Hungaroring Classic...
Vagy rengeteget írok vagy semmit.
Egyszerűen tényleg betelt a merevlemez és a memória... Mázli, hogy nem tátott szájjal, csorgó nyállal vegetálok most is az irodában.
Eszméletlen jó volt... Még mindig a hatása alatt vagyok.
Próbálok bootolni, de nem megy. A fülemben még a recsegő, durrogó hangok, az orromban a technikákból áradó illatok. Tényleg maga volt az autós Mennyország. Pontosabban az olyasfajtáknak, mint nekünk. Nem gerjedek az új HiperSupersportautós Jutyúb Csenelekre, engem a karbik, a manuális műszerek és az átlátható versenytechnika hoz lázba.
Nem tudok összeszedett lenni. Végem van, sorry...
Próbálok azért 1-1 csapongó gondolatot megosztani.
Ez az év klasszikus autós események tekintetében szuperül indult. A (szerencsére) rejtegetett
Histo-Cup sorozatban is először lehetett részem. Akkor már rögtön dupláztam is (Pannonia és Szlovákia Ring). A gépcsodáktól eltekintve magával ragadott a közeg. A közvetlenség, a családiasság, a stresszmentes boldog arcok, az, hogy tényleg medencékben lazultak a paddockban, vagy a kisgyerek gokartjának is volt külön szerelő sátra magával ragadott.
Ezek után persze értesültem, hogy lesz Hungaroring Classic
Első benyomásra nekem teljesen úgy jött le, hogy a Histo-Cup ellentetje. Profitorientált RENDEZVÉNY, sok mellékprogrammal, méregdrága autókkal, jelentős belépővel, nagy média visszhanggal. Kicsit tartottam tőle és nem is éreztem elsőre a csít. Biztos rengeteg ember lesz (nem szeretem a tömeget), kordonok mögött, illetve a célegyenes lelátóiról lehet majd bámulni pár ilyen csodát és egyáltalán nem lesz családias, közvetlen.
Mint tudjátok, a Hungaroring erősen az életem része ismerem, mint a tenyerem és pontosan tudom, hogy a célegyenesben elsuhanó autók már nem elégítik ki az igényeimet.
Ha már ott vagyok, akkor legyek a kritikus kanyarokban, vagy a Mansell előtti emelkedőn, a lángolós lejtőn, hogy halljam, a fülrecsegtető kipufogó hangokat, a géppuskához hasonló visszaváltási durrogásokat, illetve lássam a sokszor két keréken vett kanyarvételeket, a gépészkedéseket, a bevállalásokat...
Éppen ezért úgy döntöttem, a rendezvény volumene ellenére ide is megpróbálok sajtósként menni, hogy továbbra se húzzanak nekem fizikai gátakat. Fotózni több okból is szeretek és ha sikerül ezeket az autókat akár olyan közelről dokumentálni, hogy a hőtermelésüket is érzem az elhaladásuk során, akkor továbbra sem okoz problémát, hogy ezeket megosszam az érdeklődőkkel.
Kemény volt az akkreditáció, az angol nyelvű jelentkezési lapokat közvetve a Peter auto hagyta jóvá.
jAbel japán autós szimpatizánsunk is érdeklődik a fotózás iránt, nagyon tehetséges és nem rest megmutatni nekünk a képeit. Ha már belevágunk, akkor segítettem neki is, hogy kijuthasson fotósként.
Már 1 hónappal az esemény előtt beadtam a jelentkezést, amelyet jóvá hagytak, sőt a Sajtótájékoztatóra is névre szóló meghívást kaptunk.
Szumma szummárum kijutottunk, úgy, ahogy mindig: A szervizúton, bárhol, bárhonnan lövöldözni a gépcsodákat és a lehető legjobb helyekről megtapasztalni őket. Innentől már nem volt kedv kérdése

Minden mást lemondtam errő a hétvégéről
Pénteken már kint is voltam átvenni a Pass-t és az autó behajtós matricát. A mellényért föl kellett menni a Média Centerbe (bár simán használhattuk volna a sajátunkat) és amikor először megpillantottam az eseményt, hogy meglepődtem a Paddock láttán...
Kellemesen csalódtam!

A TÖBB 10 MILLIÁRD!! Forint értékű géppark (ha nem több) ellenére, NEM az fogadott, hogy a látogatók kis kordonnal és biztonságiakkal kijelölt folyosókon szabad csak haladniuk és csorgatni a nyálukat. Ellenkezőleg! Minden nyitva, körülöttünk szétdobálva a kasznik, előttünk emelve-szerelve a Maseratik, Ferrarik, Porschék...
Itt már tudatosult, hogy Hétfőn zombi módban fogok bekúszni a melóhelyre, mert, mindhárom nap végig kint leszek itt az tuti!
Nem tudom ragozni, gigamegacsúcs rendezvény volt, családias közeggel!!
7000Ft a 3 napos belépőért? Bagatel! 1 napra is bőven megérte volna!
Japtimersek tekintetében (mint ahogy megszokhattuk azt a hazai Japán veteránosok darabszámában) nem volt túl nagy a mezőny, de engem őszintén meglepett még ez is, hisz csak 1-2 autóra számítottam a kiállítói részben.
Ehhez képest volt Celica Supra:

A csodálatos kis Honda S 800


Z-k minden mennyiségben és csodálatos állapotban



Egy MR2

Egy XT

Zsolesz Carinája

Egy "dolgos" Land Crusier

De persze a 2 kerekűek közül is akadt Japtimer szépség
Yamaha világkerülő


vagy a Yamo hegyi felfutó

Nagyon akarom Honda

Meg volt 1-2 még nem Japtimer korú is, mint ez az SVX

vagy a Skyline

vagy a Nissan képviselet a GTR-el és az új Z-vel

Külön öröm, hogy ezekből több autó és tulaja is Japtimers közösségünk tagja.
De még a média társak közt is volt büszke Japán tulaj (Roland?)

És persze a VIP parkoló is rejtett kincset

Csak összejött pár Japán

DE!! Higgyétek el, hogy ez a pár darab jármű szinte csak nagyítóval volt megtalálható abban a tömegben, ami kint volt.
Nem lehet leírni.. (és végigfotózni sem)















PONTPONTPONT...
Remélem lesz majd valami szumma, hogy hány kiállító és versenyautó volt kint...
A Paddockon kívül voltam a Boxban (ahova bárki mehetett) és a Pitlane-ben is.
No comment...




Cipő szárító!




Pont annyi, amennyi kell







Lemaradtak ezek a Japtimersek


Volt ám még kiszolgáló jármű

Felgumizva!



De a csúcs persze ez volt.

Kemény géphez, kemény diagnosztika! Sírtunk...
PERFECTION!






Fix it!

Itt nem voltam









Aztán voltak a köztes, 5-10 perces programok, amik talán a legkisebb figyelmet kapták, pedig ott is volt csemege.
VIP, klubos, kiállítós körök, autóztatás...

Ez a ZX is lemaradt a japánok közül..











Ha van rá igény, holnap írom a pályás postot is

...