! az biztos hogy 1 nagyon hasznos kezdeményezés volt anno CCH-t megalakitani,,,és csak sejthetem mekkora feladattal jár mindez,,,ezért minden elismerésem azoknak akik ezt irányitották és irányitják mind a mai napig ! Az utolsó (hivatalos) találkozó hire engem is lázba hozott,,,ugyanakkor azt is megértem a leirtak alapján miért ez az utolsó (ilyen jellegü tali) . Üdvözletem.

Egy éve vagyok itt, biztosan más a világ mint 13 éve. Egy évtizede én is bőszen fórumoztam máshol, jó volt, sokat jártunk össze. Olvasva a posztot sok minden összecseng személyes tapasztalataimmal.

Igazad van Matyi, szar instant világ, lusta, közönyös, virtuális emberekkel. Ijesztő,főleg a gyerekeink miatt.

Teljesen igaz sajnos, hogy megváltozott a szemlélet rövid időn belül. Nem is értem mi ez a sok rosszindulat és honnan jött... sokan azért fórumoznak, hogy szándékosan bele köthessenek a másikba és ennek még nevét is adtak: troll és persze ez a mai világban normális jelenség!? Lassan egy bográcsozásra is hologramként gyűlünk majd össze?? Elromlott a világ de nagyon csúnyán.....

Sajnálom! Főleg azt, hogy új csoport tagként kimaradok ebből a találkozóból, mert pont aznap lesz 20 éves osztálytalálkozóm! Remélem azért lesz még lehetőség ilyenre! Főleg úgy, hogy az egész család rohamosan ,,elcorollásodik"!

Szerettük volna, ha kellő figyelmet kap a két bejegyzésünk.. (Az oka gondolom evidens, bár sajnos nem mindnekinek)
Egy Facebook csoport moderálhatósága ugye továbbra is a béka segge alatt van. Annyit tudtunk, hogy az új bejegyzések megjelenését jóváhagyáshoz kötöttük (magyarul ~1 hétig nem szerettünk volna újat engedélyezni), de a korábban megírt bejegyzésekre történő hozzászólásokat már nem tudtuk kikapcsolni, hisz akkor a két fontoshoz sem lehetett volna. (vagy mindenhez vagy semmihez).
Éppen ezért megkértünk mindenkit, hogy a két fontos bejelentésen kívül ezen pár nap időtartama alatt ne szóljanak hozzá korábbiakhoz, mert akkor azok felülre ugranak, a fontos bejegyzéseink pedig alulra tolódnak és kikerülnek a figyelemből, így nem mindenki értesülhet azokról.

A reakciót itt szerintem sokan kitaláljátok...
A csoport tagok 90+%-a le se tojta a fontos bejelentéseket (vagy éppen el sem olvasta őket), vagy, ha 1-2 ember írt is (a fentieken kívül) akkor ilyet:

Mért az utolsó?

Kell valahol regisztrálni,vagy anélkül is lehet menni a találkozóra?

Illetve folyamatosan, szemrehányóan kérdezték, hogy mikor írhatják már az új bejegyzéseket és miért tiltjuk le őket
Természetesen kérésünk ellenére ugyanúgy írtak (napi 20-30db) hozzászólást a régi bejegyzésekhez is.
...

[Holli]

Matyi észt nem tudsz adni nekik. Engedd el kérlek. Aki minőségi tartalmat keres annak ott a fórum, aki meg csak bal hátsó lámpát keres a törött helyére az úgyis lefog sz@rni mindent. Ez sajnos minden csoportban így van.

[Bohi]

Nagyon szomorú a hír, de teljesen érthető a döntés. Én mindig csodáltam a vezetőséget, hogy mennyi energiát és időt önzetlenül beleraknak a klubba, ami rengeteg embernek nagyon sok élményt nyújtott a hosszú évek során és sok esetben ennél sokkal többet is, mint amiket olvashattunk.

Kezdeném először a véleményem azzal kapcsolatban, hogy miért jutott el a klub idáig és ebben nem tudok egyetérteni Matyival, sorry. Vegyük akár az én példámat, aki egy fanatikus fórumozóból és őstagból lett az egyik leginaktivabb klubtag.
Az első tavaszi talin ott voltam már fiatal csoró főiskolásként. Majd hosszú évekre meghatározó része volt életemnek a CCH és a klubbon keresztül megismert emberek nagyon jó barátok lettek. Napi 1-2 órát minimum csak a fórumon lógtam. Rengeteg közös szerelés, bandázás, autózás és klubbon kívüli közös progrmaok voltak. A találkozókat mindig nagyon vártam.
Aztán ahogy eltelt 10+ év mostanra én is családapa lettem és sikerült felküzdenem is magam egy normális cégnél egy valamire való poziba, ami szintén elég sok időt vesz el a szabadidőmből is. Egyszerűen a prioritások változtak. Pl ha van pár percem, amit nem a gyerekkel töltök, akkor gyorsan próbálom a telefonomon a céges emailjeimet követni vagy esténként még sokszor dolgozgatni ha a gyerek alszik. Tudom ez sem normális, de szerintem nem jövök ki rosszabbul, mint egy átlagos melóhoz hozzáadnám a sok neten lógást (faszbúk meg pinterest és társai) és egyéb értelmetlen dolgokat. Az hogy a világ gyorsul és változnak az emberek? Biztos van benne valami, de akkor sem látom olyan drasztikusan a helyzetet, mint sokan. Ez a társadalom romlása hülyeség. Kb 6 különböző országból származó kollégám van és sok esetben feljött hasonló téma és azt látom, hogy mindenhol a prioritások változnak és nem pedig morálisan megromlik az összes ember… Az érdeklődés és szeretet megmarad legyen az sport vagy művészet vagy bármi, de egyszerűen háttérbe szorul az élet haladásával mivel változnak a prioritások. Elég fura lenne ha minden este még mindig Bárdos Ferinél csöngetnék, hogy találjunk valami szerelni valót úgy, hogy vagy egy gyerekem és sokszor estig dolgozom meg külföldre rájok folyamatosan. Ez csak szintén egy példa volt. Mivel a kocsi körül sincs semmi haladás és változás ezért nincs is mit irnom a projektben.
A világ változik és az él túl, aki lépést tart vele és tud alkalmazkodni és ez miden területre igaz.
A facebook-ra annyit mondanék, hogy valóban botrányos, már nagyon rég nem követem és azt el kell fogadni hogy csodálatos balkán országunkban igen komolya arányban a barmok vannak jelen, akik megtanultak netezni…
Talán "kiöregedett" a kemény mag aki óriási lendülettel pörgette a fórumot és talán hiányzik az az utánpótlás, olyan fiatal srácok, mint amilyenek mi voltunk és pörgettük ezerrel a klubbot (itt nem a vezetőségre gondolok). Nem lehet, hogy ebben is van valami? Talán… Vagy már a fiatalokat nem érdeklik ezek az öreg vasak, amikre ha ráakadnának is botrányos állapotban vannak? Talán…
Hasonló a véleményem Lyaniéval, Walaki írásával is egytértek, de sok mást is tudnék említeni.
Még annyit hozzátennék, hogy ezt a posztot elkezdtem 14 napja és azóta nyitva a fórum. Sajnos nem tudtam elolvasni mindenkinek a hozzászólását, mert órákba telne, ne haragudjatok érte…

Na de most egy kis ömlengés… Az, hogy mit adott nekem a klub? Le se tudnám írni, de ha csak pontokba szedném, akkor ezek ugranának be:
- Nagyon-nagyon jó barátok
- Leírhatatlanul sok élmény, rengeteg találkozó
- Nagyrészt a CCH-nak köszönhetem az autósportok iránti szeretetet/rajongást, ami azóta is meg van
- Első hungaroring, nyílt napok, MTA, CCH ringezés (wow brutál jó volt)…
- A régi sportos autók utáni szeretet (nem csak toyota és japán)
- A sok szerelgetés közbeni tapasztalat és tudásszerzés az autók műszaki tartalmáról (nyílván így se tudok szart se de akkor is…)
- Sok segítség autós témákon kívül
- Sorolhatnám sokáig…

Elnézést, ha kicsit erősre sikeült a véleményem megfogalmazása. Bocsi!

Matyi és kedves vezetőség: tényleg eszméletlen sokra tartom a munkátokat és egyben titeket is illetve mindazt amit tettetek a klubbért és értünk, nagyon hálás vagyok érte!!!

[Pepe]

Sziasztok!

Nehéz szavakat találni a kialakult helyzetre. Nekem is fontos részét képezi az életemnek a fórum. Az elmúlt években elég keveset írtam, lévén, hogy eladtam a Corollámat de rendszeresen olvastam a fórumot. Mindig vártam, hogy egy-egy proekt hogy halad. Én 2010-ben csatlakoztam, nem tudom hanyadikként:))) Az ok első körben az volt hogy alkatrészt kerestem, az akkor megvett elején összetört E10 diesel kombimhoz. Az elejétől kezdve nagyon sok segítséget, ötletet kaptam a tagoktól valamint Matyitól egyaránt. Valamint sok alkatrészt sikerült szereznem DBandesz segítségével akivel egy egész jó kis barátság alakult ki annak ellenére hogy több 100 km-re lakunk egymástól. Kicsit mindig kívülállónak éreztem magam mert diesel E10 utána pedig T22 Avensis 2.0 TD volt. De ettől függetlenül a régi tagok, fórumozók szinte mindig tudtak segíteni ha kérdésem volt, vagy tudtak valakit aki esetleg segíthet alkatrészben, megoldásban, ötletben.
Én tavaszi találkozókon vettem részt. Persze eleinte tök ismeretlenül mentem el. Mindig lázas készülődés volt a találkozó előtt, hogy szép legyen az autó kívül-belül:) És persze a találkozókon mindenki nagyon kedves volt és persze nagyon izgalmas is a sok Corolla és történet együtt.
A Clubnak köszönhetem a Corollához majd később a Toyotához való elköteleződésem. Bár a Corollámat eladtam, de az elmúlt 6-8 évben elég sok Toyotám volt, valamint a nagy családomba is sok Toyota került az én segítségemmel (E10 1.6, T22 Avensis 1.8,T22 Avensis 2.0TD,Previa 2.0 D4D, E12 Corolla 1.6 combi, Yaris TS 1.8, T25 Avensis 1. és jelenleg egy MR2-m van. Ha bármelyik géppel elakadtam, vagy tanácsot, vagy a megoldást találtam itt meg. Ezt nagyon köszönöm a Corolla Clubnak.
Zárásul a döntésről csak annyit írnék, hogy én sosem voltam tagja a facebook csoportnak (gyakorlatilag nem is vagyok facebook tag) többek között ezért sem amiket már korábban megírtatok, hogy a kanapéból mindenki szakértő és mindenhez hozzá tud szólni. Az elmúlt időszakban - mint már írtam nem nagyon posztoltam - de rendszeresen néztem az alakuló projekteket és mostanában pont ezen gondolkodtam, hogy korábban úgy pörögtek a projektek, most meg eltelik 1 hét és kb 1-2 bejegyzés születik! Sajnálom a döntést, bár titkon remélem, hogy a fórum egy kicsit feléled és folytatódik. És ha a terveim összejönnek, akkor tudok majd én is új projektről beszámolót írni.

Azt elfelejtettem még írni Matyi, hogy köszönöm az értesítő sms-t.

[Sancy]

Kb 3 hete keszulok megirni ezt a par sort, de amikor vegre volt egy kis idom hogy nekiuljek mindig elkalandoztam a forumon, mert sajnos az utobbi honapokban nem volt idom bongeszgetni....

10 helyen kellene lennem egy idoben, 100 fele all a fejem, 1000 dolgot csinalok egyszerre es ha van egy kis idom azt kb alvassal toltom... Persze nem sajnaltatni akarom magam, de annyi minden van amit el KELL vegezni es egyszeruen vannak dolgok amiket elobbre kell vennem mint a pl forum bongeszeset, de ide sorolhatnek meg sok mindent. Es nem, nem azert van mert mar nem fontos, vagy erdektelenne valt... Egyszeruen mas a prioritas. Mas volt fontosabb huszonevesen es mas az elobbrevalo most igy 30 as eveim elejen...
Nalam az is tetezi a dolgot hogy 5 eve kulfoldon elek, szoval nem konnyu megjelenni egy-egy osszejovetelen.
Ja,, es nalunk meg nincs gyerek...

Nos, amirol szo van....
A vezetosegunk "csak" megpihen, szamomra ertheto okok miatt. Igen, ezentul mas lesz, DE!!
EMBEREK!! NEM TEMETJUK A CCH-T !!!!
Amit adott, azt nem vehetik el tolunk!
Azt a sok szep emleket, tapasztalatot, elmenyt, szaktudast es az emberi kapcsolatokat... Az mar a mienk! A forum tovabbra is elni fog, batran lehet aktivkodni!

Kb 10 evvel ezelott meg offos kent irigyen hallgattam Bohi beszamoloit a Bardos6 Garage -ban tortentekrol,
csaladi ebedek elott, utan, kozben / helyett
Mivel muszaki beallitottsagu vagyok meg nem gyengen autobuzi, nagyon erdekelt minden es tenyleg irigy voltam! Ekkor hallottam eloszor a clubbrol...
Bekerulni, programokban reszt venni embereket megismerni eselyem/batorsagom nem nagyon volt az akkori offos penztemeto fostalicskammal.
Aztan egyre csak irigykedtem es dontottem.
Felbukkant egy kep nelkuli E9 GTi hirdetes es lecsaptam ra! Szerelem elso latasra, tag lettem. A folytatast mar ismeritek...
Nagyon hamar megismertem nagyon sok jo embert, szivtam magamba a tudast, rengeteg segitseget kaptam, es amiben tudtam igyekeztem meghalalni.
Annyira szuper volt, es most is az! hogy egy ilyen club tagja vagyok/lehetek!
Az a rengeteg szereles, spontan bandazas, a kivetel nelkul profin megszervezett rengeteg szinvonalas talalkozo, az a sok mosolygo arc, a jo hangulat, a kozosseg, es egesz ugy ahogy van ez szerintem pelda nelkuli. Es ez a mienk... Meg meg van. Igyekezzunk tovabb eltetni.
En tovabbra is ide akarok tartozni, fenn akarom tartani az emberi / barati! kapcsolataimat.

A vezetosegunkrol...
Egy dolog mindent elmond rolatok sracok!
Az hogy felajanlottatok a visszavonulas utan is tovabb eltetitek a forumot, valamint felajanlottatok azt is hogy batran kereshetnek titeket a tagok ha valami segitsegre lenne szukseguk, na ezert HATALMAS RESPECT!! jar nektek....
Amit a club adott nekem azt mar senki nem veheti el
Ezuton szeretnek nagy koszonetet mondani a tisztelt vezetoinknek a 13 ev munkajaert, es mindenert amit ertunk es a kozossegert tettek! KÖSZÖNJÜK!!

Viszlat a talin!

[sprintike]

Sziasztok.
Sajnálattal olvastam a híreket.
Bár sok találkozóra nem sikerült eljutnom (sajnos a vendèglátós munka elveszi a hètvègèimet), de amin voltam azon jól éreztem magam,jó volt látni a sok finom kis vasat és találkoztam sok jó arc emberkèvel.
Az első E9-es(azóta már volt pár ) Corollám után találtam erre az oldalra és lettem fanatikus Corollás.Azóta sincs ez másképp.Sajnos az utóbbi időben én is kevesebbet forumoztam ,leginkább egyéb teendők(család,kertes ház, meló stb)miatt. Ha még is volt egy kis időm a Facebookos csoportot igyekeztem nyomon követni.De az azért valóban nem olyan mint az itteni fórum.Hiányoztak róla a régi arcok és a hangulat.
Annak ellenére hogy tényleg nem jutottam el sok találkozóra tisztában vagyok vele hogy ez nem kevés időt, energiát igényelt.Èpp ezért én is beállnèk a sorba és kinyilvánitanám köszönetem az áldozatos munkáért,a fórum üzemeltetèsèèrt és rèszben a Corolla függősègemèrt is
Köszi mindenkinek
Puszi, pacsi

[Kiki]

Sziasztok!

Nem is tudom, hol kezdjem! Annyi szépen megfogalmazott véleményt olvastam, amióta megnyílt ez a topic! Nekem mostanában jobban mennek a mondókák...

Sokat gondolkoztam, már évekkel korábban is, hogy vajon miért/kikért éri meg csinálni ezt az egészet? Amit én sokszor éreztem az elmúlt időszakban, de persze a kezdetek kezdetén is, hogy minden egyes találkozót megelőzően napokon, sőt a nagyobb találkozók esetén, heteken keresztül időt, energiát és pénzt nem spórolva szervezkedtek a CCH élén járók. Rögtön itt a legelején szeretném megköszönni Nekik, név szerint Froolnak, Mozsonak, Zsolteenak és az oldalbordájának , Szullosznak, Vitya77-nek, Zolie11-nek, a korábbi évekből Biagionak, Zed Kristianznak, természetesen Kedvesemnek Pacskernak is és mindenkinek, aki akár csak nagyon rövid időre, de besegített a klub életének vezetésébe.
Ha őszinte akarok lenni számtalanszor voltam mérges Matyira azért a sok időért, energiáért, amit belefektetett a találkozók szervezésébe, vagy akár a fórum karbantartásába, moderálásába! Miért nem megyünk el inkább vacsizni, vagy moziba vagy bárhova? Miért kell annak az E9-nek, később TE71-nek is úgy csillognia mint a bika töke?

A klub megalakulásakor természetesen a sok érdeklődő, szimpatizáns, kirándulni vágyó, corollabuzerátor rettentően lelkes, hálás, együttműködő volt. Egyre gyűltek a kedves és jó emberek, akik látták vagy sejtették a háttérben meghúzódó tengernyi munkát és mindig volt egy két jó szó, egy nagy köszönöm. Aztán jött a … de mi is? Egyszer csak eljutottunk oda, hogy ez a sok jó ember, annyit sem tudott mondani, hogy „Böfff…” és láttam az én Kedvesem arcán, hogy elkedvetlenedik. DE azért megnyomták a következő és a következő és az azt követő talit is. RESPECT Nekik!

Véleményem szerint a Facebook egy „méreg” az emberi kapcsolatokat mérgezi, és bár a CCH facebook csoport célja az lett volna (gondolom), hogy frissüljön a rendszer vérkeringése és még azok is be tudjanak kapcsolódni a klubba, akik nem szeretnek/tudnak olvasni, úgy vélem feltette a pontot az i-re.

DEEEE azért szeretném elmesélni Nektek, hogy én mit is kaptam a CCH-tól!
Először is nagyon sok jó barátot! A legjobb barátnőm, akivel szinte mindenről beszélgethetek Szullosz (LUVJA), Ewing, akire mindig mindenben számíthatok, aki képes megmászni hegyeinket misztikus erővel bíró papucsában, esernyővel a kezében Igazán különleges Ő is! Rajtuk kívül is számtalan jó barátot, kedves ismerőst tudhatok magaménak a klubnak köszönhetően! Örök hálám értük! Aztán ott a rengeteg élmény, izgalom, csodálatos helyszínek, ízletes ételek, szuper programok, játékok… Úristen egy hét kevés lenne mindet felsorolni!!!
Ki az, aki emlékszik az első, közös kisszékelyi CCH szilveszterre? Mekkora buli volt! Layosh, egykori tag megismételhetetlen Megasztárba illő karaoke produkciója! Vagy az a szuper királyréti tali, ahol Rambó ki akart minket ugrasztani a tisztásról és annyi, de annyi autóval árasztottuk el azt a csodás környezetet!!! Aztán a gánti Szarumán-hegy… A kutyás kirándulások Lizivel, Luluval, Gusztival…A hatalmas strandolás Cegléden! Ha emlékezetem nem csal Bárdos6 és még néhány tag vakmerő bátorsággal vetette alá magát őrült szabadeséssel a hatalmas csúszda tetejéről! Aztán Antival az első közös Girbegurbánk Se navi, se térkép… vagyis egy saláta, amit szerintem nagyapáink is hajtogattak már  De hát minden út Rómába vezet A szuper kenutúrák, „A következő kanyar már a kikötő!” „Nyugi, a következő kanyar már tuti az lesz!” … és ezt vagy 100-szor hallottam azon a napon, illetve 40 fokban „Süssünk szalonnát, hagymát!”, de”Esetleg van valakinek egy kis felesleges vize?” Azt hiszem Frool ekkor kóstolt bele a Tiszató frissítő vizébe  Galyatetőn az egykori Hegyi kis vendéglőben valami édességre vágytam, ott is Veletek voltunk. Az akkori tulaj javasolta a ház egyik specialitását: a hegyi diétás desszertet = 4 ilyen-olyan töltelékkel gazdagon megtöltött palacsinta,néhány gombóc vanília fagyi tejszínhabbal egy vödör forró csokival nyakon öntve. Hatalmas küzdelem volt, de elfogyott Na szóval ezek csodálatos emlékek számomra és ezt mind a CCH-nak, a Kedvesemnek és vezetőtársainak köszönhetem! Persze rengeteg sok szép emlék cikázik még a fejemben, amikért nagyon hálás vagyok! Nyílván ezek a kis epizódok, sokatoknak semmit nem mondanak, de nekem ezekért fontos a CCH!!!

Köszönöm szépen!

Azt kívánom mindenkinek, hogy a zakatoló mindennapokban tudjon kiszakadni a munka, a világ „gyártotta” kötöttségek, feladatok mókuskerekéből és legyen igénye a közösségi oldalakon átlépve a valódi kapcsolatok ápolására, a természet szépségeinek megfigyelésére, a finom házi pálinkák és bográcsban rotyogó ételek ízlelésére, kalandok, játékok megélésére. Tulajdonképpen ez a klub ezekből mindig varázsolt számomra valamit!

Június 1-én találkozunk!

Üdv Mindenkinek,Kiki

[Lackó]

Kedves Corolla Club!

Bár az utóbbi időben elhanyagoltalak, és nagyon ritkán néztem feléd, mindig a szívem egyik csücske leszel.

Nem emlékszem pontosan a napra, amikor csatlakoztam (bár puskázhatnék), de valamikor 2008 május környékén volt. Nem sokkal azelőtt került a családba egy szép E10, aztán sikerült szert tennem egy AE82GT-re....amit aztán egy teljes körű felújítást követően el is loptak. Veled kapcsolatban ez volt az egyetlen rossz emlékem, bár nem te tehetsz róla. Emlékszem, aki BARÁT volt, rögtön jött, még akkor éjjel, és keresett, kutatott, próbált segíteni. Még napokkal később is. Apropó, barát. A renget szép emléken kívül - melyet a sok kalandos, és érdekes találkozónak, összejöveteleknek, bontózásoknak, szereléseknek, nyílt napoknak köszönhetek - a legnagyobb kincs, hogy sok kedves embert ismerhettem meg általad, sőt köztük még barátokra is leltem.

A tény, hogy "megpihensz", elszomorít, de ugyanakkor eszembe juttatja a veled töltött 10 év szépségeit. A barátok pedig barátok maradnak ....

Köszönök neked mindent!

Búcsúzom a családom nevében is!

Orsi&Beni&Lackó

[decaon16]

Kézcsókom a hölgyeknek, és üdvözletem az uraknak!

Ex-adminisztrátor bácsi közel 10 év hallgatás után megtalálta az elkallódott billentyűzetét, hogy ismét megossza gondolatait veletek! Remélem többen örülnek, mint ahányan fogják most a fejüket gondterhelten. Ha nem lenne így, köszönjétek meg a Főnök úrnak hogy kirugdosott a hallgatás barlangjából pár héttel ezelőtt. Csak hát idő / egészségügyi / magánéleti problémákkal nehezítve csak most tudok életjelet mutatni magamról.

Nos mindenekelőtt jelzem hogy piszok rég jártam erre, ebből adódóan rengeteg mindenről lemaradtam, továbbá nem tegnap történt eseményeket kellene felidéznem néhány sorocskában, ami nem tűnik egyszerű feladatnak, de azért megpróbálkozom vele.
Mindenesetre előre felhívom a figyelmeteket, az írásom kétes valóságtartalmára, és a változtatás jogát is szeretném fenntartani. Annyit ígérhetek hogy amit leírok, arra én így emlékszem / így éltem meg.
Aki pontosabb infókra kíváncsi, annak sok sikert kívánok a fórum archívumának legrégebbi és legmélyebbi bugyrainak feltárására.

2005-ös év második felében kezdtem megelégelni a közel velem egy idős kocka ladám örökös lerohadását, és korszerűbb konstrukció váltását vettem célba a közeljövendőbe. Terveim szerint a II. generációs Fiat Punto lett volna az ideális utód, amíg kezembe nem került az a2 autósújság azon száma, melyben a II-es Punto használt tesztje volt található. Finoman szólva úgy le lett húzva a típus, hogy csöbörből vödörbe jutottam volna a típusváltással. Úgy voltam vele, hogy 1.5 milliót nem érdemes kidobni a szebb design miatt. Majd apám feltette a nagy kérdést:
- Miért nem veszel Corollát?
Eszembe se jutott addig a típus, nem is néztem azelőtt róluk semmit. Majd ár alapján az E10, E11 kódszámúak jöhettek számításba. Végül kimaxoltam a rendelkezésre álló összeget, és szert tettem egy csúcs felszereltségü E11 G6-ra. Furcsa volt a lada 4 fokozatú váltója után átülni egy 6 fokozatú váltós kocsiba. Mivel a küllemétől nem dobtam hátast, és a típust sem ismertem, így terveim szerint max. 3 évig megtartottam volna, majd néztem volna mást. Hogy lelőjem előre a poént, a 3 év már 13 éve tart.
Szóval úgy voltam vele, hogy a kocsi bármikor lerohadhat, így elkezdtem a neten böngészni a típussal foglalkozó oldalakat. A Toyota klub után a CCH tűnt az optimálisabb választásnak, hiszen ez nem a gyártmánnyal foglalkozott globálisan, hanem magára a típusra fókuszált rá. Kértem a felvételem, és elkezdtem a fórumban garázdálkodni, hogy megismerjem az itteni közösséget.

Ha jól emlékszem először a 2007-es tököli találkozón mutattam meg magam, ami eredetileg a Toyota Klub rendezvénye volt, de a CCH is garázdálkodott ott, ha már belefért a Toyota témán belül a Corolla is.
Akkor találkoztam személyesen az akkori tagok jó részével. Átvettem CindR-től az akkor még szarvacskás logoval ellátott pólóimat, amiket már előzetesen megrendeltem itt a fórumon, továbbá a Főnök úrtól a klubkártyát és fényképes kulcstartót, amiket szintén tartogatok a mai napig.

Nem sokkal ezután a frászt hoztam a csapatra, mivel buzgó újonc tagként lenyúlván a vezetőségtől az irányítást, oroszlánrészt vállalva megszerveztem a klub talán első ott alvós találkozóját kisgyónban.
Ha emlékeim nem csalnak, felmerült hogy a soron következő találkozó jó lenne ha valahol a bakonyban lenne, én pedig miután felhoztam kisgyónt mint lehetőséget, kaptam sorban az egyetértő kommenteket, melynek hatására el is kezdtem aktivitásomat a találkozó tető alá hozatala ügyében. Szegény Matyi mire észbe kapott, már elindítottam a lavinát. Képzelem hogy maga alá csinálhatott akkor.
- Ki ez a decaon16? Hogy veszi a bátorságot hogy a klubvezetőség bele egyezése nélkül találkozót kezdeményez? Nem is ismerjük! Még a végén csinál egy nagy galibát nekünk!
Valami ehhez hasonló gondolatok játszódhattak le a fejében akkor. Mindenesetre a találkozó elvileg minden különösebb fennakadás nélkül lezajlott, és nem lett rossz vége.
Talán Gyurmi is azon a találkozón mutatkozott meg mind a 8 kerekével és édesapjával első alkalommal. Biago meg Monoval a húspácolást intézte a pörkölthöz. Orosz Ati, ngabee-ék, Toytib és Pampi akik még eszembe jutottak most hirtelen… Ja meg Zed is ott volt tutira!
Jajj de csapongok, de ez van ha törnek fel az emlékek. Aki még ott volt és nem említettem, attól bocsi, de mára kiestek a memóriámból. Szóval lényeg a lényeg nem sült el rosszul a tali a bajlós előzmények ellenére.

A nagyjából 70 km-es távolságom a keménymagtól arra ösztökélt, hogy én javarészt a fórumon éljem ki magam, így szinte én csak itt tudtam tartani a kapcsolatot a tagokkal. Ez hamarosan odáig fajult, hogy mikor kezdtek szaporodni az off topicok, és Matyi próbált valami rendet összehozni, én bátorkodtam segíteni neki feltárni a makacs off topicok hol létét, és javaslatot adni azok hova helyezéséről. Mikor egyszer csak egy hozzászólásában megkérdezett:
- Nem csinálnád inkább te?
- Oké, de akkor admin jogok kellenek a profilomhoz.
5 perc sem telt bele, és abban a pillanatban a fórum adminisztrátor bácsija lettem.
Reszkethetett onnantól minden off topicot létrehozó kommentelő, mert onnantól tevékenységem végéig viszonylag rövid idő alatt irtottam / áthelyeztem / helyre igazítottam a kommenteket, továbbá felhomályosítottam a szabálytalankodó kommentelőket. Oh Istenem! Olyan voltam mint egy rendőr basszus! De még így utólag is vissza gondolva imádtam csinálni. Nem teher, hanem hobbi volt számomra. Na de haladjunk is a történetemmel.

Ha minden igaz, legközelebb novemberben egy rendhagyó minitalin vettem részt. Cél a Tátra hegység volt, ahová hárman mentünk egy kocsival. Én, a Gyula, meg az Ottó. A Tóth Ottó!... Ja nem, összekevertem! Szóval Matyi, az Orosz Ati, meg a 16. A decaon16! Örök emlék marad induláskor, mikor a kagylós kútnál Matyi megtankolta a szekerét, és bement fizetni nyakában a cuki rózsaszín sáljával. Mikor jött vissza hozzánk, nagy szemekkel nézett minket a kutas. Vajon mi játszódhatott le a fejében? Cuki sálú srác egy kocsiban két sráccal.
-Hát ezek hárman biztos egy nagy kanbulit fognak csapni!
Nem is tévedett sokat. Matyi csapatta a technikát a havas hegyi utakon, mi meg élveztük Atival a zárt körű showműsort. Ezt most visszaolvasva elég kétértelmű lett, de egye fene! Mi hárman tudjuk mi történt azokban az órákban a kocsi belterében.

Közben a klubos karrierem sebesen ívelt felfelé! Talán az első egyben utolsó tiszteletbeli klubvezetői státusszal én rendelkeztem a klub életében. Jogkörrel ugyan nem rendelkeztem mivel a vezetőségi találkozókon a távolság miatt nem tudtam személyesen részt venni, ellenben elektronikus levél formájában minden fontosabb információval el lettem látva, továbbá hozzáférésem volt a klub belső információaihoz, amivel ha kém lettem volna, simán kiadhadtam volna az ellenségnek, ezzel megsemmisítő csapást mérve a klubra.

Eljött a december, s vele a kisszékelyi szilveszteri találkozó. Emlékszem ott már hozzám is eljutott a megyünk / mégse tudunk menni csiki csuki játék a vezetőség és némely tagok közt. Valamiért Kiki kiakadása ez miatt nagyon megmaradt bennem. Mindenesetre ez magára a talira nem tette rá a bélyegét, vagy legalábbis én nem éreztem a levegőben ezt a problémát szivárogni. Olyannyira nem, hogy talán mai napig mondhatom hogy az volt életem legjobb szilvesztere. Na most képzelhetitek hogy akkor milyen volt a többi óév búcsúztatóm!
Itt Shuira, Lyanira, Neragira, nemethakyra, és természetesen Layoshra emlékszem mint számomra új arcokra. Zséda munkássága aznap új értelmet nyert számunkra Layoshnak és a karaokee szettnek köszönhetően:
- Moteeeeeeel szobááááááááánk. Hitűűűűűűűűűnk csodááááááááánk.
Orosz Ati pedig Fenyő Mikinek érezvén magát zenei aláfestés nélkül kiválóan adta elő a Multimilliomos Jazzdobost szólóban.
Én pedig Nagy Feróhoz igyekezvén felnőni, előadtam a Boldog szép napok című slágert. Természetesen a refrénbe többen is besegítettek.
Nyilván mások is megcsillogtatták énektudásukat aznap, de nekem csak ezek maradtak emlékezetesek. Bár tény, hogy Layosh produkcióját nehezen lehet elfelejteni.
Éjfélkor természetesen nem maradhatott el a tüzijáték sem. Szuper évzáró volt.
Aztán eljött a reggel, és arra ébredtünk hogy már 2008-at írunk… Úristen! Már 11 éve volt! Megy az idő a kokas csípje meg!

Eljött a február és fiam született… Írná Deák Bill Gyula, én viszont a klub első születésnapjáról írok most. Ha megöltök se mondom meg hol volt, valahol Budapesten, talán egy kolesz szoba lett kibérelve a jeles alkalomra. Gyurmi is tett egy karikát arrafele, azonban az épületbe már nem gurult le. Aznap Cucu volt nekem az új arc. És ezzel a temérdek infóval zárnám is ezt a témát. Valahogy az esemény további részleteit már nem tudom felidézni, mert keveset hidratáltam aznap.Ugorjunk…

Egyenesen Németországba, hiszen Passau környékére mentünk, ahol az ottani Toyota múzeumot mentünk megcsodálni. Zed a sógoroknál már megcsillogtatta hatalmas angol tudását hogy pályamatricához juthasson, majd a kutas magyarul le egyszerűsítette a diskurzust. Aztán az osztrák pálya egy szakaszán elváltak útjaink a csapattal egy időre, mivel én nem hajtottam le pihenni, míg a többiek de. 30-45 perc élményektől mentesen a leállósávban egy örökkévalóságnak tűnt, mígnem felbukkantak a lemaradt ámde kipihent corolla tulajok a visszapillantó tükörben. Miután megérkeztünk a szállásra (Passport bitte), annyira el voltunk ájulva a gyönyörtől, hogy DBandesz ezt nem hagyhatta annyiban, és kirángatta a csapatot a természetből / faházból /rozsdás lakókocsiból a betondzsungeli hotel kellős közepébe. Ezt annyira sajnáltuk, hogy estére egy kocsmába tértünk ahol a német sörök nedűjével próbáltuk vigasztalni magunkat. Másnap reggel indultunk is tovább a múzeumba, de előtte a hotelben dolgozó recepciós hölgy rágyújtott az akkor már kopóban lévő Eins zwei polizei slágerre. Inkább fizettünk neki hogy hagyja abba, mielőtt izlésficamot kapnánk. A múzeumhoz érve egyenesen a Gestapó… illetve a Télapó fogadott minket nyári öltözékében. Mondtuk neki hogy karácsonykor nem leszünk itt valószínűleg, ezért most kérjük az idei ajándékunkat előre. Nem tétovázott sokat az öreg! Kitárta a múzeum kapuit előttünk, és úgy éreztük magunkat néhány órára, mint gyerek az édességboltban. Aztán hazafele a sógoroknál még betértünk a Maria hilfe strassébe azaz a helyi magyar negyedbe, hogy ócsóér felvásároljunk mindent ami mozdítható.

Nyáron Királyrétre tartottam a csapattal. Layosh be engedett maga mellé, így ez volt az első (normál) találkozó, amire nem saját kocsival mentem. A rend derék őreinek hála nem tévedt el a konvoj, mivel mutatták a főnök úrnak a helyes irányt. Nem is kóvályogtunk össze meg vissza.
Birkával és AndrewGL-el itt találkoztam személyesen először.

Aztán jött ismét a Toyota klub szervezésében a Kakucs ringi találka. B26-nak (a csapat akkori feketebárányának) és az akkori birkaságomnak hála partizánkodtunk egyet a pályán soron és megbeszélésen kívül, amiért meg is kaptuk a jól megérdemelt fejmosásunkat a Toyotásoktól. Szerencsére megbánásunkat tanúsítva el is felejtődött az incidens viszonylag hamar. Ezután már csak unalmas körözgetések következtek a pályán, amiben Zsolteet is részesítettem. Ugyan a volánt nem adtam át neki, de azért hátul középen sem érezte olyan rosszul magát.

Az év eleji program sűrűsége annyira megviselt, hogy a szilveszteri tali eljöveteléig, már nem is untattam személyemmel a klubtagokat, csupán a fórumon diktátorkodtam, hogy azért érezzék a hozzászólók adminisztrátor bácsi törődését és vigyázó szemeit.

Ha megöltök se mondom meg hol volt a 08/09-es szilveszteri tali, csak annyi dereng hogy valahol kelet-magyarországon. Annyi még megvan belőle hogy Shui oda a fehér békalámpás svájci csodájával érkezett, Zsoltee-val összehaverkodtam Neragival egyetemben. Igaz velem a kapcsolat nem mélyült el annyira mint Neragival, de talán nem sértődik meg egyikőtök sem, ha ezt nem nem sajnálom tiszta szívből.
Volt még twisterezés is emlékeim szerint, majd nemethaky őszödi beszéde személyemről, melyet a túlzott hidratálásnak köszönhet. 2009 reggele pedig hipp hopp róka a szőnyegen Lyani közbenjárásával kezdődött. Máig sem mondtam el hogy ennek köszönhetem első közös takarítási élményemet Szullosszal… vagy Szabberrel? Mai napig nemtom mi a kolega úr neve.

A 2009-es év egyre inkább a személyem távolmaradásáról szólt. Tanulmányaim megszaporodtak, és a munka és a suli mellett egyre kevesebb időm jutott már a klubra. Mondhatjuk kerek perec, hogy szilveszter után kezdett személyesen zuhanni, online pedig mérsékelten csökkenni az aktivivitásom.

Valamikor év végén Zsoltee épp a környéken járt, és tett egy villámlátogatást nálunk. Örültem neki, csak a villámlátogatás nevében benne van, hogy nem tart sokáig. De kedves volt, mert csak azért hogy ne érezzem olyan rosszul magam, volt olyan kedves, és eltörte a kezét a rákövetkező hónapban, hogy legyen okom meglátogatni, és egy jót beszélgetni náluk. Nem maradtunk sokáig kettesben, mert feltűnt Bubidisc a Made in United Kingdom-os olcsó másolatú fehér paripájával, így ismét egy kanbuli trióban találtam magam másodszor és egyben utoljára (bár ezt akkor még nem tudtam).

Év végére már a fórumot is hanyagolnom kellett, így nem hivatalosan, de ex-adminisztrátor bácsi lettem az év végeztével, és az utóbbi közel 10 évet néhány alkalmat kivéve már a fórumra se néztem fel. Más irányba terelődött az életem, amibe nem fért már bele a klub.

Ha valakit érdekel, dióhéjban közlöm hogy azóta elköltöztem a szüleimtől, megházasodtam, munkahelyet és profilt váltottam. Irodakukacból átvedlettem raktárossá, majd kamion sofőrré. Lényegében úgy alakítottam az életem hogy ne nekem kelljen fizetni azért hogy utazhassak, hanem nekem fizessenek azért, hogy utazzak. Szóval a klubtalival járó utazás felváltotta a munkámmal kapcsolatos utazás. Így a mozgás megmaradt, csak a társaság csökkent le drasztikusan. De biztos ismeritek a mondást, miszerint mindennek van előnye és hátránya.
Corolla témában már az elején lelőttem a poént, de ismétlem már 13 éve tart a szerelmem Yuko-val. És bár hazudnék ha azt mondanám hogy egyszer sem merült fel hogy megváljak tőle, valahogy mindig felvetődött bennem a kérdés:
- Miért adjam el?
És végül sose tudtam rá kielégítő választ adni, így mai napig megvan, és vigyázunk egymásra.
Feleségemnek 2 éves lesz a jogsija hamarosan, és elérkezettnek látja az időt, hogy a II-es Golfját valami fiatalabbra / komolyabbra cserélje. Kilátásban van neki egy E10-es, majd drukkoljatok hogy minden rendben menjen.

Még egy érdekességet a végére:
2019 Március 30-án 22:18 perckor épp az M0-áson csordogáltam Szigetszentmiklóson Szeged felé, mikor balra tekintettem, és egy E9-es Corolla FAY-456-os rendszámmal süvített el mellettem. Ösztönösen kaptam a telefonhoz hogy felhívjam a főnök urat, de aztán letettem róla, mert nem akartam vezetés közben zavarni. A sors fintora hogy pár hétre rá ő keresett fel SMS-ben hogy belefáradt a f@szbukosok értelmi szintjébe, amit nem csodálok hogy őszinte legyek, én sem ok nélkül nem vagyok rajta. Nekem az IWIW megszűnésével a közösségi oldali életem is megszűnt.

De hogy valami okosat és bölcset is mondjak, két alternatívát látok a klubnak:

A., Tényleg a júniusi találkozó lesz az utolsó, aztán ahogy az akkori miniszterelnököt idézzem:
Előbb utóbb megunják, azt hazamennek.

B., Ha akad még valaki aki tudja a főnök úr lelkesedésének és odaadásának legalább a felét hozni, továbbá időmilliomos, az qrva gyorsan kapja össze a bandának a megmaradt aktív tagjait, a f@szbuk fórumról tereljék át az értelmesebbjét ide, majd szüntessék meg a klubot a f@szbuk felületén. Aki ismeri a guglit, az úgy is ide fog találni. Akitől ennyi nem tellik, az nem is való ebbe a közösségbe.
Aki pedig már itt van, az viselkedjen a fórumszabályzatának megfelelően, máskülönben figyelmeztetés. Ha ez nem világos neki, akkor 1-2 hét tiltás. És ha ebből sem ért, akkor 1-2 hónap tiltás. Előbb utóbb belefárad, és máshol fogja a nyálát fröcsögtetni.
Nem mondom, simán lehet hogy drasztikusan le fog csökkenni a fórumozók száma, viszont cserébe akik maradnak, azok hozni fognak egy minőségi szintet, amit az átlag ember elvárhat.

A klubvezetőség döntse el mi fontosabb.

Darabszám vagy minőség?

Kezicsókolom!

u.i.: Nem felejtettem el a talit, időben jelezni fogom, ha meg tudok jelenni a feleségemmel. Pápá!

[dikta02]

Sziasztok!

Sajnálattal, de teljes megértéssel olvastam Pacsker sorait, hogy mi vezette a klub vezetőségét erre a döntésre. Engedjétek meg, hogy pár sorban én is leírjam, hogyan éltem meg köztetek ezt a rövid időt.
2 éve lettem Corolla tulaj, eddigi legjobb döntéseim egyike volt. Győriként egy japán autós csoportból ismertem Médzsört. Még akkor a Mitsumat hajtottam, és amint hozzám került végre az E12, egyből invitált a CCH facebook csoportba. a 2017-es Red Sun Fesztre már együtt gurultunk, egy helyen parkoltunk a Toyota-Lexus soraiban.
Azon a napon mutatott be MoZso-nak (M. Zsoltik mindenhol ), akitől kaptam a flyert, este itthon már regisztrált voltam a fórumon. Megdöbbenéssel figyeltem (már látatlanban is, csak online), hogy mennyire segítőkész, kedves emberek közössége ez, amit más hasonló érdeklődésű csoportban még nem láttam!
Alig vártam az első klubos találkozót, amire Corolla tulajdonosként mentem. A Nagy Tavaszi Találkozó Ipolyréten 2017-ben. Sosem szerettem egyedül utazni, egy nagyon jó barátomat vittem el magammal. Ő Niki, sokan ismeritek már. Sokan azt hitték, hogy mi egy párt alkotunk, pedig nem, sőt, idén hivatalosan is a sógornőm lesz, végül is, így van köztünk kapcsolat egy jó barátságon kívül. Őt is elragadta a Corolla láz, annak ellenére, hogy OFF márka rajongó. Így minden lehetséges CCH-s eseményre megpróbáltunk eljutni, ahová időnk és szabadságolási tervünk engedte. Az Ő nevében is mondhatom, hogy mindig nagyszerűen éreztük magunkat! Csodás helyeken jártunk, nagyon jókat szórakoztunk a Corolimpiákon, az őszi találkozón Hollókőn, az esti szalonnasütés és a hajnalig tartó beszélgetések számomra sok új barátságot és élményt hoztak.
Próbáltam mindezt fotókon megörökíteni több kevesebb sikerrel, de remélem, hogy valami maradandót ezáltal én is adtam Nektek, illetve azoknak pár képet, akik netán nem tudtak ott lenni egy-egy ilyen eseményen.
Az utolsó két találkozón már hárman voltunk, a kedves párom, Anita is "megfertőződött". A szülinapi buli volt neki az első, szegényemet egy éjjeles műszak után, nulla alvással vittük magunkkal, de derekasan kitartott velünk.

Ezúton szeretném megköszönni a vezetőség, és a CCH minden egyes tagjának, hogy ilyen szuper csoportot kovácsoltak aminek kicsit a tagjának érezhettem magam, köszönök minden belefektetett energiát a találkozókba, a sok segítséget, egyszóval mindent!

Nagyon nem búcsúzkodom, természetesen június elsején Mi is részt veszünk a találkozón, személyesen jobb társalogni mint a billentyűzeten keresztül..

Márka/típustársi üdvözlettel és tisztelettel:
Mohácsi Zsolt (Dikta)

[Ghee]

Sziasztok!


Sajnos 2013-ban meg kellett válnom szeretett 2. autómtól az ezüst békától. Jelenlegi OFF autóm nem szeretem annyira mint a Corollát szerettem... Azóta nem olvasom rendszeresen a fórumot, ezt a hírt is most olvastam csak és még így is veszteségérzés van bennem, pedig már márkatárs sem vagyok sajnos. Találkoztam néhány taggal IRL, de sosem voltam találkozón, pedig többször terveztem, hogy megyek, nem mentem, ez az én hibám. DE! Amit itt kaptam segítséget 2008-tól az példátlan. Még egy fórumba beleolvasva sem tapasztaltam azt az intelligens, szakértelemben gazdag, kitartó, összetartó, segítőkész, családias csapatot, mint amit itt éltem meg virtuálisan. Sokat köszönhetek Szullosz mesternek, aki úgy dolgozik bármelyik tag autóján, mintha a sajátján dolgozna. Azóta sem találtam olyan kaliberű szerelőt a jelenlegi autómhoz mint amilyen ő volt...
Öröm volt olvasni Pacsker bejegyzéseit és látni, hogy olyan neki a CCH és ez a fórum mint ha a fia lenne.
Amikor időnként vissza-visszanéztem ide még mindig tapasztaltam a keménymag oldaláról azt a szakadatlan szakértelmet, segítséget, amit folyamatosan nyújtottak kezdetektől, öröm volt kívülállóként is olvasni. Remélem azért a jövőben marad fogyasztaható fórum bejegyzés itt, mert kicsit olyan ide visszanézni, mintha szülővárosom látogatnám meg.
Én több lettem a CCH által még akkor is, hacsak virtuálisan voltam jelen a klubban. Mindig kellemes nosztalgiát érzek, ha a Corollámra és a CCH-ra gondolok. Számomra fontos értéket képviseltetek, köszönöm Mindannyiótoknak!

Üdv.:
Burda Gergő

[Pacsker]

Szomorú apropóján túl fontos számomra ez a téma.
Alkalmanként újraolvasom a gondolataitokat és igazán megható érzésekkel töltenek el a megszerzett élményeitek, a motiváló soraitok.
Aki netán még nem szólt hozzá, az nyugodtan tegye meg ennyi idő távlatából is. Minden sor érték és itt nem megy a süllyesztőbe.