Magyarok külföldön
Elküldve: 2014 jún. 12, 09:48 pm
Annyi külföldre költözött magyarellenes írást, bejegyzést olvasok, hogy gondoltam írok a mi álláspontunkról is egyett.
Magyarországon 7 napból 5, de leginkább 6 munkanappal tudtunk KETTEN annyit keresni, hogy éppenséggel elvoltunk, de nem volt időnk egymásra, nem igazán találkoztunk... Hóban-fagyban napsütéses 40°C-ban kint az utcán, kockáztatva az életem az autósok között. Szervizeljem a fizetésemből a motoromat, vegyem a fizetésemből a motoros ruhákat...
Írországban 1 FŐ 2-3 napi fizetéséből (20-24 óra) elvagyunk KETTEN, van rengeteg időnk egymásra, Dublin belvárosában lakunk (itt nem szokás komplett albérletet bérelni, inkább csak szobát, illetve lakásmegosztás van, szóval szobában vagyunk éppen, saját fürdővel, kiskonyhával)... Nem, nem a legalja leértékelt kaját esszük, minden nap többszöri melegétel itthon (rákos rizs, rántott hús, édességek...) eljárkálunk mindenfelé, aktiv életet élünk. Nem kifejezetten érdekel a politika, ki-mivel hazudik, hol sikkasztanak el több milliárdot.
Itt vagyunk Szerelemben, Boldogságban, rengeteg idővel, és egyelőre ez a fontos. Lehet ócsárolni mindenkit aki "elmenekül" otthonról, de egy idő után úgyis lepereg mindenkiről, mert jól érzi magát távol az otthontól. Nekem is hiányzik Magyarország, főleg Budapest, mert egy csodás város, de az egymás háta mögötti ügyeskedés, vájkálás már nem annyira.
Mondá' a nép, a magyar mindenhol magyar. És lám! Kaptam egy üzleti lehetőséget, csinálhatok egy éttermet, otthagyták ingyen az előző étterem berendezéseit, én mondom meg mennyi bérleti díjat szeretnék majd fizetni, csak fel kell frissíteni a helyet, új engedélyek, design, kiegészítők... A volt lakótársunk (egy 5 fős család) teljes mértékben lebeszéltek a dologról, belebukunk, igy fúúh, meg úgy fúúh, nem szabad beleugrani... Tegnap mit hallok?! Rámászott az üzletemre, elkezdett mögöttem intézkedni az ügyben. "Bízz meg bárkiben, csak magyarban ne!"
Magyarországon 7 napból 5, de leginkább 6 munkanappal tudtunk KETTEN annyit keresni, hogy éppenséggel elvoltunk, de nem volt időnk egymásra, nem igazán találkoztunk... Hóban-fagyban napsütéses 40°C-ban kint az utcán, kockáztatva az életem az autósok között. Szervizeljem a fizetésemből a motoromat, vegyem a fizetésemből a motoros ruhákat...
Írországban 1 FŐ 2-3 napi fizetéséből (20-24 óra) elvagyunk KETTEN, van rengeteg időnk egymásra, Dublin belvárosában lakunk (itt nem szokás komplett albérletet bérelni, inkább csak szobát, illetve lakásmegosztás van, szóval szobában vagyunk éppen, saját fürdővel, kiskonyhával)... Nem, nem a legalja leértékelt kaját esszük, minden nap többszöri melegétel itthon (rákos rizs, rántott hús, édességek...) eljárkálunk mindenfelé, aktiv életet élünk. Nem kifejezetten érdekel a politika, ki-mivel hazudik, hol sikkasztanak el több milliárdot.
Itt vagyunk Szerelemben, Boldogságban, rengeteg idővel, és egyelőre ez a fontos. Lehet ócsárolni mindenkit aki "elmenekül" otthonról, de egy idő után úgyis lepereg mindenkiről, mert jól érzi magát távol az otthontól. Nekem is hiányzik Magyarország, főleg Budapest, mert egy csodás város, de az egymás háta mögötti ügyeskedés, vájkálás már nem annyira.
Mondá' a nép, a magyar mindenhol magyar. És lám! Kaptam egy üzleti lehetőséget, csinálhatok egy éttermet, otthagyták ingyen az előző étterem berendezéseit, én mondom meg mennyi bérleti díjat szeretnék majd fizetni, csak fel kell frissíteni a helyet, új engedélyek, design, kiegészítők... A volt lakótársunk (egy 5 fős család) teljes mértékben lebeszéltek a dologról, belebukunk, igy fúúh, meg úgy fúúh, nem szabad beleugrani... Tegnap mit hallok?! Rámászott az üzletemre, elkezdett mögöttem intézkedni az ügyben. "Bízz meg bárkiben, csak magyarban ne!"