Egy kicsit elkutyásodtam. Vállaltam egy harmadik ebet. Nincs vele gond, még. Értelmesebb mint sok autós az utakon, pedig még csak fél éves.
Aktuális téma nyáron. Ilyenkor is visszük az ebet sétálni, strandra, kirándulni. Tapasztalt kutyások jól tudják, de nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az ebek szállításának nagyon szigorú íratlan szabályai vannak.
Kezdjük azzal, hogy nyugodtan viselkedünk elindulás elõtt. A kutyus 100x jobban izgul mint mi. Ne legyen neki + stressz az utazás.
Indulás elõtt nem árt tudni:
-12 órával az indulás elõtt ne adjunk neki enni
- adjunk neki sok vizet
- sétáltassuk meg
- biztosítsunk neki külön helyet a kocsiban.
- tekerjük le az ablakot, de annyira csak, hogy ne férjen ki a feje
- valami játék vagy rongy legyen nála amit dühében rongálni tud
- ne hagyjuk a kocsiban egyedül!!! tudom, hogy nehéz de az útközben megállásokat( bevásárlás, fagyi, éterem ) hanyagoljuk. Csak akkor álljunk meg ha Õ is kiszállhat velünk. Kivétel erre késõbb(!)
- vigyük a kedvenc vizes tálját ( néhány kutyus annyira izgul ilyenkor, hogy még inni sem hajlandó, viszont erre meg kell tanítanunk )
Érdekes dolgot hallottam a minap egy tenyésztõtõl. Õ megtanította a kutyáit - 6-8-at visz egyszerre -, hogy semmilyen körülmény hatására nem mernek a kiugrani hívás nélkül a nyitott kocsiból. Ezt Én elsõ látásra túlzásnak véltem mert be lehet csukni a kocsiajtót.
Kivéve ha pl. defektet kap. Egyterû autóknál ez elég problémás tud lenni és autópályán 1 perc alatt csúnya vége lehet egy ilyen kalandnak. Ezért - ha tudjuk, hogy a kutyát szinte állandóan hozni vinni fogjuk- erre is gondoljunk. Elõbb tanítsuk meg arra, hogy "marad" mint, hogy "gyere ide"!
Más, de szintén nyári és kutyás téma. Vízparton, kikötve, a árnyék és víz nélkül egy percre se hagyjunk állatot! Tegnap egy vélhetõen olasz srác hagyta ott kedvencét. A kutyus (nagy bundájú) a nagy meleg és a víz hiánya miatt vadul ugatott, így senki nem mert kb. 40 percen keresztül odamenni hozzá. Én is fürkésztem egy darabig a strandot ( horvát tengerpart ) hátha el tudom kapni a gazdáját. Végül egy kis vízzel ( búvárszemüvegben tálalva ) lekenyereztem és eloldozva egy szomszédos árnyékos helyre vittem. A kutya rögtön megnyugodott és gazdája is ( további 40 perc múlva, meglepõdve, hogy eltûnt a kutyája )elõkerült - megfordult a fejemben, hogy megütöm. Egy "thank you"-val fejezte ki a háláját és elinalt.
Szóval figyeljünk oda ezekre is!
Muszáj volt leírnom!
leszek.