Igazi, japánban készült remekművek, a 80-as évektől egyre több kényelmi és biztonsági extrával. Felesleges ódákat zengeni róluk, ismeritek őket...
Ezt a mélypontot olyan 23-29 éves korukra tendálnám.
Pontosan az áruk miatt, brutálisan elkezdenek fogyatkozni. A tulajdonos megnézi a piaci értéküket, elszomorodik és még ha műszakilag kiváló is a jármű és csak 2 ívet, küszöböt kellene rajta cserélni, már azt mondja "nem éri meg megjavítanom" és jó esetben meghirdeti ő is, rossz esetben pedig lemond róla, majd bontási igazolásért cserébe a jármű cseppfolyós fémként végzi. (szörnyű, mert kincseket vesztünk így el...)
Ekkoriban meghökkentő módon fogynak el az utakról, az addig még megszokottnak mondható, megbízható típusok, ebből kifolyólag a hirdetési portálokról is folyamatosan csökkennek az adott generáció hirdetései.
Az ex tulajok "újabb" járműveiket meg csak szidják, sírják vissza a régi társaikat, de ilyenkor már késő. Épp idén hallottam könnyes szemekkel mesélve: "Én megtartottam volna, de a fiam és a lányom már nem engedte, hogy ilyen öreg autóval járjunk".
Aztán elfogynak. Hirtelen csak azt vesszük észre, hogy még egy frekventált típusból (pl.: Corolla, Carina, Starlet, Tercel.) is van olyan, hogy 1db sincs eladó már, vagy csak éppen 1-2db.
És ekkor megjelennek az első magasabb árú hirdetések.. Van, hogy egy kereskedő bepróbálkozik a beszámított autó állapota láttán, de van, hogy egy tulajdonos ugrik meg egy nagyot, hisz "nincs egyéb ilyen típus eladó / vagy csak az az 1-2 rom", így ő diktálja az árat.
Ha megjelenik az első magas értékű példány és mellé elkezdenek feltölteni értelmesebb egyedeket, akkor állapottól függően, de elindul magasabb irányba ezen járművek ára. Aztán jön a jelenlegi űbernél is jobb állapotú, "hát evidens, hogy akkor ezt drágábbért rakjuk fel"... És így tovább...
Ekkor már a rozsdásabb egyedeknek is kezd a jelképesnél magasabb ára keletkezni, így a megmaradt példányokból újból több kerül első körben a "használtautóra" és kevesebb rögtön a bontóba/zúzdába. Újra lesz pár eladó példány, akár a fiatalabb generációjának (amely épp a mélypontját éli) átlag értékét már megelőzvén.
Innen már ismeritek a történetet.. szépen lassan (ritka típusok, kivitelek esetén nagyon gyorsan) elkezd emelkedni a járművek ára.
Amennyiben ritka a típus, a holtpont után néha felfedezhető egyfajta árhulámzás. Általában ez annak köszönhető, hogy nagyon kevés az eladó példány és teljesen lefogy a netről többször is. Így mindig jön egy nagyon magas, vagy még jelképes árú első hirdetés, amihez akaratlanul is, de igazodik a többi példány. Az idő múltával persze ez a hullámzás is megszűnik és elindul konstans felfele az áruk.
Egyéb kiegészítés, hogy a "mobile.de-n" ez a mélypont, majd a váltás talán pár évvel korábban jön el, mivel a járművek átlagos állapota Nyugaton jobb, az átlag géppark életkora jóval fiatalabb, így talán "a hobbi autónak vásárolom" megfontolás hamarabb jön el. (Toyotánál erős befolyással van még erre az Afrikai export)
Utóbbi hirdetési portál szüli sokszor a felbukkanó irreálisan magas árú magyar hirdetéseket is.
Számszerűsítve (és forintosítva) úgy látom, hogy még egy nagy luxus Sedan, vagy egy GT Coupe ára is le tud menni a 150-300 ezer Forintos jelképes összegig, majd elindulnak felfele.
Általánosan egész dinamikusan megy fel a Toyoták ára. 5-10 év alatt a mélypont többszörösét is érhetik. Ritka, különleges típusoknál 4-5 év alatt elérhetjük a TÖBB millió Forintos vételárat is. Az alap motoros és felszereltségű sűrűbb típusoknál úgy gondolom az 1 millió Ft környéki plafonnál nem nagyon kúszik feljebb az értékük.
Nyugat Európában annyi a különbség, hogy ezek a még sima alap modellek is elérhetik a több milliós irányárat.
Különlegesség, hogyha az adott típushoz valami kultusz is fűződik, netán motorsportban/tuningban/átépítésben felkapott típus, akkor a növekvő ár tendencia nagyon felgyorsúlhat, a plafon pedig a csillagos ég.
A legjobb példa ugye a talán már túl híres AE86-os hátsókerekes Corollánk, a "Hachiroku". 2006-8 körül egy SR kivitel 100-150 ezer Ft-ért is elérhető volt, de egy GT-t is lehetett már venni 2-300 ezer Ft-ért. Ma (30-34 éves korukra) Itthon 1-3 millió Forint közt, külföldön 3-8 millió közt lehet őket eladni. Brutális...
Ilyen egy Celica Supra, vagy A7-es Supra is. Két fillérért szórták őket... Utóbbiból a legritkább és legértékesebb Turbo-Targa-Manuál váltós triósat is vettem 200 ezer Ft-ért, de még a "Németeknél" is lehetett őket pár száz Euróért venni, sőt ezeket reptették non-stop a Cobra 11-ben. Manapság pedig erősen elindult felfele az áruk külföldön és itthon is egyaránt.
Hogy nézzünk egy példát az alap modellekre is... Egy E8-as Corolla nemrég esett túl a mélypontján. Még mindig a pár száz ezres kategória, de már felbukkannak a jóval drágább jó állapotú példányok is, illetve a szép állapotban megőrzötteknek már szemrebbenés nélkül E9-E10-(E11)-es szériával (akár 10 évvel fiatalabbal) is vetekszik az ára, ellenben a növekedés (A GT-k kivételével) úgy gondolom nem lesz túl dinamikus.
Ott az E7-es, az E5-ös/E3-as modellciklus. Megszokott, átlagos módon elindult felfele az áruk, érhetnek pár milliót, de utóbbi kettőből a "tuning" inkább érték csökkentő tényező (ahogy ez általában megszokott), míg E7-nél és AE86-nál az igényes átépítés még tovább növelheti az értéket a webről, médiából tapasztalt fanatizmus és személyes motorsport élmények miatt.
Nem beszéltünk a Toyota terepjárókról (főként a Land Cruiserekre gondolok). Azok papíros ára szinte kizárt, hogy 7-800 ezer Ft (Inkább 1 millió Ft) alá essen és már huszon éves korukban is elkérnek horror (több milliós) árakat egy megkímélt vagy terepre még jobban felszerelt példányért. Egy 40 év vagy még öregebb példány még ha üzemképtelen rom is, akkor is erősen 1 millió Ft felett lehet, egy ilyen korú felújított pedig akár 10-15+ milliót is elérheti. A veterán mivoltuk mellett ezeket - a világ legsikeresebb terepjáróit - a mai napig használják a dzsindzsába rendeltetésüknek megfelelően, kiváló képességeik miatt, attól függetlenül, hogy 10 vagy éppen 50 évesek.
A Toyota 2000GT-t, mint a világ mára egyik legdrágább sorozatgyártású autóját most tegyük félre
(3-500 millió Forint)Visszatérve általánosan a Toyotákhoz:
40 év felett már annyira elfogy minden, hogy szinte kizárt, hogy párhuzamosan hirdessenek itthon egy típusból 2 példányt. Ilyenkor általában már magasabb az ár, de néha olyan alacsony lövést is láthatunk, hogy pár százért hozzájuthatunk egy különlegességhez.
Rendszerint a kevés km-es, gyári állapotúak, gyári fényezésűek érik el a magas árakat, a még FIVA/OT minősítéssel nem rendelkező felújítottak sokkal kevesebbet, mint ahogyan értelemszerűen a felújítandó egyedek még kevesebbet. Utóbbiak csak akkor kivételek, ha valami nagy ritkaságról van szó.
A "befektetés" szót szándékosan nem használtam, de ti nyugodtan éljetek vele, ha gondoljátok..
Nem szeretnék elindítani egy mostanában nagyon divatos "ez az ezer éves sz@r nem ér annyit akkor se" vitát.
Ti hogy látjátok ezeket a dolgokat?
Van hosszú távú tervetek a Toyotátokkal?
Mikor vettétek mennyit ért és most mennyit ér az autótok? Mennyit érne, ha vásárláskori állapotában lenne?
AE92 Liftback GT-i (4AGE, Kouki) 
TE71 GT DOHC Coupe (2TG, Zenki)
KE11 Sedan 
KP60 Starlet versenyautó 
Carina Coupe 1.8 XE - RIP 
Carina Coupe 1.6 DX
Jóba lettünk (sajnos az üzlettársa külföldi távolléte miatt nem került sor az adás-vételre), majd vidáman sztorizgattunk, hogy az idióta magyar hirdetők miatt nem is nézte a használtautót, csak külföldről behozatalban gondolkodtak én meg az idióta vevők miatt nem is hirdettem meg itthon és pont így találtunk egymásra.. 
AE92 Gt-i Liftback - Zenki, 4A-GE 16V Smallport - R.I.P.