Corolla Club Hungary - Megpihenünk :(

[TRD]

Sziasztok!
Hát igen, nehéz ilyenkor szavakba önteni mit is gondolok! Személy szerint az elsők között találtam rá a klubra -pontosan 7.ként! -! Igaz Corollám jóval régebben volt és Suprám, Celicám még régebben! 2007-ben nagyon megörültem,amikor rátaláltam erre a kezdeményezésre a klubra! Kutattam,h vajon egyedül vagyok-e a Corolla buzulásba és örömmel konstatáltam,h nagyon nem! Gyorsan jelentkeztem is a közösséghez, persze nem ismertem senki! Ment a fórumozás ezerrel! Aztán eljött az első találkozó királyrét! Már a gyülekezőnél látszott,h ennek a klubnak van létjogosultsága! Sokan voltunk, elindultunk királyrétre konvojba! Azért ennek megvolt a kellő hangulata és lökete! Látszott mindenkin,h élvezi! És ez a kezdet határozta meg a következő éveket. Nagyon sok embert ismertem meg, mindenki kedves volt és pozitív! Nem sorolok neveket,mert nagyon hosszú lenne a lista. Nagyon örülök,h az akkori alapítói tagok felkarolták ezt a dolgot és az évek során átalakuló vezetőségnek akik életben tartották és önzetlenül építették a klubot! Tiszteletet érdemelnek,mert nélkülük nem lett volna ilyen esemény és élménydús az elmúlt időszak! Személy szerint szeretném,h nem esne szét ez a klub, nekem nagyon sok örömet okozott és nem hagynám ki a jövőben sem! Aki pedig még úgy gondolja,ahogy én és szeretné ezt tovább! Az jobban teszi, ha végig olvassa Pacsker hosszúnak mondható hozzászólását, mert kimaradhat valamiből! Összességében nagyon köszönöm a komplett vezetőségnek,h tényleg semmi féle anyagi hozadék nélkül,sőt az ő pénztárcájukat könnyítő munkát eddig is bírták csinálni! Én azért bízok a jövőben és a folytatásban! Ha még egy kicsit átalakul a klub és lemorzsolódik az a réteg aki eddig sem gondolta ezt egy jó közösségnek és kevesebben leszünk! Az sem baj!

És végül nagyon örülök,h tagja lehettem ennek a közösségnek és még egyszer köszönöm a vezetőségnek! Nálam még nem fejeződött be a Corollázás az biztos! Sőt van még mit csinálni és már várom,h véghez is vihessem terveimet, az élet nagy dolgain kívül!

[Gugyor]

Nagyon sajnálom hogy így alakultmegmondom őszintén hogy számítottam rá. Pont a napokban gondoltam rá hogy régebben hogy pörgött a fórum most meg 0 aktivítás. 8éve regisztráltam a fórumon és pár dunapartyt leszámítva szerintem nem volt olyan nap hogy ne néztem volna fel. A mai napig szívesen olvasok vissza ezer éves projekteket és szívom magamba az információkat amit más toyotás társaimmal is szívesen megosztok (nem saját szerzeményként) továbbá az arra érdemeseket invitálom is ide. Mikor Nekiálltam a gti projektjének akkor is rengeteg segítséget kaptam tőletek. Mind alkatrész beszerzésben mind szakmai tanácsokban amit nagyon köszönök. Remek embereket ismertem meg itt, még ha nagyon kevés találkozóra is mentem el. Jó belegondolni hogy bárhova is megyünk az országban ott a közelben tuti van egy corollás aki segítene ha baj van. Még horgász bizniszt is intéztem corolláson keresztül Tőlem is kért idegen corollás segítséget és gondolkodás nélkül segítettem. A találkozókon is nagyon jól éreztem magam pedig aztán én elég különc vagyok. Csak a saját környezetemben érzem jól magam. Itt teljesen más volt. Rögtön úgy kezelt mindenki mintha ezer éves cimbik lennénk. És igen a mai társadalom rohadtul átalakult. Mindenki Facebook harcos és egyben autószerelő. Volt egy kickboxer légiósnevű srác aki megmondta a tutit a carinákkal kapcsolatban hogy mit hogyan erre bekérdez hogy miért nem fűt a klímájaazt hittem beszarok. De a lényeg. Elkurvult a világ. Én is alig várom a hétvégéket hogy eltakarodjak otthonról és kiszakadjak ebből a környezetből. Tehát a döntéseteken nem lepődtem meg, de remélem hogy változni fog. Köszönöm

[chickn]

Ciao Matyi!

Sajnálom, hogy ennyire megérintett a dolog, de azért az komoly, hogy egy ötlet ekkorára nőtte ki magát. Tökfasza, hogy ezt így összehoztad, összehoztátok, mondom ezt igazi kibicként, aki egy találkozón sem volt ott (egy kisebb eseményre talán elindultam, de onnan is elkéstem : ),viszont a képes beszámolók beszédesek voltak, onnan tudtam, hogy gyarapodik a klub. Én mindig amolyan outsider voltam, és a mai napig úgy vagyok közösségi ember, hogy nem is igazán vagyok része közösségeknek, nem hiszem, hogy ez nagyon változna a jövőben, jobban csíptem a műhelyben összefutós, együtt szerelgetős eseményeket, vagy a benzinégetést, hótúrást.

Az autóról készült képeket külön köszönöm, jó volt viszontlátni : )

Üdv,
c

[toytomi]

Szóval mégegyszer, döbbenet. Ráadásul pont melóközi szünetben olvasom este. Csak a címig jutottam, mert Pacsker hozzászólást látva időm ugyan nem volt annyit lógni. Csak reggel itthon tudtam végig olvasni mindenki írását. Ilyenkor éjszaka nyugodtabb kicsit a hangulat, az ember magába tud szállni, gondolkodni. Látatlanba is ezen kattogtam.
Az előttem szólókhoz hasonlóan én is éreztem legbelül, hogy ez, ami jelenleg van, nem lesz sokáig működőképes.

Az, hogy mi okozta ezt, Matyi nagyon jól megfogalmazta, mégha én nem is tudom ezt ennyire átlátni. Én is érzek lelki furkát, hogy mivel is tudtam volna többet hozzá tenni személy szerint. De, a lustaság ugye nagy úr, nekem sincs sokszor hatalmam felette. Valahol itt keresném a hiba forrását magamban is.

Emlékszem a 10. szülinapi talira, amikor kérte a vezetőség, hogy egy kis videóval, vagy valami személyessel mindenki álljon elő. Nos én csináltam egy alibi videót az utolsó pillanatban a találkozó előtt, hogy azért mégis csak valami legyen.
De, ugyanolyan rosszul éreztem magamat, mintha nem is csináltam volna semmit. Hogy ennyire nem vagyok képes, ha mások mindent megtesznek, hogy nekem jó legyen. Valahonnan innen kezdődött érződni némi kezdetleges hanyattlás a klub életben, legalábbis én így látom.


A másik ilyen, ami szerintem hozzájárult leginkább a fórum halálához, az a Facebook csoport elindítása volt. Félreértés ne essék, dobom magamra is a követ, mert én is elég sokat lógok azon a szaron.
DE! ettől függetlenül a mai napig, ha kezembe veszem a nagyon okos telefont, vagy a gépet, az első dolgom a fórum végig pörgetése, nincs-e új hozzászólás, vagy keresem, hogy valakinek kell-e segítség valamiben. Napi szinten többször is(egyáltalán nem teher számomra továbbra sem a fórumozás, ugyan annyi idő, mint a közösségi sz@rok), főleg a telefon miatt, mivel azt úgyis figyelem folyamatosan, meg állandóan nálam lóg. SAJNOS! Én is csapdájába estem, ezt el kell ismernem.

Ráadásul kb szerintem már lassan egy éve, ki is léptem a Facebook csoportból, mert elegem lett belőle, hogy rengeteg ismeretlen arc anélkül, hogy ismerné a több éve önzetlenül segítő embereket, nemes egyszerűséggel ledegradálja. Mert ugye fotelforradamárkodni a legkönnyebb. Személyesen meg úgy sem hajlandó találkozni senkivel, hogy élőben is személyesen megismerje az adott illetőt.
Az utolsó cseppek a pohárban azonban azok voltak a számomra, amikor valaki neki esett Mozsónak, hogy: "Te Zsoltika, jó lenne, ha nem csak Pest környékén rendeznétek találkozókat" Vagy valami ilyesmi volt a stílus, de hiába a normális higgadt hangvételű válasz, ezek után elkezdte szidni a vezetőket. Vityába is elég csúnyán belekötött, utána Vitya elküldtem nekem, hogy személyesen is mivel kezdte az Ő személyét ócsárolni privátban.
A végső döntésemhez, hogy kilépjek, meg az volt, amikor egy nagyon új tag a csoportban elkezdte az emberektől számon kérni, hogy mit lehet ezen a sz@r típuson ennyire imádni, hogy tiszta hülyék vagyunk.
AKKOR MI AZ APßĐ [A$Zß$RT LÉPSZ BE EGY ILYEN TÁRSASÁGBA???? Bocsi a hangvételért, de ezt azóta se tudom máshogyan leregálni.
Az már csak hab a tortára, hogy egy elég jól moderált hangvételű és írás kultúrájú fórumba is kezdték belevinni ezt a fajta stílust. Most nem azon van a hangsúly, hogy valaki rossz helyre rak egy vesszőt, vagy félreüt egy karaktert.


Na de, ezektől függetlenül, azért próbáltunk eljutni a legtöbb találkozóra, hogy ne csak virtuálisan ismerhessük meg a tagokat, viszont anyagilag sajnos nem mindig tudtuk megoldni. (Azért nem vagyok annyira eleresztve, még ha ezt az eléggé drága autóépítős hobbit is választottam magamnak )
Tettük úgy, hogy nem is számítunk annyira ős tagnak, hiszen csak 2011. októberében regisztráltam, miután megvettük Szandrával az első Corollánkat. Bár a klub létezéséről tudtam már vagy az előtt két éve. Mégis úgy éreztem, hogy ennyivel tartozunk, ha ezt az egészet nem veszik fél vállról a vezetőség tagjai és személyes, akár több napos kiruccanásokat is szerveztek nekünk. Saját költséget, időt és családot nem sajnálva.



Csak, hogy ne a negatívumokat írjam én is, mit is adott nekem ez a közösség(amit bátran kijelentem, hogy lassan egy családdal is felér) az eltelt pár évben?!


Kiemelném elsőnek, hogy nagyszerű embereket sikerült megismerni, mind a vezetőség, mind a legtöbb tag személyében(bocsi, hogy nem kezdem el sorolni a hosszú listát:) ). Jóleső érzés, hogy ezek az emberek felénk is hasonlóan vélekednek.
A nyári és őszi találkozók alkalmával sok helyre jutottunk el, ahova azelőtt eszembe se jutott elmenni, vagy nem is tudtam, hogy létezik.

Talán a legkedvesebb emlék számomra, az első találkozón való részvétel volt 2012-ben a szülinapon, amikor először találkoztunk pár emberrel. Természetesen ki más lett volna a legelső, mint Matyi
Álltunk valahol a XVII-dik kerület szélén keresve a találkozó helyszínét. Próbáltuk egy járókelőtől megkérdezni, hogy pontosan hol található a Racing Club Café.
Aztán egyszer csak megpillantottam a Piros E9-et valamelyik úton. Mondom Szandrának azonnal usgyi utána.
Ő meg mondja, hogy: -Nyomjad már neki, nehogy szem elől veszítsük!
-Tövig nyomom -mondom, de nem érem utól. Ez egy Gt-i!
-Jaaaa
Aztán végül csak sikerült nem lemaradni és utána már együtt mentünk a találkozó helyszínére.
Utána meg a többi ember közvetlensége is fogadott minket. Mi lettünk középpontban, elvégre csak mi voltunk az újak
A többi találkozón való részvétel innen kezdve nem is volt kérdéses számunkra. Még több ember, még több helyszín.
Az első tavaszi találkozónkon való részvételünk, majd a legelső Girbe-gurba kalandtúra és a többi. Hatalmas élmény volt mindegyik, köszönhetően a nagyszerű szervezésnek.

Vagy a másik személyes kedvencem volt az eddigiek közül, az E9 Liftback találkozók. Számomra szemet gyönyörködtető látvány volt a többiekkel együtt vonulni a csupa egyforma autóval.









A gyönyörű őszi tájak a túrázásokkal, csakhogy párat említsek még.











Ja, Kollektív pályanapozás...







Nap-estig lehetne sorolni még az élményeket...

A másik fontos, amit adott nekem a klub, az a Toyota(azon belül nyilván a Corolla)iránti sokkal mélyebb elkötelezettség. Ugyan már 2004-től megszerettem a típust, amikor az első japán autó, azon belül egy CE90-es Liftback a családba került, de az igazi változás akkor jött, amikor megvettük a bézs E9-et 2011-ben. Szandrának volt köszönhető ez a döntés, mert Ő vett rá, hogy ha van már egy ilyen autó, akkor csak ilyet vegyünk már, mert hogy milyen jól mutat majd a kettő együtt.

Nem is kellett a vétel után sok, már regisztráltam is ide a fórumra. Látva néhány tag elszántságát és autója gondozását, jobbá tételét, engem is megfertőzött ez a "szenvedély". Rögtön egy új hobbira is találtam.
Első körben, csak az autó teljes rendbetételét terveztem. De, itt nem állt meg a történet. Én is elkezdtem kicsit számomra jobbá tenni az autót. Majd végül ezeken felbuzdulva és pár ember által kitaposott ösvényt követve, én is a elkezdtem a sportosabb Gt-i-re való építés elkezdését. Függetlenül attól, hogy nem vagyok az a Senna típusú ember nem igazán van a véremben a versenyzés. Páran megengedték, hogy kipróbáljam az övéiket és én is vérszemet kaptam, hogy nekem is KELL!!



Úgyhogy ezeket összevetve kicsit furcsa lesz, hogy nem lesz a vezetőség által szervezett találkozó. De, bízom benne, hogy a Matyi által említett egyéni megmozdulásokkal, nemsokára túllép a klub ezen a mélyponton és újra elhintjük a remény magjait a vezetőségben, hogy van értelme csinálni ezt az egészet. Kértem is a keménymaghoz való csatlakozást!!

KÖSZÖNET AZ EDDIGIEKÉRT MINDENKINEK!! NAGYSZERŰEK VAGYTOK MINDANNYIAN!!!!


U. i.: Köszönöm, ha végig olvastad!



Ha, szükség van rá és elfogadjátok, szívesen segítek tőlem mérhetően az anyagiakban, a tárhely bérlésben vagy bármiben!

[TZS]

Engedjétek meg, hogy nem ős CCH tagként én is reagáljak.
Nem ért meglepetésként a bejelentés, ahogy többen is említettétek. Csatlakoznék Toytomihoz, a hálátlanság első jelentős megnyilvánulási formáját én is ott vélem, amikor a felkérés ellenére kizárólag cslaci105 készített olyan videot a X. szülinapra, amin látszott, hogy energiát fektetett bele.
Mondom mindezt úgy, hogy a X. szülinapi rendezvény volt az első, melyhez hivatalosan csatlakoztam. Előtte csak az I. CCH pályanapra mentem ki ismeretlenül/jelentkezetlenül kíbicelni.
Ismeretlenül ismertem már előtte a klubot (sőt, egyes őstagokat és hozzájuk tartozó autókat a beszámolókból, fotókról), éveken át böngésztem a fórum regisztráció nélkül elérhető részét, nagyon élveztem.
Sosem éreztem úgy, hogy csatlakozni akarnék, leginkább két okból. Az első, hogy nem vagyok egy extrovertált típus, nehezen barátkozom. Másrészt pedig mit akarhatnék én a kis E11-gyel, hisz csak a magam örömére fejlesztem, csinosítgatom. Mit akarok én a sok AE86 meg E9 GT-i között, ezek nagypályások. Nos, a klub erre rácáfolt.
Hogy mit kaptam én a klubtól? Lássuk csak!
Eljött a nap 2016. márciusában amikor megvettem az E9 GT-imet, és lám 2 hónappal később megrendezésre került az I. CCH pályanap. Az ominózus napon késő délelőtt kilátogattam az eseményre a kislányommal. Ott volt a sok-sok klubtag, akiket és autóikat már mind ismertem a fórumról. Leparkoltam Toytomi autója mellé, akik felém fordították a tekintetüket azoknak köszöntem és ezzel el is távolodtam, elmentem körbenézni. Mire visszamentem, Sancy, Wortex és Bubi szimatolgatták már az autót és végre megtört a jég, bemutatkoztunk és szóba elegyedtem valódi hús-vér klubtagokkal. Matyival is váltottam pár szót két száguldás között és ezzel gyakorlatilag meg is volt minden interakció. Boldog voltam.
A pályanapot követően izgatottan lestem a beszámolókat, hátha valamelyik fotógalériában feltűnik az én autóm is. És feltűnt az én autóm is. Úgy érzitek, mintha egy kisgyermek írná ezeket a sorokat, igaz? Jogosan érzitek, vállalom. Tényleg nagyon boldog voltam.
Egy hónappal később attila91 lefotózta a parkoló autómat a gödöllői egyetemi kollégium mellett. Feltette a fórumra az ideális tagjelöltek közé. A hozzászólók jelezték, hogy igen, ismerjük az illetőt, a pályanapon is ott volt, beszélgettünk is vele. Nahát, ezek emlékeznek rám. Matyi olyat szólt hozzá amit feltétlen idézek, mert meghatott: „Fórumozik az új tulaj - Olyan gyönyörű kislánya van, hogy én is olyat akarok”. Kezdtem feloldódni, mégsem vízenjárók ezek (ugye említettem már, hogy nehezen barátkozom).
Eltelt bő fél év, Matyi E9 GT-i gyári felniket kínált eladásra a fórumon (mily meglepő, a telefonszámát évekkel korábban elmentettem, amikor a piros E9-et árulta a mobile.de-n).
Megvettem tőle a felniket, a vételhez tartozó személyes találka alkalmával hosszan beszélgettünk. Invitált a X. szülinapi rendezvényre. Jelentkezzek az eseményre, a jelentkezéshez előtte regisztráljak és írjak egy bemutatkozást a fórumon. Megtörtént.
Nem gondolnátok, de hosszú időre szórakozást nyújtott, hogy a regisztrációval megnyílt előttem a fórum Projektek felülete. Éjszakákon át olvastam a projekteket, némelyik oly mértékben leíró és olvasmányos volt, hogy szinte Csikós Zsolt írásaihoz tudtam hasonlítani.
Eljött a X. szülinap, a gokartozás helyszínén Vitya oly szívélyesen köszöntött, mintha ezer éve ismernénk egymást. Az RCC-ben Takival beszélgettem sokat. Igazán nagyszabású rendezvény volt.
Emlékszem 2017-18-ban sok-sok MTA eseményen és gokartozáson vettünk részt közösen, igaz csak kisebb csoportokban. Bohival, RWD-vel ismerkedtem ezen alkalmakkor.
Aztán eljött az a pillanat is, amikor meghirdetésre került a 2018-as E9 Liftback találkozó is.
Ez volt számomra a leginkább szívet melengető esemény eddigi klubtagságom során. Annak ellenére, hogy az esemény előtt két hónappal összetörtem a saját autómat és csak édesapám E9-ével tudtam jelen lenni, mert az én autóm helyreállítása elhúzódott. Pedig eredetileg mindkét autót vinni szerettem volna, legyünk minél többen. Milyen gyönyörű volt az a rengeteg E9.
A helyreállításhoz az alkatrész beszerzésben sok segítséget kaptam Matyitól, Vityától, Lóritól. Valamelyikük alkatrésszel, valamelyikük alkatrész beszerzési forrás megjelölésével segített. Köszönöm Nektek!
A II. CCH pályanap alkalmával megkaptam azt az élményt, hogy száguldhattam a Hungaroringen. Ismét boldog voltam annak ellenére, hogy az I. pályanaphoz képest jelentéktelen létszámmal voltunk jelen, egyértelműen a hanyatlás és érdektelenség jelét adva.
Igyekeztem ezt a reagálást a szépre gondolva megírni, koncentrálva arra, hogy mit kaptam én a klubtól. Szinte minden élményemet felsoroltam, pontosan azért volt ez lehetséges, mert nincs hosszú múltam a klubban.
A döntés okait nem elemezgetem itt hosszan, Matyival sokat beszélgettem erről. Sokat beszélgettem vele a két évvel ezelőtti döntéséről is, amikor a klubvezetésben kettőt visszalépett. Köszönöm, hogy bizalmába fogadott, örülök, hogy igazolta, jó emberismerőnek bizonyultam.
A döntéshez vezető felelősségből minden klubtag vegye fel azt az inget ami ráillik, én is igyekszem így tenni.
Alapértelmezettként kijelenthetjük, hogy a mai világban ez emberek gyarlók, ingyen akarnak mindent, azt is azonnal. Mindenki a rapid sikert kedveli, mindenki az egyetemről kijőve menedzser akar lenni, hiszi, hogy neki az alanyi jogon jár.
Matyi, elvitathatatlan, hogy ez az egész a Te szellemi terméked és gratulálok ahhoz, hogy olyan személyeket tudtál magad köré gyűjteni a vezetőségben, akik a klub működtetésében hathatós segítség voltak, és a külső környezet ellenére ilyen sokáig meg tudtátok őrizni a motivációt.
Ez úton fejezem ki hálámat mindannyiotok irányába. Köszönöm Nektek!
Üdv.
Zsolti

[Szuti]

Sziasztok!

Meglepődve olvastam Pacsker írását a facebookon és mivel elég sokat lógok fent meló és egyéb ügyek miatt, azonnal láttam, hogy e most nem vicc, de személy szerint valahol meg is értem a dolgot egy kicsit. Ahogy az már többetek által ki lett fejtve, egyszerűen nincs az embereknek idejük és ingerük elolvasni valamit, hacsak nem valamilyen komolyabb beszámolóról van szó. Mindenki instant akar elérni mindent, azonnal és biztos forrásból. Nem tagadom én is, de szerintem ez a mostani gyorsuló világ velejárója. Viszont ha ismered a fórumot, vagy azt az embert, akit ha felhívsz, akkor megmondja a tutit, akkor már lényegesen okosabb vagy, mint a többiek a facebookon, akik még csak a rögzített dokumentumokat sem tudják elolvasni és minden felelősség nélkül anyáznak bármilyen felületen. Ez ellen szerintem nem nagyon lehet mit tenni, csak azt, hogy az ember egyszerűen leszűri azokat a felületeket, amiket néz, követ, olvas. Viszont a fórum örök, ezt mindenképpen meg kell tartani, azt nem veszi el senki.

Tulajdonképpen a döntés tök érthető, mert Ti, vezetők most teljesen más élethelyzetben vagytok, mint amikor ezt elkezdtétek és érthetően tele a zsákotok a facebookos dolgokkal, amikre sok esetben még csak reagálni sem érdemes. Pacskerrel kb 1.5 éve elég sokat beszélgettünk arról, hogy hogy is működhetne jól egy bármilyen rendezvény megszervezése. Az ember szép lassan belefárad abba, hogy vadidegen embereknek szervezzen bármit, akik nem hajlandóak egyértelműen reagálni, válaszolni pár értelmes kérdésre. Én mindenhol azt látom, hogy ezt egyetlen módon lehet átfordítani, ha az ember pénzt kér a munkájáért és ad is, akikkel együtt dolgozik. Akkor lehet számon kérni mindkét oldalról. Nyilván az ősrégi tagokkal szemben teljesen más elvárásokat támaszt az ember, mert tudja, hogy az adott szónak van értéke, de különbséget kell tenni az emberek között.

A munkátokat szerintem elég jól mutatja az az a hozzáállás és elhivatottság, ami az elejétől kezdve jellemzi az egész klubot.

Tudom Pacsker, hogy iszonyatosan nagy fanatikus vagy, ebben hasonlítunk egymásra, de ennek sajnos sokszor az az ára, hogy sokkal többet belead az ember magából, mint amennyit kellene viszont ha nem jön a megfelelő visszacsatolás, akkor az eléggé ez tudja venni az ember kedvét egy időre. Nem tisztem beleszólni, de én a helyetekben nem engedném, hogy bárki más CCH néven találkozót szervezzen. Igen, ez önzőség, de amit ti felépítettetek, azt ugyanazon a néven rettenetesen el lehet baszarintani kb fél év alatt és ez nem lenne méltó a klubra nézve. Értem, hogy nem akartok aktívan szervezni mindent, ahogy eddig, de mi lenne, ha mondjuk évi 1 nagy találkozó szerveznétek és az lenne az official CCH tali, amire jelképes belépővel, lehetne regisztrálni. Az fb fórumot pedig ahogy most is, adminok vihetnék, ahogy most is, erőteljesen moderálva a barmokat, akik sajnos egyre többen vannak.

Csak egy példa, az Evoklub, amit talán már 4 éve az alapító tag egy jelképes összegért átadott egy másik embernek és azóta kb évi 2 autózást szerveznek. Igaz ugyanolyan sosem lesz, de ott is nagyjából annyi történt, hogy a kemény mag összejár, autózik, kajál és rengeteget röhögnek. Persze ott is felnőttek a huszonéves vagányok és tisztes családapák lettek, akiknek már nem az első szempont a kocsiijuk buzizása, de azért a top 5-ben benne van. Szerintem ezt el lehet fogadni és így van jól. Attól még senki sem lesz rosszabb ember.

A céges részéről csak egy nagy köszönömöt tudok írni, ebben szerintem minden benne van.

Szóval értem és sajnálom is a dolgot, de az én véleményem az, hogy a CCH maradjon a tiétek és ha bárki más szeretne egy ilyen akkor azt építse fel ő és utána úgy hívhatja, ahogy akarja.

Üdv:
Szuti

[Bardos6]

Sziasztok!

Sajnálom a döntéseteket, ugyanakkor megértem, én sosem lettem volna képes ennyi energiát belefektetni ebbe mint amennyit Matyi és a többi vezetőségi tag fektetett.

Én rengeteg élményt,barátokat,barátnőket, munkahelyeket és még számtalan mást kaptam a club megismerése által.Az életem részévé vált.
Szerintem a helyzet kialakulásában sok tényező közrejátszott, az én részemről a rengeteg munka a kevés szabadidő és pénz, így egyre inaktívabb lettem.
Más részről 10 év alatt mindenki megváltozott. Van aki érdeklődését vesztette, sokaknak a család lett érthető módon fontosabb, páran végleg elhagyták a Corollát.
Ehhez hozzá jön még a rohanó világ és a személytelen facebook, ez okozta talán a fórum aktivitásának csökkenését.

Nincs kedvenc találkozóm mindegyiket nagyon szerettem talán a régebbiekre szívesebben emlékszem.(péntek esti illegálok pinpong partyk szerelések a 17.ben)

Remélem a Jövőben még lesznek CCH találkozók mert a legjobb közösség ahová tartozni érdemes. Sosem az volt a legfőbb szempont hogy hova megyünk vagy hogy mi lesz a kaja hanem hogy kik lesznek ott. Én most és a jövőben is szívesen elmegyek veletek gyakorlatilag bárhová(ha a lehetőségeim engedik) mert nem az út számít és nem is a cél hanem a társaság.Nagyon sok jó embert ismertem meg a CCH által.

Köszönöm mindenkinek aki hozzátett hogy ilyen jó legyen ez a club és remélem hogy a magam módján én is értékes része vagyok.

[ZDoman]

Sziasztok!

Én is ideértem, kicsit későn de talán még időben.. Nagyon sajnálom a kialakult helyzetet, talán az én véleményemet már le se kéne írni, mert igazából többiektől már elolvastam. Sokan “felnőttünk”, megváltoztak a prioritások, és sajnos kihalófélben van az “autóbuzi” mint állatfaj. Iszonyatos mennyiségű energiát fektetett bele minden vezetőségi tag a klubba,és én pl el is szégyelltem magam, mert egyszer sem írtam beszámolót az eseményekről, nem vezettem a projektjeimet, sőt diy leírásokatsem csináltam, pedig lett volna miről. Viszont ha engem bárki megkeres, az biztos hogy mindent elmondok neki amit az elmúlt ~16évben tapasztaltam. De hogy a kérésre is válaszoljak, én magyon büszke vagyok rá, hogy a városligeti műjégpálya betonján az autóm ott lehetett a CCH miatt, nagyon örülök a CCH àltal megismert embereknek, azon kevés találkozó amin ott voltam nagyon tetszett, én is kiemelném azokat az éveket amikor sok ae86 vett részt, felejthetetlen emlékeim lettek a klub által. Többetek tudja hogy gyerekeim születtek, házat vettem, egyre több feladatot vállalok át a családi vállalkozásban is, örülök ha egyáltalán meg fognak tudni maradni az autóim, pár évig nem fogok tudni erre energiát fordítani. Sógoromat végignéztem, ő eladta az ae86-ot házépítéskor, majd 3-4 év múlva vett újra. Matyi, végigolvastam az írásodat, nagyon remélem hogy ezután is barátok fogunk maradni, de én nem merek jelentkezni _most_ a kemény magba. Tudom, puhapöts vagyok, de házat felujítok.

[Közlekes]

Sziasztok!
Mint külsős, én is köszönöm a sok szervezést, és belefektetett energiát! Amíg MDaemon járt talikra, én is mentem fotózni meg bográcsozni. Felejthetetlen élmény az M2-esen tetőablakból kilógva fotózni
A mai napig emlegetjük, ha látunk az utcán 1-1 "AUTÓ"-t (Piros E9 Liftback)

Nekem a legjobb CCH-s emlékem az olaszországi kiruccanás volt. Csóró egyetemistaként összekuporgatott pénzzel utazni szép tájakon: felejthetetlen.
(Vicces visszagondolni, hogy akkor olyan összegek kiadása miatt szívtam a fogam, amit ma pénzkeresőként lazán elköltök).

Sok sikert mindenkinek a továbbiakban!

[steve]

Sziasztok!

Nekem nincs túl sok beleszólásom és rálátásom a klub életében zajló dolgokra, leginkább külső szemlélőként vettem részt a fórum életében.
Persze nem volt ez mindig így. Ha megengeditek egy kis visszaemlékezéssel indítanám a történetet.

2007 áprilisában vettem az első Corollámat és már egyből az elején, 26.-ként csatlakoztam a klubhoz. Egy-két mini talin, illetve nagy tököli találkozón vettem részt az autóval. 2010-ben adtam el végül, amikor is Bagolyhoz került a fehér Liftback Gli, aki projektet is nyitott neki a fórumon.
Egy ideig Corolla nélkül voltam. Ekkor nagyon-nagyon ritkán néztem csak föl az oldalra, és nem is igazán követtem az eseményeket.

Azután vettem egy E9 Sedant, amit szépítgettem esztétikailag, és teljesen rendbe raktam műszakilag. De sajnos akármilyen tip-top volt az az autó nem tudta még csak megközelíteni sem a Gli emlékét, ezért csakhamar eladtam.

Rájöttem, hogy igazából egy Gli-re, sőt méginkább egy Gti-re vágyom.
Nem túlzok ÉVEKIG jött a hirdetésfigyelő és majd minden reggel a használtautóval keltem mire megtaláltam a 4wd Gti-t!
Úgy érzem megérte várni, hiszen egy gyári állapotú, kouki-hoz jutottam hozzá, és ha valaki akkor Ti pontosan tudjátok, hogy ez mekkora kincs.
Azóta már újra részt vettem a tavalyi liftback találkozón, aztán a hungaroringi nyílt napon, és ha minden jól megy, akkor részt veszek a júniusi "utolsó" szervezett talin is.

Újra napi szinten olvasom a fórumot, sőt bepótoltam a rengeteg elmaradásomat a projektekkel és a szerelésekkel kapcsolatban is.

Azt hiszem Matyinak mindannyian hálásak lehetünk, hiszen egy olyan-ma úgy mondanánk- projektet hozott össze az elmúlt évtizedben, ami Magyarországon párját ritkítja. Ezt minden túlzás nélkül mondon, hogy bármelyik magyarországi klub vagy szervezet megirigyelné (és itt nem csak az autós klubokra gondolok)
Direkt írtam Projektet, mivel ebben benne van egy fórum mellett egy baráti, családi közösség, egy szinte kimeríthetetlen elméleti tudás, egy gyakorlati, személyes segítségnyújtás és még ki tudja mi minden más.

A fórum és a klub remélem megy tovább, és "csak" a találkozó szervezés szűnik meg. (reméljük az is csak ideiglenesen)

Tehát még egyszer köszönöm a munkádat, energiádat és az idődet Matyi! Ha bármiben tudok segíteni a továbbiakkal kapcsolatban akkor keress bátran!

Üdv!

[Taki]

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, ehhez nekem idő kell. Mindenesetre a Lányok a roszhírt hangos NEMÁÁÁR! Felkiáltással fogadták.

Nagyon erősen bízok benne, hogy ez valóban "csak" egy hullámvölgy. Matyi döntését természetesen abszolut megértem. (Persze rettenetesen sajnálom)

Sajnos ehhez a szomorú dologhoz, mint sokan mások, én is hozzájárultam. 10. Szülinapon már valóban érezhető volt a problema. A videó hiánya miatt én is majd elsüllyedtem szégyenembe. A kimaradt nyári tali is jelezte, hogy gond van.

A fórum fenntartása szerintem nem lehet kérdés! Anyagi hozzájárulással bármikor támogatom, de ha kell beállítok egy szervert a nappalimba is!

Mit adott a CCH?
Nem is tudom elmondani, felsorolni!
- Remek kirándulásokat. (Girbe-gurbe, Corolimpia)
- Nagyon sok barátot és vidám, jóindulatú közösséget
- Kitartást az autók felújítása közben.
- Sok-sok segítséget
- Rengeteg mosolyt
- Egy állandó fórumot ahová mindíg érdemes betérni
Sokat jelentetek!

Nagyon nem búcsúzok, mert én nem megyek sehová!

Nagy köszönet a Vezetőségnek és Matyinak a rengeteg munkáért!

[neragi]

Az én CCH-s történetem 2007/2008 szilveszterével kezdődött Biagionak és Mononak hála. Családi karácsonykor kérdeztem, hogy mit csinálnak szilveszterkor, mert nekem akkor még nem volt programom. Arra már nem emlékszem mit feleltek, de ennyivel le is zártuk a témát. Aztán pár nap múlva alakulóban volt egy lehetőség az egyik ismerősömnél. Örültem is, nem kell otthon tölteni az estét. Majd kb. egyidőben felhívtak Ők is, hogy van-e már programom, mert lenne egy lehetőség… egy autós klubbal… vidékre megy a társaság… ottalvós buli. Szinte nem gondolkoztam rajta semmit, rögtön igent mondtam. Ez volt életem egyik legjobb döntése. A társaság rögtön befogadott, én is nagyon jól éreztem magam. Szerencsére itt nem ért véget a történet, többekkel felvettük a kapcsolatot IWIW-en és MSN-en (!!! igaz milyen régen volt?!) és páran kérték, hogy továbbra is tartsak velük az összejövetelekre, még ha nincs is autóm (jogsim se volt). Így kötöttem ki például a péntek esti minitalikon. Aztán bő egy hónappal szilveszter után eljött az első szülinap, ahol a kezembe kaptam az első kvízt is, amiről azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák. De azért végig tippelgettem (akkor még csak feleletválasztós volt). Úgy emlékszem azért a becsületpontom ott is megvolt Aztán jöttek a nagyobb találkozók, a nyári ott alvós, majd az őszi „Felmegyünk a hegyekbe…”, ami az igazi fordulatot hozta számomra, és az egyik legjelentősebb dolgot, amit a klub adhatott. Itt ismertem meg Zsoltee-t, aki ma már a férjem és egyben tündéri kisfiam édesapja . Ha jól tudom rajtunk kívül még egy pár mondhatja el, hogy az autók szeretetén, a sok segítségen és a barátokon kívül családot is kapott. Éppen ezért, én biztosan soha nem fogom elfelejteni a CCH-t, hisz minden nap vannak, kik emlékeztessenek rá.
A második klubos szülinapomra már készültem, igyekeztem naprakész lenni a fórumon történt dolgokkal. Talán ez is segített abban - meg az egészségügyi doboz jelmezem (amiért annyi szivatást kaptam, mert nem lehetett benne leülni )-, hogy lány létemre megnyerjem a játékot (volt szerencsém hozzá a későbbiekben is) és vele együtt az ajándékokat, amiből stílusosan az egyik pont egy eü.doboz volt
Majd sorra jött a többi találkozó, amiket nagy lelkesen vártam és mindegyik emlékezetes maradt valamiért. A nyári találkozók különösen fontosak voltak, mert azok egyben a nyári nyaralást is jelentették számunkra. A girbe-gurba kalandtúrák pedig felértek egy párkapcsolati tréninggel is. Azért van néhány, amiért fáj a szívem, hogy nem lehettem ott, pl. az európai túra, Toyota múzeum. Amit viszont a mai napig nem tudok felfogni, hogyan lehetett elintézni, hogy a találkozókon szinte soha nem esett az eső?! Aki ott volt a Robinson-szigeteki találkozón még emlékezhet, hogy pár kilométeres körzetben körülöttünk mindenhol esett, de mi mégis megúsztuk szárazon az egész hétvégét.
És hát a hasunkat se felejtsük el, a finomabbnál finomabb pörkölteket, tortákat, csörögefánkokat… nem is folytatom, mert már most csorog a nyálam… Ezer köszönet és hála a készítőknek!

A tagok közül nem szeretnék kiemelni senkit, sokatokat megszerettem és talán mondhatom azt is, hogy egyesekkel barátok lettünk.
Olyan emberekkel ismerkedtem meg, akikkel normál esetben nem találkoztunk volna, az ország minden szegletéből.
Az itt szerzett ismeretségek túlmutatnak az autós dolgokon, bátran segítünk egymásnak a magánéletben is, ha éppen arra van szükség, lehet az munka- vagy gyakorlati hely, babadolgok, szállítás, építkezés, stb.
Nagyon sokat elárul szerintem az is a társaságról, hogy egy idő után egyre bátrabban csatlakoztak a barátnők/feleségek, rokonok, barátok is a találkozókhoz. De még a csak pár hónapos picúrok, vagy akár egy kerekesszék sem szabhatott határt annak, hogy valaki részt vegyen a találkozókon.

Viszonylag az elejétől elég jó rálátásom lett a háttérben folyó munkálatokra Zsoltee vezetőségi tagsága révén. Hónapról hónapra, napról napra láttam, hogy mennyi időt, energiát fektetnek minden egyes találkozóba és azon vannak, hogy a már kialakított hagyományok mellett mindig valami új, egyedi színfoltot is vigyenek az adott találkozóba. És arra is nagy hangsúlyt fektettek, hogy ha lehet, a versenyek győztesei egyedi ajándékokat is nyerhessenek. Amivel tudtam, én is igyekeztem segíteni őket. Ha másnem kotnyeleskedéssel

Én is úgy látom, hogy a társadalmi változások mellett két olyan pont volt, ami elindította a lejtőn a dolgokat:
- az egyik a X. szülinap, amire oly lelkesen készült a vezetőség. Ha az előző találkozókba 100%-ot tettek bele, akkor ebbe 200-at (lásd sok-sok ajándék, a hosszú-hosszú órákon át saját kezűleg készített sushi, az összefoglaló videók, stb.). Az okait szerintem Toytomi már leírta, egyetértek vele.
- a másiknak pedig Pacsker háttérbe vonulását látom. Ugyan a vezetőség többi tagja továbbra is igyekezett ugyanazt a színvonalat hozni (szerintem sikerült is nekik), mégsem volt teljesen ugyanaz már a találkozó. De lehet ennek az az oka, amit Bruce írt: „A többi vezető is nagyon lelkes, fantasztikus emberek, de természetesen nem olyanok, mint Matyi. Nem „baszogattnak”, hívogatnak, ösztökélnek, presszióznak, szervezkednek, nyomulnak, úgy mint azt a „főnökúr” tette, pedig sokunknak, egyszerű tagoknak ez kellett a megmozduljunk.” – Ez szomorú tanulság számomra, hogy felnőtt embereknek ezek szerint erre van szükségük

Na jó, abbahagytam, mert már így is egy kisregény és írás közben egyre több emlék tör felszínre. De hát 12 év alatt rengeteg szép emlék gyűlt össze

Szóval így került egy lány a klubba autó nélkül

Köszönöm még egyszer, hogy befogadtatok ebbe a nagy családba! Neked Matyi, hogy lehetővé tetted a klub létrehozásával, hogy legyen hová tartozni! És köszönöm a mindenkori vezetőség áldozatos munkáját!

u.i.: igen, tudom, az utóbbi években mindig nagyon elmaradtunk a beszámolókkal, képek feltöltésével mindig csak azok a fránya kifogások , de most hátha sikerül nem utolsónak lenni

[cslaci105]

2010-ben lettem tagja a Clubnak. Már az is kalandos volt, hogy hogyan. Abban az évben februárban megtörtem a Corolla oldalát, és alkatrészek után vadásztam. A neten rábukkantam Balanyi Krisztián (BruceE9) hirdetésére (valami apróhirdetéses oldalon, akkor még nem tudtam a CCH fórumról!), amiben E9 Liftback bontásból kimaradt alkatrészeket árult, csakhogy egyben. Pár dologra volt csak szükségem, de az alku az alku, vagy mindent viszek, vagy semmit. Na már most, én kiskunhalasi vagyok, Krisztián alkatrészei meg Sajószögeden voltak. Az oda-vissza összesen 600 km, és 6 óra utazás! Az alkatrészek mennyisége és mérete miatt sima személyautó nem jöhetett szóba, béreltem egy Ford Transitot. Sofőrrel. (Igen, qrva drága volt…) Huszonéves voltam, lelkes, kalandvágyó, eltökélt, stb. Ma ugyanezt biztos nem csinálnám meg. Krisztián talán még kérdezte is, hogy megéri ez az egész nekem? Közelebb nem találtam ami kellett? Meg ilyenek… Egyébként valóban többe került a leves, mint a hús. A kollekció kb. több mint 80%-a ugyanúgy van dobozokban, érintetlenül, mint amikor elhoztam.
Viszont kaptam Krisztiántól egy olyan pluszt, ami nem volt benne sem a hirdetésben, sem a dobozokban. Tőle hallottam először a Corolla Club Hungary-ról. És ezért a pluszért megérte az egész felhajtás!
Az első találkozó, amin részt vettünk, a 2010-es nyári találkozó volt Badacsonyban. Az esetlen kisbaba járni tanulásához tudnám hasonlítani a részvételünket. Nagyon nem voltunk képben semmivel. Vicces most visszaolvasni az arról írt beszámolómat: „… egy CE90-es Liftback-kel indultunk…” vagy „… a fehér E9-es motorháztetőjén…” akkor még azt sem tudtam, mit jelentenek ezek a kódok, csak ott a találkozón hallottam, ahogy beszélik, hogy ez ez, az meg amaz. Beszélgetésbe nagyon bele sem tudtam kapcsolódni, inkább csak hallgatóság voltam. Szóval tök fura helyzet volt, de valami meghatározó, valami magával ragadó mégis volt benne, mivel az utána következő összes nyári nagy találkozón ott voltunk (több esetben ez az éves nyaralásunkat jelentette!), illetve igyekeztünk a lehető legtöbb tavaszi, őszi, szülinapi, E9 mini és egyéb találkozón is részt venni. Nyilván, ha ott és akkor Badacsonyban nem lett volna olyan közvetlen, befogadó, barátságos és segítőkész a társaság, akkor a továbbiakban nem is érdeklődtünk volna a közösség iránt. De már első alkalommal megragadott minket a Club, és egyben a vezetőség szellemisége, mentalitása, közösségformáló ereje.
A CCH szervezésében szó szerint egy országjáró, „ismerd meg hazádat” mozgalom részesei is lettünk, gyönyörű helyeket járhattunk be, ahova magamtól eszembe nem jutott volna elmenni: Orfű, Hegykő, Szögliget, Myrafälle, stb… Külön ki szeretném emelni a Tisza-tavi evezős túrát, ami mind a mai napig az egyik legnagyobb élmény volt számomra!

Nem vagyok tanult autószerelő. De a fórumban lévő leírásokon és projekteken keresztül bátorságot és önbizalmat kaptam az autók bütyköléséhez, szereléséhez, karbantartásához. Ma már bátran ki merem jelenteni, hogy az alap kerékcserétől eljutottam az átlagosnál komolyabb hobbi autószerel(get)ő szintre. Éppen tegnap előtt csináltam meg a Verso-n az olajcserét, és egy ismerősöm megkérdezte, hogy én ezt meg merem csinálni magam? Meg a szűrők cseréjét, meg a klíma tisztítást is én csinálom? Büszkén válaszoltam neki, hogy természetesen! Ma délután pedig a fojtószelepház tisztításán és egy szétrepedt gumi vákumcső lokalizálásán vagyok túl. Számomra ez siker, büszke vagyok magamra! És ezt a Corolla Club Hungary-nek köszönhetem!

Sajnos az az ing, ami itt most nagyon sokunkra felmegy, rám is illik. Azután a szülinap után Matyi felhívott, hogy megköszönje, hogy vettem a fáradtságot, és készültem a videóval arra az estére. Hosszabb beszélgetés lett belőle, és emlékszem, Matyi megkért, tippeljem meg, hogy mennyi klubpénzt dobtak be a résztvevők az adománygyűjtő dobozba. Tippeltem egy 5 számjegyű összeget, mire Matyi mondja, hogy 2000 Ft-ot, azaz összesen kétezer forintot! Elárulom, nem én voltam az. Pedig jól éreztem magam az eseményen, amit nem nekem kellett megszerveznem, csak jeleznem kellett a részvételi szándékom azon a fórumon, aminek a fenntartását nem én fizetem, és utána csak el kellett mennem, és jól éreztem magam, mert minden profin meg volt szervezve. Szégyelltem magam, amiért én is csak kihasználója voltam a sok-sok élvezetnek!

Én azért bízom benne, hogy a megpihenés csak átmeneti, ezalatt mindenki magába tud nézni, és később új erőre kapva, szemléletet váltva folytatni tudjuk mindezt. Én magam szívesen segítek, hogy így legyen!

Eddig is köszönök mindent!

[IceRocko]

Üdv Mindenkinek!

Nagyon Szomorúan olvastam amit Matyi írt, de teljesen megértem. A világ sajnos más irányba halad...

Én először is szeretném megköszönni az összes vezetőségi tagnak,
Tóth Mátyás - Pacsker
Molnár Zsolt - Mozso
Lasits Zsolt - Zsoltee
Csomós Viktor - Vitya77
Tóth Gergő - Gorgo
Szüllő Szabolcs - Szullosz
azt a rengeteg energiát, amit értünk, tagokért fektettek be a Klubba! Sokszor akár a családdal töltött idő rovására, pénzt, időt nem sajnálva. Ez szerintem, nem hogy ritka manapság, de nem is tudnék példát mondani, akár hasonló Klubbra. Minden tiszteletem a Tiétek!

Rosszat nem tudok írni szerencsére. Az ide vezető utat pedig sokan megfogalmazták előttem. Sok összetevős a dolog, de teljesen megértem a döntést. Amikor már apró örömöket sem nyújt az, amit csinál az ember, akkor tényleg jobb abbahagyni.

Számomra, nagyon nagy öröm volt, amikor 2012-ben rátaláltam erre a kiváló csoportra. Nem is gondoltam, hogy rajtam kívül még más is ennyire favorizál, egy ennyire "hétköznapi" autó típust! Az első talira kissé félve mentem el, de annyira jó volt a fogadtatás, hogy onnantól kezdve, amikor csak tehettem, elmentem a találkozókra! Nagyon jó és önzetlen embereket ismertem meg az évek alatt, akikkel rengeteg pozitív élményben volt együtt részünk és teljesen őszintén mondhatom, hogy semmilyen negatív élmény nem ért a 7év alatt. Ami azért nagy szó, ebben a rohanó és önző világban manapság.
Szuper volt együtt konvojozni, főzőcskézni, iszogatni, társalogni, kirándulni, vagy valamilyen autós eseményen részt venni közösen. Mindig nagyon jó és családias hangulat volt, remek emberekkel!
Rám a legnagyobb hatással talán az volt, amikor Szerbiába vittünk segélyszállítmányt az árvízkárosultaknak. Tényleg jó érzéssel töltött el, hogy annyi adomány gyűlt össze, hogy végül nagyobb járművet kellett szerezni. Ebből is látszott, hogy mennyire önzetlenek a tagok.
Persze a szuper kirándulások is óriási élményeket adtak, ahogy egy jó konvojozás is! A jó kis téli csapatásokról a Pilisben, vagy a Mártában, már ne is beszéljünk!
Sokszor nem is csak az autób@zulásrúl szóltak ezek a találkozók, hanem az emberi kapcsolatokról, barátok szerzéséről is, így azoknak is nagy élményt nyújthatott egy ilyen találka, aki nem igazán csak az autók érdeklik. Persze akik könyékig szeretnek a motortérben turkálni, kiélhették vágyaikat, a sok egyedi Corolla között. Autób@ziként jó volt látni, hogy mások is szeretik, folyamatosan építgetni, szépítgetni autóikat.
Tényleg minden korosztály, a pár éves kortól, az idősekig, mindenki megtalálta a kedvére való programot.

Remélem, azért fog működni önszerveződéses formában is tovább a dolog. Én azért még nem temetem a klubot! Annál azért jobb a csapat, hogy időnként ne legyenek kisebb, akár nagyobb összeröffenések is!

Minden jót kívánok, mindenkinek!
Üdv.:
Tamás

[Toytib]

Sziasztok!

Nagyon régen nem írtam, csak olvastam a fórumot.
Gondolom felesleges leírnom ugyanazt amit előttem már többen nagyon precízen meg fogalmaztak.
13 évvel ezelőtt, én is teljesen máshogyan gondolkodtam, azt hittem nem áll másból az élet, mint autóbuzulásból.
Azóta sok változás állt be az életemben, született két gyönyörű lányom és a fontossági sorrend élére nem az autózás került.
Viszont amit eddig kaptam a CCH-tól azt nem nagyon tudnám le írni.
Ott voltunk sok találkozón, amik kezdetektől fogva olyan családias hangulatban zajlottak, hogy megdöbbentő volt.
Rengeteg olyan ismerősre és barátra tettem szert, akivel a klub nélkül soha nem találkoztam volna, nagy valószínűséggel.
Életem legnagyobb döntését is egy találkozónak köszönhetem ami után fel költöztünk Budapestre.
Minden tiszteletem a klub vezetőségének, akik időt vettek el a családjuktól csak azért hogy találkozókat szervezzenek a tagoknak és emellett ők komolyan dolgoztak, amikor mi jól érezzük magunkat.
Másrészt maga a fórum működtetése, ami rengeteg időt és anyagiakat emésztett fel, sok ember részéről, amit mi csak élveztünk és kihasználtunk.

Nem kimondottan vagyok a szavak embere, ha kellett próbáltam segíteni akin csak tudtam és én is rengeteg segítséget kaptam a klub nagy mestereitől.

Természetesen én is kerültem konfliktus helyzetekbe, vagy a szakmai hozzáértésem hiánya miatt, vagy csak mert feleslegesen okoskodtam, de utólag már jót nevetek az ilyen jellegű kardoskodásokon.

Azért nagyon remélem hogy nem lesz vége mint sok egyéb dolognak az életben, iszonyatos szakmai anyag van ezen a fórumon, ami sokaknak hatalmas segítséget nyújtott a jó irányba haladáshoz.

Tehát még egyszer köszönök mindent amit ettől a klubtól kaptam és hogy tagja lehettem ennek a példa értékű csapatnak.

Nekem is már csak egy Corollám maradt, pedig volt amikor büszkélkedtem több ritka példánnyal is, de továbbra is a TOYOTA az ISTEN!

Találkozunk a zebegényi találkozón, remélem minél több ismerős arccal.
Meg próbálok Corollával menni, de remélem nem leszek kinézve más Toyotával sem. (maximum messzebb parkolok)

Üdv...Tibor