Nekem ez volt az első Tavaszi Találkozó, ahol már szervezőként voltam ott. Más így a feeling, sokkal több a teendő, de számomra úgyanolyan élvezetes volt, sőt visszagondolva még jobb is az extra kihívások miatt.
Pénteken Vityával "leugrottunk" terepszemlére és kirakni a területet határoló kordonokat. Csütörtökön szinte végig esett, de a terep nem nagyon volt problémás. Idén direkt kértük, hogy a földes első lehajtó mellett legyen 2-3 autó szélességben lekaszálva a fű, hogy eső esetén is le tudjuk dagonya nélkül menni. Erre most szükség is lett végül, hiszen pénteken 14 órától szinte folyamatosan volt csapadék a térségben. A hátsó lejárat irányába végül nem lett kialakítva a kért második autónyi kaszált nyom, így magunk próbáltunk a nyomvonal mellett autóval füvet rendezni.
Milu enyhébb torokfájásra panaszkodott csütörtöktől, így pénteken intenzív gyógykúrát kapott Krisztától, hogy idén (2 év kihagyás után) végre ismét velünk tarthassanak. Kárpit is csatlakozott a Milu + Kriszta főzőkommandóhoz és vállaltak közösen egy bográcsot. A megbeszéltek szerint Sanyi (a szomszédunk - akinek mint szombaton kiderült volt anno régi AE82 GT-je és régi Celicája is!) utánam hozza Milut és Krisztát, annak függvényében, hogy Milu hogyan érzi magát szombat reggel. Végül meg is jelentek, az intenzív gyógykúra hatásosnak bizonyúlt.
A találkozó felé tartva láttam, hogy nem lesz esőmentes a napunk és picit alul vagyunk méretezve esőálló öltözék tekintetében. Pacsker javaslatára gyorsan vettem is pár teljes testet befedő műanyag csodakabátot. Közben szépen gyülekezett a csapat is.
A konvojozás szép rendben zajlott, egy ideig minket követett a két rendőr motoros és sikeresen vették a titkos jeleimet, hogy picit szirénázzanak Milu kedvéért, ami nagyon tetszett neki. Aggódtam, hogy a laposabb autók a lekaszált füves részen sem fognak tudni lejönni rendesen, ezért félreálltunk a lehajtó előtt, hogy oda tudjak sétálni és megbeszélni a dolgokat. Viszont legnagyobb meglepetésemre pillanatok alatt elfogyott a sor. Gyorsan újra csatlakoztunk és akkor láttam, hogy fölösleges volt aggódni, simán lejutott mindenki.
Milunak gyorsan gyártottunk esővédő felszerelést, mert a méretében nem lehetett semmit kapni. Bírtokba is vette a terepet
A parkolás után nekikezdtünk a sátrak felállításának, tudtam szerezni egy barátomtól extra pop up sátrat, ami nagyon hasznosnak bizonyúlt végül. A szakácsok is nekikezdtek az előkészületeknek illetve Kisgyerek becenevű tagunk által leszállított hús feldolgozásának. Köztes időben a játékok helyszínei is kezdtek alakot ölteni. Idén a Toytapi (forgácsban túrkálós) jutott nekem.
Gondoltam picit megfűszerezzük a kihívást két kakukktojással és elcsentem Milu egyik kígyóját (van neki vagy 20db) és az egyik pókját (abból meg minimum 30db van). Érdekes módon ennél több csak játék kisautókból van neki, szóval nincs para azért
. A két kakukktojás tárgy nem mindenkinél okozott osztatlan sikert, de voltak nagyon mókás pillanatok.
Szabi is nagyon kreatív jelmezzel igyekezett hozzájárulásokat kérni a klub üzemeltetéséhez:
Sok új tag + szép autó csatlakozott idén hozzánk, aminek kifejezetten örülünk. A nem túl barátságos idő ellenére is jó volt a hangulat, kiemelkedő a csapatszellem, a szakácsok kitartóan küzdöttek.
Lelkesek voltak a versenyzők, sőt a kisgyerekek is komolyan vették a feladványokat. Milunak is sikerült azonosítania pár alkatrészt (4-et) a forgácsban túrkálva, ebbe nem számoltam bele a kígyót és a pókot. A Toytapi során 19+2 tárgy volt elrejtve, a legügyesebbnek sem sikerült 12-nél többet beazonosítania az időkeret alatt, az átlag pedig 8 volt.
Finomak lettek az ételek, külön köszönet a szakácsoknak. Zsoltee jelezte a találkozó végén, hogy jóval több szakácsunk dolgozott aktívan, mint akik előre jelentkeztek. Kérjük az önkéntes szakácsok jelezzenek itt a fórumon, mert nekik nem kell találkozó részvételi díjat fizetni. Ha pedig ezt mégis kifizették, akkor a következő találkozón ezt kompenzáljuk!
A díjkiosztó a szokásos mókás stílusban zajlott, alacsonyan röpködtek a jó poénok, gratula minden résztvevőnek és a nyerteseknek is. Jövőre a vándorserleg megszerzése még keményebb dió lesz.
Táborbontás után a csapat még célba vette a nagymarosi cukrászdát, ami nekünk is tetszett, mint ötlet. Csak Kriszta figyelmeztetett, hogy már elmúlt 18 óra…fel sem tűnt nekem, azt hittem még fiatalabb az idő. Emiatt hazaindultunk, hogy Milu időben vacsizhasson és irány az ágy.
Milu kikuncsorgott egy piros GT86 játékautót Pacskertől, amitől annyi boldogsághormon keletkezett, hogy otthon hatalmas autóversenyt kellett tartani, sőt volt kisautó mosás, az esti mese pedig autós, sárdagasztós, sárba beragadós, mezőn autózós kellett legyen…
Idén kevesebbet tudtam fotózni, a galéria itt tekinthető meg:
CCH Tavaszi Találkozó képek - mozso