Ezt a hozzászólást Pécel honlapjára írtam, így az esetleges más fogalmazásért vagy nem teljesen egyértelmû dolgokért elnézést kérek.
Hogy nevesítsük:
Bohi lesz a sztoriban a barát, aki mesélt róla, a csoporttársak pedig Lyaneee és Actommy.
Szervusztok!
Remélem nem veszitek tolakodásnak, hogy beregisztráltam közétek, mivel nem vagyok Péceli. Rákoskerten lakom már tízen éve, sokat bicikliztem, motoroztam, kirándultam a környéken, így megismertem szépen lassan Pécelt és környékét. Lassan már végzem Gödöllõn az egyetemen Környezetmérnökként. Kicsit bosszantott, hogy amikor kezdtem tanulmányaim a felsõfokú képzésben, a diákoknál a kikapcsolódás szigorúan egyet jelent a részegedéssel, a bulizással. Szerencsére találtam pár hasonló gondolkodású immáron barátot is, akikkel élménydúsan végig kirándultuk az utóbbi 5 évet. Nos el is érkeztem ahhoz, hogy miért is írok ebbe a témakörbe.
Egyik Péceli barátommal beszélgettem és valahogy szóba került az "Isten Gödre" nevezetû hely. Mondta, hogy a szántóföld közepén van, meg, hogy nem tudni, hogyan képzõdött, meg mély, meg furcsa...
Persze felkeltette az érdeklõdésemet és pár csoporttársammal Pénteken elindultunk felfedezõ körútra. Meg is találtuk hamar. Persze egy egyszerû geológiai folyamat során keletkezett, de tényleg jó kis meglepetés, amikor az ember sétál a facsoportosulás felé és akkor jön rá, hogy azok nem "kis" 8 méteres fák, hanem azok csak a lombkoronájuk. Vittünk játszós ruhát és leereszkedtünk a legtetejénél (Nagytarcsa és 3101-es utat összekötõ út felöli rész) Borzasztó látvány fogadott. A már említett sittel fel volt töltve az eleje, emellett tömérdek mennyiségû szemét, lopott autók bontott alkatrészei, dögök és iszonyat sok veszélyes hulladék (nyitott olajos és vegyszeres kannák, festékes bödönök... ) Olyannyira tele volt a fenti rész alja, hogy a szemétrakáson tudtunk csak haladni. Borzasztó és szörnyû látvány volt.
Hamar kiderült, hogy nem "gödörrõl" van szó, hanem egy hosszú hasadékról. El is indultunk benne Pécel irányába, hogy keressünk benne kis forrásokat, meg hogy megnézzük egyáltalán mekkora, meddig megy...
Szépen lassan elkezdtük elhagyni a szemétlerakatot és komoly hegymászásba átalakulva mentünk lejjebb és lejjebb. Természetesen megtaláltuk a forrásokat is. Kb 5-6-ot az utunk során, így már kemény terepviszonyok közt partoldalról partoldalra tettük meg a métereket, nehogy bentragadjunk a sárban. A falak anyaga a Gödöllõi dombságra jellemõen löszös, meszes, porhanyós. A túrát nehezítette még a töménytelen kidõlt ezer éves fakupac, ami szinte egy fésût alkotott és volt, hogy 3-4 méter magasan azokon kúszva mentünk át egyik oldalról a másikra. Egyre mélyebbre és mélyebbre mentünk, mikor már alig láttunk ki a sûrû lombkoronaszinttõl. A legnagyobb mélysége a "vízmosásnak" kb 20-25 méter lehet, ami magáért beszél. Kint 30 fok körüli hõmérséklet lehetett, bent legalább 7-10 fokkal kevesebb. Teljesen más mikroklímával találkoztunk. Pont emiatt, na meg a fényhiány és a magas páratartalom következtében egyfajta mini ökoszisztéma alakult ki. Különbözõ növény és állatfajokat véltünk felfedezni, ami már a légvonalban mellettünk lévõ erdõben nem hiszem, hogy honos lehetett. Kevés volt az aljnövényzet, de ahova beszivárgott a fény, több helyen találtunk páfrányokat hosszú levelû sásféléket, békákat, ganajtúrókat, szkolopendrákat, nagy atkákat... Amint lejjebb és lejjebb haladtunk, egyre kevesebb volt a szemét, csak néha néha lehetett egy egy a víz sodrása miatt lehordott flakont találni, késõbb ezek is megszûntek.
A táj magával ragadott. Szinte érintetlen volt. A kidõlt fákon vastag moha volt mindenhol, sehol egy emberi lábnyom, vagy behatás. Eltörpültünk a mély hasadékban és miközben észrevettük a vaddisznó és õz nyomokat, dagonyázó helyeket, majdhogynem féltünk, hogy bemerészkedtünk a "vadonba". Gondolom az utóbbi emlõsök lentrõl jöhettek fel a hasadékba, ahol kiszélesedik már annyira, hogy lejöjjenek a partfalon.
Egyszóval csodálatos volt, gyönyörû és meseszép. Nem mentünk végig. Volt egy rész, ahol nem a fõágba csatlakoztak egyéb kisebb hasadékok, hanem egy csomópont szerû helyhez érkeztünk. Ott kiszélesedett több 10 méterre. Volt ott már emberi ösvény, krosszmotor nyom... Legközelebb folytatjuk, de ahogy néztem mûholdas térképen befolyik az állomással merõlegesen Pécelre. Ott meg talán föld alatt csatornán viszik tovább? Vagy a Rákóczi úton a Petõfi és Kossuth utca közt a vizesárokban vezetik el az összegyûlt források vizeit és a csapadékot? Késõbb számoltam és kiderült, hogy 500m-t tettünk meg másfél óra alatt és kb a felét jártuk be. Persze nem rohanós tempóban.
Térképen láttam a másik hasadékot is, ami a tavat táplálja. Meglátogatjuk majd azt is, de az ha jól láttam rövidebb.
Mindenkinek tudom ajánlani! Kicsit kikapcsol az ember, jó kis túra és tényleg magával ragad az, hogy érintetlen. (csak vigyetek megfelelõ cipõt!)
Érintetlen? De meddig? Felháborít, amit olvasok. Fel akarják tölteni sittel? Így is, ahol föld út vezetett a tetején a hasadék mellett, az emberek wc-nek használják. Számomra az is érthetetlen, hogyha már be tudják tuszkolni az autójukba a sok szemetet, akkor már miért nem viszik el egy hulladéklerakóra, vagy szeméttelepre. Kötlesek ott átvenni mindenféle szemetet és tonnánként is csak pár száz forint, ha jól tudom. Netán ezt még a távolságon ki is tudják gazdálkodni, ha földhözvágná õket. Sõt. Miért nem rakják ki zsákban a kuka mellé? Adnak a kukásnak 200 forintot és mosolyogva bevágja a kocsi hátuljába. Akkor meg még fáradni sem kellett. Undorító...
"Sajnos" van ismerõsöm a volt Pécel TV-nél is. Ott hallottam mindenrõl, hogy milyen szánalmas sikkasztások folynak. Nem Pécel Szitit akarom szidni, mert alig van pár kis sziget Magyarországon, ahol ez máshogy menne, de hogy 8-9 számjegyû pénzeket raknak félre a parkok, zöld területek karbantartására... Hallottam, hogy két park volt. 1 a Mol kút helyén, 1 meg a Penny parkolója helyén... Mára már a központból el kell menni, ha valaki le szeretne ülni egy padra. Sorolhatnánk ezeket a példákat, de ezt azthiszem nem nektek kell ragoznom. Ilyen nyíltan és pofátlanul nem lehet zsebe(k)et tömni úgy, hogy az ott lakók életét csak rontják és a környezetét pusztítják.
Ha már ilyen gyönyörû helyen laktok, és nem a multihoz hasonló Budapesthez tartoztok, akkor álljatok ki az ilyen kis kincseitekért, mint ez az Északi erdõs, hasadékos tavas kirándulós, dimbes-dombos rész. Vigyétek el a gyerekeket, mutassátok meg nekik, hogy nem kell a Börzsönybe menni, meg a rámszakadékhoz, megvan mindenbõl a saját kis értéketek, amire vigyázni kell, amire büszkének kell lenni és amit MEG KELL ÕRIZNI! Nem utolsó sorban lehet ki fognak a srácok menni utána oda kirándulni, bringázni, bunkert építeni és rájönnek, hogy nem csak a számítógépbõl áll az élet.
Szerintem Pécelen van értelme aláírásgyûjtésnek, van értelme pár "fejest" elvinni oda és hatni rá stb, stb. Van esély, hogy megmentsétek és hogy megmaradjon még sokáig! Nem utolsó sorban ez a kis erdõrész az új M0 és a hamarosan átadásra kerülõ M31-bõl származó halmozott levegõszennyezést mérsékli, csillapítja a zajszennyezést is és fészkelõ helyet nyújt azoknak a madaraknak, amiknek a csicsergésére ébredtek nap mint nap. Ugye ez természetes, de meddig?...
Ha kell segítek abban, hogy találjunk védett fajokat, amelyeknek ez a rész elengedhetetlen a túlélésükhöz és tárgyaljon az önkormányzatotokkal egy természetvédelmi felelõs, vagy van ismerõsöm az M31 építésénél és kiderítem ki az illetékes az esetleges építési törmelék majdani lerakásáért, (ha õk raknák oda)... Ha kell szervezek az egyetemen kisebbfajta tanulmányutat, amelyet közösen a péceli lakosokkal összeköthetnénk egy jó kis szemétszedéssel és nap végi bográcsozással...
Legyetek kedvesek gondolkozzatok el rajta és mutassátok meg az ismerõsöknek, szomszédoknak!
Pár képet megosztok veletek(, mert állítom sokan nem is tudják mi is van a közvetlen közelükben):
), az ne fojtsa el magában! Örömmel vesszük a segítséget!
)
