Nagyon vártuk már a 2017-es Nyári Találkozót, így izgatottan vártuk a péntek reggel indulást a tatai Őreg tóhoz. Az autó rendesen meg lett pakolva, a saját cuccaink mellett egy sor a szervezéshez szükséges dolognak is be kellett férnie.
Egészen boldog voltam a pakolási képességeimet illetően, amikor is megláttam a szobában ezt az objektumot árválkodni:
Ekkor mondják sokan, hogy "újratervezés"
Milut csütürtükön elvittük a nagyszülőkhöz és itt ki kell térjek egy vicces jelenetre. A CCH vezetősége temérdek munkát rakott a szervezésbe és sokat egyeztettünk egymással a vezetőségi értekezletek mellett is. Egy ilyen esti telefonbeszélgetés fültanúja volt Milu is, bizony kihallotta a végső célpont nevét a beszélgetésből. Rengeteg kérdést tett fel aznap este és nem szerettem volna hazudni neki.
Helyette titoktartást fogadtunk, de kérte hogy a titkokat rejtő kis dobozába helyezzük be a célpont nevét egy paírlapon. Belementem a játékba, picit aggódtam mi lesz, hiszen Kriszta semmit sem tudott és tudhatott meg. 1 órával azelőtt, hogy elvittük volna a nagyszülőkhöz, megkérdezte elmondhatja-e a titkot Krisztának (hiszen tudta később már nem tudja ezt megtenni). Mondtam, hogy nem lehet mert akkor leleplezi az uticélt. Lelkiismeretesen másfél hónapig titkolta, hogy tudja hol lesz a Girbe-Gurba túra célpontja, le a kalappal, nem gondoltam volna.
Itt
szeretném ismét megköszönni a Vezetőség minden tagjának, hogy apait-anyait beleadva áldoztak a szabadidejükből, hogy egy kellemes találkozót tudjunk összehozni!
Pénteken időben a találkozási pontra értünk, ahol hamarosan gyülekezni kezdett a csapat:
Szabber sajnos nem tudott velünk tartani idén, de a fúrfangos feladataival végig velünk volt, reggel borítékokba csomagolva hozott is pár extra kelléket még minden indulónak. Köztük és speciális Pacskernek szánt Girbe-Durva itínert is:
Hamarosan nekiláttak a versenyzők az első célpont kiderítésének, nálunk ugyan én az uticélt ismertem, de teljesen rábíztam Krisztára a nyomozást. Viszonylag hamar megoldotta az első feladatot, de nem akartam az elsők között indulni, segíteni szerettem volna a többi vezetőségi tagnak a feladatokban.
Hamarosan el tudtuk kezdeni a rajtoltatást is, Pacsker és Hugi indult elsőnek. Pacsker számára pedig élete első olyan Girbe-Durva, khmm akarom mondani Girbe-Gurba túrája volt, amin nem vett aktívan részt az útvonal és a feladatok kitalálásában.
Sajnos a mellettem parkoló fehér Nissan Micra maradandó nyomokat hagyva támasztotta meg a kocsija ajtaját az enyémen emiatt egy ideig magamban morogtam, de aztán lenyeltem a békát. (utólag kiderült nagy mázlim volt és ki tudtuk polírozni

)
Nekiveselkedtünk tehát mi is a túrának, ami a két nap alatt ezt az útvonalat járta be:

Az első állomás Henryx City volt, egy nagyon hangulatos wester falu, nem is gondoltam, hogy ilyen is van kis országunkban. Szuper hely!
Itt a következő uticélra két lehetőséget is láttunk (3 papírt kaptunk a 4 helyett), mind Dad (Henryx City melletti falu), mind Pápa kijött. Itt ismét Krisztára bíztam a dolgokat, oldja meg
Próbáltunk haladni Pápa felé elérve a max. sebesség korlátozást, de annyira meg voltunk pakolva, hogy a nagy huppanókon beleért a hátsó 2 kerék a karosszériába, Pápán vékony cafatokban lógott a gumi oldalán a leboroltvált rész. Azért dráma nem volt. Pápán rájöttünk a versikéből, hogy fény-árnyék lesz a megfejtés, de a ledeket nehezen tudtuk munkára bírni elem nélkül. Persze kivehettem volna az elemet a kocsikulcsból is, de erre ott akkor nem gondoltam. Szerencsére a templom sötétjében a Kemenes és Vulkánpark szavakat ki tudtam silabizálni, a települést viszont nem vettem észre. Abban az internet segített. A celldömölki Vulkánpark elég fúrcsa monstrum, belül végigjárni nem volt időnk, vettünk pár szép ajándékot és haladtunk tovább.
Vasvárra érve bőszen kerestük vagy 15 percig a hadak útját. Hát persze, hogy a digitális/internetes világban nem találtuk. Internetes cikkeket és fotókat találtunk, hogy mi a hadak útja, de az sehogy sem derült ki merre van. Inkább a hagyományos módszerre váltottunk és megkérdeztük a járókelőket, sokkal gyorsabb megoldás lett
Körmenden tankoltunk (szomjas volt a verda már) majd megoldottuk az utolsó feladatot és irány a szállás. Gyors berendezkedés után voltak akik megnézték a tavat, mi meg elkezdtünk tábortüzet rakni. Pár versenyző még úton volt, de estére mindenki ideért épségben. A csapat nagyrésze elfáradt szerintem az út alatt, de van aki nem, Pacsker még egy törzsi táncot is rögtönzött:
A jó hangulatú esti sütögetés után reggel irány Ausztria, ahol egy szép várat néztünk meg Güssingben. Ezt az uticélt titkoltuk, mint ahogy azt is milyen valuta lehet szükséges (elárulta volna az irányt). A pinkaszentmártoni átkelőnél a csapat első fele elfejeltett megállni

a hátárátkelőnél, ami miatt picit morcosak lettek az osztrák tisztek. Médzsörék pedig elfelejtették elhozni az egyik utiokmányt... húúú jó lesz ilyen helyzetben alkudozni a határőrökkel, de végül átengedtek mindenkit.
A várnál elkövettem egy hibát, feltételeztem, hogy a nálam lévő Euro és a bankkártya elég a belépőkre, de azt nem gondoltam, hogy egyáltalán nem lehet bankkártyával rendezni a belépőket. Végül kis alkudozás után és a CCH csapat tagjainál lévő tartalék valuta segítségével meg tudtuk oldani a dolgot. Viszont nem olyan zökkenőmentesen, ahogy szerettem volna. Mea culpa emiatt.
A hely viszont csodálatos volt és remélem mindenkit kárpótolt
Visszafele én vezettem a sort és a Google navigációja ismét megtréfált (ezt később is megtette

), viszont így született pár jó fotó, ahogy a kis faluban mindenhol CCH tagok forgolódnak össze-vissza, megtöltve minden négyzetmétert. Szóval direkt volt
A pityerszeri skanzen következett, de az időjárás megváltozott és hamarabb elért minket a csapadékos időjárás, emiatt a csapat tagjaira bíztuk ki járja be a skanzent és ki megy vissza a szállásra mielőtt elindulunk a szombat esti közös vacsora helyszínére. Mi találtunk a közelben egy házi sajtokat készítő családot és ott vettünk finomságokat. Majd a csapat, együtt autózva Bajánsenyére ment egy remek étterembe.
Másnap következett a Rolla-Rutin, amit a zalaegerszegi Skoda vízmű területén tartottunk. A csapadékos időjárás elment, de a szél felerősödött, emiatt a héliumos lufik közötti szlalom ötlete egyre kilátástalanabb lett. A válságstáb igyekezett kreatív ötletekkel megoldani a feladatot, de később inkább elraktuk a héliumos palackot az ínségesebb időkre készülve...
A Girbe-Gurba túra második fordulójában csodálatosan szép helyeken mentünk, sőt egyesek nem csak a Balatonban tudtak fűrdeni, hanem jártak a régi-nagy Magyarroszág területén is
Voltunk olyan helyen is, ahol csak a vonalas telefon volt a réges-régi "visszahívható" telefonfülkével egyetemben (tényleg működött még!)

A himfai parkerdőhöz kalandosan tudtunk odatalálni, csak az Őrség nevezetességei weboldal adott ezúttal nekünk támpontot, de lenyűgöző volt a helyszín:
Családias, héliumos, sutögetős, élő hangversennyel fűszerezett, hosszúra nyúló esti sütögetéssel zártuk a napot, a hangulat kimagasló és az ételek is remekül sikerültek.
Másnap megtartottuk a túra kiértékelését, a nyertesek megkapták a megérdemelt jutalmukat, Pacsker nagyvonaluan lemondott az első helyezéséről (remek pontszámokat szerzett élete első GGKT-ján).
Reméljük mindenki jól érezte magát! Külön köszönet azoknak akik egy-egy napra is velünk tartottak, akkor is ha nem tudtak végig ott maradni.
Jövőre veletek, (nem) ugyanitt találkozunk a következő Girbe-Gurba Kalandtúrán!
Képeim itt vannak:
GGKT GALÉRIA - mozso